Állami gimnázium, Munkács, 1897

54 legiuma.« *) E franczia és angol minták befolyással voltak hazánkra is. A kath. és protestáns egyház versenyt állították fel a collegiumokat, konvic­tusokat és alumneumokat. Megható, mit műveltek az erdélyi fejedelmek a debreceni deákok javára. Debreczen városa a múlt században külön főzőházat és sütőház it állított. Sárospatakon százakat segélyezett részben a bennlakással járó collegium, részben a csak élelmezést nyújtó alumne­um. S mivel a jótékonyság szelleme majdnem kifogyhatatlan volt s most is az, ez irányban tehát mondhatni, hogy alig van középiskola hazánkban^ mely vagy internátus vagy alumneumot nem tartana fel. A hazai tör­vényhozás is gondoskodott ez intézményekről. III. Károly idejében az 1772 iki második országgyűlésen a rendek azon panaszkodnak, hogy az elszegényedés sok hires férfi és család ivadékait pusztítja. E bajok orvos­lását a királyra és a helytartó tanácsra bízzák. Mivel a nevelés elhanya­golásának főokát a szülők szegénységeben látják, kimondják, hogy a sze­gény tanulók ellátására anyagi alapokról kell gondoskodni ; kívánják, hogy az országban szerte levő számos és nagy alapítványok megvizsgál­tassanak és a legcélszerűbb módon az ifjúság nevelésére fordítsák. Je­len korunkban az állam a társadalommal karöltve buzgólkodik ily intéz­mények felállításában vagy a meglevők segélyezésében. — Megyénk közgazdasági és vagyonossági állapota nagyon mostoha. Kisbirtosok alig vannak s ezek is a nagy uradalommái a versenyt nem birva lassankint pusztulnak; kisebb bérletekre ugyancsak nincsen tér; igy tehát a köz­gazdaság egyes kis gazdákra és földmivesekre redukálódik, kik épen csak annyit tudnak csekélyke" szántóföldjükből kisajtolni: mennyi napi szükségletükre elég. A közigazgatási állami és magán tisztviselők hivata­luk után járó illetményeikre vannak utalva, mi tudvalevőleg a megélhe­tésnek sem megfelelő. A kereskedők pedig a nagy verseny mellett egy-két kivétellel ugyancsak tengődnek. Most már gondoljuk el, hogy ezek mindenikének, de kivált az értelmiségi, birtokossági és kereskedői osztály bármelyikének nagyobb családja van, s azt, hogy ezek gyerme­kei nem érhetik be csupán a népiskolai oktatással ; könnyen érthető hogy mennyire van szükség a tápintézetre. De még az iparos sem tart­hatja elegendőnek a népiskolát, korunknak e téren is mutatkozó rohamos haladásával szemben. Általában azt halljuk, hogy minek tódulnak ez osz­tály gyermekei is a tudományos pályára. Nagyon természetesen azért, mert megyénknek egyébb irányú iskolája nincs. Igen sok szülő bevall­ja, hogy fiát nem szánta a tudományos pályára, hanem iparos vagy ke­reskedő lesz belőle; mégis ide hozza, hogy még két-három évig testileg­lelkileg fejlődjék, mire az iparos és kereskedői pályán is nagy szüksége van. Ehhez járul az is, hogy köztisztviselői pályák legnagyobb részére érettségi vizsgálat, az alsóbb fokú hivataloskodáshoz pedig legalább négy középiskolai osztály sikeres végzése kell. Mindezek a körülmények *) Molnár^Aladár »közoktatás törtsnete a XVIII. században."

Next

/
Thumbnails
Contents