Állami gimnázium, Munkács, 1898

20 megfigyeljék, megítéljék. Lelkiismeretem azt sugallja, hogy eljárásomban mint tanárt, igazgatót s főigazgatót mindég az élénk kötelességérzet, az igazság, méltányosság tanítványaim és kedves kollegáim, s munkatársaim iránt a szeretet vezérelt; s ha ön,ök a mai ünnepélyes óváczióval engem ezen öntudatomban megerősítenek : ugy oly jutalomban részesülök, aminő tanférfiut csak érhet. A nagybecsű emléktárgyat, e díszes albumot, mint irántam táplált ragaszkodásuk, s nemes rokonszenvük félreismerhetetlen jelét hálás érzelemmel fogadom s mint életem .egyik 'egbecsesebb, legkedvesebb emlékét, mint szeretetök könyvét, a melybe mindnyájok neve be van irva, kegyelettel fogom őrizni és megbecsülni. S midőn a kitüntető megtisztelésért a kassai tankerület összes középiskolái nagyérdemű tanártestületeinek ismételve legbensőbb hálámat nyilvánítom, s a mélyen tisztelt vendégeknek, élükön Kassa nagynevű püspökének Bubics Zsigmond ő Nagyméltóságának s többi i. t. vendégeinknek becses megjelenésűkért s részvételökért, melylyel ünnepélyünk fényét emelni egyeskedtek, a tanférílak nevében forró köszönetet mondok : szivem egész melegével éltetem a kerület igazgatóit s tanárait, nagyrabecsült munkatársaimat. Ifjuságunk és hazánk javára éljenek s munkálkodjanak soká és sikerrel! « Hihetetlen hatást idézett elő gyönyörű és a köny csordoltáig megható .beszéd, mely egyúttal a múlt ötven év tanügyének vázlatos története volt. Az őszhaju főigazgató pedig ezen őszinte elismerés boldogító súlya alatt majd összeroskadt. A lelkesedés netovábbját érte. mikor az agg püspök sietett kezet szorítani a tanügy gondozásában elöregedett jubilánssal. A Szózat áthitatszerü eléneklése és több küldöttségnek a togymnasium egyik melléktermében történt fogadása zárta be az ünnepség e részét. Délután 1 órakor a jubiláns és a tanárok a Schalkházban szűkebb körű ebédre gyűltek össze, melyen Schlott Gyula, eperjesi igazgató meleghangú beszéd kíséretében a tanárok ajándékát, nyújtotta át, egy értékes briliánt gyűrűt. A főigazgató nyomban válaszolt, lendülettel és ékesszólással vázolván a tanár magas hivatását és szívből megköszönvén ezt az ajándékot, mely által mint egy családhoz kötöttnek érzi magát. Sok más pohárköszöntő mellett kimondhatatlan hatással volt mindenkire Imre Lőrincz, az ünnepelt volt tanárának köszöntője. Végül az ünnepség e részét is a kezdethez méltóan az eszményiség szavával, a költészet hangján végezte testületünk egyik tagja, Szántó Soma következő ódájával: Oda. Sziber Sde jubileumára. 1899. ápr. 9. " > 7 " Os\ mester, ne\\ ünneplő seregre, Mely meghatottan gyűl körödbe itt S e lelkes képen jólesőn merengve Feledd a? aggság hoss\u éveit. O ére^d, hogy e "{úgó éljenekben, A mint harsognak egyre lelkesebben, A szeretetnek mennyi lángja ég, I%\ó tü\ét folyamként ontva s\ét.