Állami gimnázium, Munkács, 1899

22 Sándor az emelvény elé lépett, hogy az elhangzott beszédekre válaszoljon. Rögtönzött válasza az . érzelmek minden húrját megrezegtette. Ö maga lelke mélyéig megindulva, remegő hangon, de folyton fokozódó hévvel, a megfutott pálya felemelő öntudatában intézte meleg indulattal telt szép szavait az ünnepség szónokaihoz és az ünneplő közönséghez. A beszédnek, minthogy a helyzetből szinte pillanatnyilag fakadt, csak gondolatmenetét vázolhatjuk a következőkben: Nem óhajtja — úgymond — az ünnepeltetést, azonban látva a szeretet és elismerésnek minden oldalról jövő megnyilatkozásait, nem volt szabad azok elől kitérnie. Szive csordultig hálával, többet érez, mint a mennyit gyarló emberi szó kifejezhet. Véghetetllen háláját és köszönetét tolmácsolja Wlassics Gyula dr. v. és k. ministernek, Hagara Viktor dr. főispánnak, Szieber Ede kir. tanácsos tank. főigazgatónak, e város nemes közönségének, a tanártestületnek, a volt és jelenlegi tanítványoknak s végül mindazoknak, ki a mai nap fényes ünnepi mozzanataihoz bármi alakban és módon hozzájárultak. Visszaemlékezik a régi kis gymnasiumra, átpillantja a jelent s a felmagasztosultság érzelmeivel látja, hogy városunkban ma több a tanügy palotáinak száma, mint az összes tantermeké abban az időben, mikor ő pályafutását megkezdette. Hálás elismerés illeti e város derék polgárságát, elévülhetetlen köszönet a város polgármesterét azokért a nagy anyagi áldozatokért, melyekkel tanintézeteinket létesíttették. Sokaké az érdem s bár maga is kivette a munkából részét, az elhangzott magasztalásokat a kartársi és tanítványi szivek hálájának tulajdonítja. Boldog azonban a szép napon, túláradó örömmel telik meg a szive, látva a volt tanítványok diszes gyülekezetét, kik a társadalom vezetőivé váltak s azt az erkölcsi tartalmat, melynek egy részét legalább az iskolától nyerték, a közélet javára értékesitik. Majd a jelenlegi tanítványokhoz fordul, feltárja előttük a jövő nagy feladatait, hazaszeretetre buzdítja őket s lelkes szavait e felkiáltással végzi: Éljen a ha\a ! Hosszas taps és éljenzés, majd a zenekarnak előadásában az Angyalok dala következett s végül az egész közönség állva és kalaplevévo a S^ó\atot énekelte. Újra hatalmas éljenzés hangzott fel, az ünnepelt viszszavonult lakosztályába, hol az üdvözlő küldöttségeket fogadta. A küldöttségek sorrendje ez volt: 1.) A róm. kath. és ev. ref. egyház részéről Forgách János, Sütő Kálmán esperesek és Csató József róm. kath. segédlelkész. A szónok Forgách János volt. 2.) A gör. kath. lelkészi kar nevében Bacsinszky Mihály n.-lucskai esperes üdvözölte az ünnepeltet. 3.) A városi tanacs élén Cieh Lajos polgármester. 4.) A kórházi gondnokság nevében Forgách János róm. kath. lőesperes, ki egyszersmind diszes pergamenre rajzolt feliratot nyújtott át. 5.) A Kaszinó szónoka Sütő Kálmán ev. ref. esperes vál. tag volt 6.) A beregmegyei ált. Tanítóegyesület nevében Sárkány Gábor áll. el. igazgató-tanitó mondott üdvözlő beszédet. 7.) A volt tanítványok nevében Rosner Arnold dr. járásorvos. 8.) Az áll. el. isk. gondnokság küldöttségének szónoka Forgách János róm. kath. főesperes volt. 9.) A polgárság nevében Tomory Ignácz mondott üdvözlő szavakat. 10.) A vereskereszt egyesület nevében a titkár, Szalay István, ki egyszersmind a távollevő elnök, Nuszer Lajos dr. üdvözlő levelét is átnyújtotta.