Állami gimnázium, Munkács, 1895

89 Sándort nevezte ki, ugyanazért felhívom a megye közönségét, miszerint a fennebbi tényállás érdemeben a vizsgálatot haladéktalanul elrendelni, s Munkács város tanácsának erre vonatkozó nyilatkozatát az összes tárgyiratokkal együtt lehető legrövidebb idő alatt, fölterjeszteni szíveskedjék. Lipovniczky István miniszteri tanácsos." Ugyan ezen ügyet megsürgeti 213(57. szám alatt november 30-án kelt leiratában. E vizsgálatnak és a feljelentésnek valódi oka az volt, hogy az elemi oskola felett a szatmári püspök maga részére foglalta volt le a felügyeletet s a tanítók kinevezési jogát. A gimnázium életbelépte után pedig, minthogy az orgonista kivételével a tanítókat a város közpénztárából fizették — egyenlő alapra kívánták fektetni az elemi oskolákat is s nemcsak névleg, de valóban közössé tenni. Mert eddig a közösség csak abban állott, hogy a közpénztár tartotta fel, de tényleg felekezeti volt. Sőt Freiseisen Dániel halála után, Rudolf Pál elnöksége alatt a gimnázium pénztárából történtek a felszerelések is. A tanács jól tudta azt, hogy a szatmári püspök nem fogja a hármas kijelölésből a református pályázót soha kinevezni. E nélkül pedig a helybeli ref. felekezet oskolája nem fogott volna a községi oskolába beolvadni, melyre pedig ott akkor nagy szükség volt úgy kifelé, mint felfelé, mert ez által egy nagy kontingens tiszta magyarajkú gyermek vitetett oda be. E választással, melyet sérelmi alakban egész a minisztériumig felvittek, meg volt törve az út, s megoldatott a kérdés, mely azóta egy széles-terebélyes fává nőtte ki magát. A gimnázium ügyében való mozgalom a fentiek után kissé elcsendesült; elnöke rövid betegeskedés után jobb létre szenderült, a gimnáziumnak hagyván becses könyvtárát és természetrajzi gyűjteményét. Ezek a megyei közgyűlésnek bejelentetvén 18(59. márcz. l-jén tartott közgyűlésben Gecsey György választatott meg az oskola küldöttség elnökéül, kinek működése a következő felirattal kezdődött meg : „Nmgú vall. és közokt. m. kir. Minisztérium. Minél mostohább anyagi viszonyok közt létezik valamely vidék, annál alantabb fokán áll lakossága a műveltségnek, és a mostani kornak törekvése, a szellemi kiképzés annál nehezebben elérhető, minél távolabb vannak valamely vidéktől oly tanintézetek, melyek a magasi) műveltség megszere'zhetését lehetővé teszik. Mert a mindennapi anyagi szükséggel küzdő lakosság messzebb fekvő tanintézetekbe fiait nem küldheti és nem élelmeztetheti, ellenben lakóhelyéhez közelebb eső oskolába járó gyermekeit hazulról láthatja el a szükséges élelmiszerekkel és bármily áldozattal esik is ez, mégis a czél elérése lehetséges. Az anyagi viszonyok mostohasága minden esetre a föld és klima kedvezőtlensége, úgy a kereskedésre alkalmatlan helyzetből származik és igy a nép, mely ily vidéken lakik, legtöbb esetben méltatlanul terheltetik azon szemrehányással, hogy szegénységének maga az oka. Az államnak hivatása tehát a sors szeszélye által sanyarú viszonyok közé helyezett vidék anyagi és szellemi állapotának javításáról gondoskodni, midőn kétségtelenül áll, hogy maga erejéből még századon át sem lesz képes valamely vidék emelkedni a jólét azon fokára, melyre előnvösb lakási viszonyok közt az ország más vidéke már rég eljutott. Ezen nézetből indultak ki e megye jobbjai, a midőn néhány évtizeddel ezelőtt Munkácson egy hitfelekezet nélküli kis gimnáziumot alapítottak saját erejökből, mely intézetet a nm. m. k. közoktatási minisztérium múlt évben 9970. szám alatt kelt magas leiratával azon háladatosan vett elismerésben részeltetni kegyeskedett, hogy számára a nyilvánossági jogot megadta, azonfelül 3 évre 500 frtot rendelt felsegélyezésére, elismervén ezáltal, valamint az intézet létezésének, úgy a segélyezésnek szükségességét sat, A megyei lakosok által Munkácson felállított és az állam által gyámolított kis gimnázium azonban, melynek magának is további fentarthatása bővebb államsegély nélkül lehetetlen. — nem elégséges az óhajtott magasb