Állami gimnázium, Munkács, 1900

ta A darab hossza. Deus ex machina. A dráma se rövidebb se hosszabb ne legyen öt felvonásnál, ha azt akarjuk, hogy tessék és ismételten szinre kerüljön. Isten se lépjen közbe, ha esetleg a bonyodalom nem követel ily megoldást és a negyedik személy se beszéljen. A kar. A kar lássa el a szinész szerepét és férfi tisztét, ne énekeljen közbe a felvonások közé, a mi nem felel meg a czélnak és nincs vele szoros összefüggésben. Támogassa a jókat, tanácsoljon nekik barátságosan, fékezze az indulatosokat és csillapítsa le a szenvedélyeket, dicsérje az egyszerű lakomát, üdvöt hozó igazságosságot, törvényeket, nyitott kapuk melletti békeséget; őrizze meg a titkokat, könyörüljön az istenekhez, kérje, hogy a szerencse visszatérjen a nyomorultakhoz és hagyja el a kevélyeket. A színházi zene. A luvola nem mint most érczkapcsokkal volt összefűzve, nem versenyzett a trombitával, hanem finom hangú, egyszerű, kevés nyilású, de azért volt, hogy megadja a hangot a karnak és elkísérje s a még túlságosan zsúfolt nézőteret betöltse hangjával, a hova könnyen megszámlálható nép gyűlt együvé, derék, ártatlan, szemérmes. De miatán a győztes nemzet kezdte kiterjeszteni határait és a városokat tágasabb fal vette körül, mikor azután nappali dinom-dánomban szabadon engesztelték ki Geniust, akkor az ütem és a dallam nagyobb féktelensége kapott lábra. Ugyanis mi izlése lehet a munkáját elvégző falusinak, a ki összekeveredett a városival, az alacsony sorsú az előkelő emberrel? így a fuvolás nagyobb mozgalmasságot és fényt adott a régihez és színpadon járva maga úgy húzta uszályát s így aztán erősebb hangon zendültek meg a lantok és a neki szabadult ékesszólás szokatlan zenei kifejezést hozott magával, a zenének ez a formája, a mely a szereppel kapcsolatosan hasznos dolgok elmés megfigyelője és a jövendőnek sejtője lett

1, miben sem különbözött a jövendőmondó Delphi*) igéjétől. ') Delphi, Phocis városa, Apollo hires jóshelye. A satyr játék. A ki a tragikus költeménynyel silány baklcecskéért versenyezett, csakhamar a mezei satyrokat

1) is meztelenül vitte a szinre és durva módon, de méltóság megsértése nélkül kisérlette meg a tréfát azért, mert kellemes újság által, kellemes ötletekkel kellett szórakoztatni a nézőt, a ki tul volt az áldozaton igy aztán ittas volt és kicsapongó. De a gúnyolódó és beszédes satyrokat úgy illik előhozni, csak annyiban komoly tréfára fordítani, hogy akármely isten vagy hős megjelen, a ki csak minap látta királyi arany- és bíborban, beszéddel aljas kocsmába ne vándoroljon ; vagy ellenkezőleg, a mi kerüli a földet, felhőkig és üres levegőig ne emelkedjék. A tragoedia melyhez méltatlan, hogy sikamlós verseket eldaráljon, kissé szégyenletesen lép fel a tánczban, mint a matróna, ki ünnepnapokon tánczol. Én mint satyriró, Pisók, megénekelni nem is szeretem, hogyha csupa egyszerű és minden dísz nélküli szavak, nevek vannak benne és nem igyek') Satyri, Bacchusnak kecskelábú kísérői.