Állami gimnázium, Munkács, 1899

A művészeti érzék fejlesztése a gymnasiumban. Az iskola és az élet utjai nagyon eltérnek egymástól. Az iskola az életet szebbnek, eszményibbnek tanítja megismerni, mint a milyen. Az élet pedig az iskolától többet vár, mindig nagyobb követelésekkel lép föl vele szemben. Noha nem tagadható az iskolának korral haladó fejló'dése. Hogy az élet az iskolával nincsen megelégedve, van arra elég oka. Hisz nemzetek sorsa függ az iskolától. Ez adja a vezető elméket s az értelmiséget. Nevelve tanító munkájában felkutatja az egész emberiség szellemi tárházát, hogy felhasználja azt, a mi sajátos körülményeinek legmegfelelőbb. Innen van az, hogy a tanítás módszereinek alapja letűnt évezredeken nyugszik s folyvást ápolja azt az idők követelménye szerint. Ujabban a művészeti érzék fejlesztését is az iskola feladatai közé sorozzák Az az erős hullámzás, melyet a középiskolai művészeti oktatás egész Európában megindított, végre valahára hozzánk is eljutott. A kezdeményezés az angoloké és a francziáké. Ok hozták be először iskoláikba a művészeti oktatást. Az angolok a Kensington muzeummal terjesztették s fejlesztették a művészeteket. Ipar- és szakiskolák felállításával fölemelték müizlésöket minden téren oly magas fokra, hogy müipari termékeikkel világuralmuknak vetették meg alapját s egyúttal nemzeti vagyonosodásukat s jólétöket teremtették meg. A példát követték a németek, osztrákok s lassan nálunk is megindult, egyrészt nemzetgazdasági szempontból, müiparunk megteremtésére,másrészt meg művészetünk fejlesztésére a nagy mozgalom. A nagyméltóságú kultuszminister ur felölelte az uj tanítási tervbe a művészeti oktatást is. Az elérendő czél az, hogy a tanulók alapelemeihez jussanak azon ismereteknek és képességeknek, melyek a szépmüvészetek magasztos nyelvének megértésére okvetlenül szükségesek. Fejlődő művészetünket válság fenyegette, művészeink nem tudtak itthon megélni, kénytelenek voltak külföldre kimenni. Dürer Albert, Mányoky Ádám, Kupeczki János, halhatatlan festőművészünk