Állami gimnázium, Munkács, 1899

Segítő Egyesület 1899-1900. I. Igazgatás. Egyesületünk az elmúlt két tanév folyamán minden erkölcsi és anyagi erejével arra törekedett, hogy nm. Wlassics Gyula vall, és közokt. miniszter úrnak a tanitók és lelkészek gyermekeinek segélyezését célzó nemes eszméjét megvalósítsa. Fáradhatatlansága e rövid idő alatt ritka eredményt ért. Társadalmunk önfeláldozó jótékonysága és a magas kormány segélyezése lehetővé tette, hogy internátust állíthattunk, melyben az 1898—9. tanévben 17 benlakói közül 10 tanító- és 2 lelkész-gyermek, az 1899—1900.-ban pedig 30 benlakója közül már 20 tanitó- és 3 Ielkészflu elhelyezést nyerhetett, az 1900—1901. iskolai évben pedig 80 középiskolai tanuló fog ily módon segélyeztetni. Minthogy e két iskolai év története ily nagyfontossá.gu: annak alaposságát és teljességét a megfelelő gyűlési jegyzőkönyvek és jelentések hű közlése által véljük legjobban elérhetőnek. Jegyzőkönyv az 1899. évi junius hó 25-én tartott közgyűlésről. 1.) Elnök üdvözli a közgyűlést és annak szép számából örömmel constatálja, hogy az a nemes ügyért való lelkesedés, melynek az Egyesület szerencsés megalapítását köszöni, az Egyesület tagjaiban még most is buzog; mely nemes buzgalom fáradozásának legszebb és legönzetlenebb jutalmát a köztevékenység terén kifejtett sikerben találja fel. Nem vél csalódni, ha az egyesületi tagok e meleg érdeklődésében az Egyesület legszebb jövőjének prognosztikonját látja. Egyben jelen jegyzőkönyv hitelesitésére Sárkány G. és Szalay I. tag urakat kéri fel. Elnök lelkes megnyitó sorait a közgyűlés éljenzéssel veszi tudomásul. 2.) Elnök felkéri az Egyesület titkárát, hogy évi jelentését olvassa fel. Ez egész terjedelmében a következő: Mélyen tisztelt közgyűlés ! Mielőtt 3 éves pályáját megfutott Egyesületünk ez évi működését röviden vázolnám, a megnyugvás bizonyos érzetével constatálom, hogy a szerény erőkkel de sok jóakarattal kezdeményezett nemes ügy mind jobban és jobban kezd társadalmunk szivében tért hódítani, napról-napra anyagi erejében meggyökeresedni és tervezett jövő alakjában kidomborodni. Városunk és vidékünk nemesre fogékony közönsége — szerény anyagi körülményei mellett is — készséggel hordja össze áldozati filléreit, hogy idővel hajlékot építhessen a jótékonyságnak és emberbaráti szeretetnek, melynek tűzhelyén nem egy jóravaló de szegény tanulót menthetünk majd meg a nemzeti művelődés és intelligentia számára. De midőn általában is kedves kötelességünknek tartjak, hogy a nagyközönség nemes áldozat-készségét — melyet csak ezidei 1898/9-ben adományaiban is 604 frt 85 krral értékelhetünk — e helyt dicsérőleg kiemeljük, illetve azzal szemben az Egyesület hálájának kifejezést adjunk, el nem