Állami gimnázium, Munkács, 1897

/ 9 kinek neveltetéséhez magunk is járultunk esetleg súlyos munka árán szerzett fillérünkkel? Szegény városunk iskolákra és kaszárnyákra százezreket áldozott: s van-e köztünk ember, ki nem látja be, hogy e százezrekkel nem csak városunk, hanem egész megyénk sőt hazánk javára oly intézeteket létesítettünk, melyekből időről-időre oly egyének kerülnek ki, kik talán nemcsak városunknak és vidékünknek de hazánknak érdekében kifejtett munkásságukkal százezres kamatot hoznak a befektetett töke után. A kaszárnvákból csiszolódottnak távozik a nép embere, s válik belőle a falu nép-intelligenciája; az elemi iskolából olvasás- és Írástudó népelem nevelődik, mely szóbeliség nélkül is képes nemzetgazdasági vagy iparos ismereteit tökéletesíteni; a polgári leányiskola sok szegény szülő leánygyermekének nyújt segitő jobbot, hogy esetleg szellemi tevékenységgel tudhassa mindennapi kenyerét megkeresni; a főgymnasium a tudományos mivelődésre törtető ifjak zümmögő méhkasa, melyből évrőlévre egy-egy raj szárnyra kél, hogy részben az ideális részben a kenyérkereső tudományosság terén segítse majd hazánk boldog jövőjét felvirágoztatni. Főgymnasiumunk eddig még csak négy ilyen rajt bocsátott világgá: már is meglehetősen meglátszik városunk társadalmának ifjúságán ; boldog arccal dobogó szívvel várja haza körülbelül 40 szülő édes fiát a tudományos egyetemről. Hány van köztük, kik alig élvezhetnék e boldogító haza-várást, ha nincs főgymnasiumunk! Lám ! ezek városunk közmivelődés'. segitő egyesületei. Igaz hogy főgymnasiumunk által meg van adva a tudományos kenyérkeresetre való alapvetés lehetősége; de sok ifjúnál még az a napi kenyér is hiányzik, mely mellett a négy — nyolcz évre terjedő alapvetést megszerezhetné; minek következménye, hogy sok szegény ifjú erről is kénytelen lemondani : városunk, megyénk, édes hazánk pedig talán egy-egy lángelme korszakos alkotásaitól megfosztatik. Ezért kellenek a középiskolai segitő egyesületek! Hogy mennyire szükséges ez a társadalmi segédkezés: kitűnik intézetünknek a szülők foglalkozására vonatkozó statisztikájából. Lássuk, társadalmunk mely rétegei és mily arányban népesitik középiskolánkat. Vagyoni állapot szempontjából két csoportba oszthatjuk : az elsőbe sorozhatjuk az orvosokat, ügyvédeket, gyógyszerészeket, állami magán tisztviselőket, kisbirtokosokat, jegyzőket és nyugdíjas tisztviselőket; a másodikba akiskereskedőket, tanítókat, iparosokat, földmiveseket és napszámosokat. Az első csoport 40% a második 60°/

0-at hoznak vagyis 10°/

0-kal többen vannak a szegény ifjak. Minthogy pedig az első csoportbeli szülők nagyon kis része mondható módosnak: intézetünk tulajdonképen szegény tanulók iskolája, melynek feladata, miszerint városunk és vidékünk szegény ifjainak szellemi értékben adja meg azt, mit a sors a szülőktől az anya•giakban megtagadott. S ez a feladat igazán nemes és hálás. Avagy van-e