Állami gimnázium, Munkács, 1895

5 Részt vett a tanintézet a budapesti ezredéves országos tornaversenyen is 30 növendékkel. Ezen verseny részletes leirásával a megfelelő rovat alatt, később foglalkozunk. Május 26-án volt az intézet ifjúságának tavaszi mulatsága az Oroszvég község tulajdonát képező Zsarnó nevü erdőben. Ha valaha kételkedtünk volna városunk közönségének a tanulóifjúság iránti előszeretete és szives jóindulata felől, most bő alkalmunk nyilt oly tömeges részvét és kitűnő vendéglátásban részesülni, a minő csak a kedvenceknek szokott osztályrészül jutni. Iskolai ünnepek. A tanév ünnepies megnyitásán, szept. 5-én> O cs. és kir. apostoli Felségének legmagasabb névünnepén, október 4-én, a koronázás évfordulóján jun. 8-án kívül nagyobbszabásu emlékünnepet ült tanintézetünk 1896. évi május 9-én a honfoglalás ezredéves évfordulójának emlékére. A főgimnáziumnak mintegy ezer személy befogadására berendezett és ékesen, alkalomszerűen diszitett tornacsarnoka távolról sem volt elégséges ama díszes és előkelő közönség befogadására, mely az ünneplésből magának részt követelt. Felejthetlen és drága nekünk ezen nap emléke egyrészt jelentősége, másrészt ama összetartozásnál fogva, melyet Munkács város nemes közönsége egyértelmüleg dokumentált akkor, mikor e nagy ünnepünkben azonosította magát mindazokkal, kik ezen napon ünnepet ültek. Örök emlékezet okáért alább közlöm az ünnepély kimerítő leírását, emlékül a jelen és tanulságul a következő nemzedékek részére. 1. sz. Az ünnepélyt a Hymnus eléneklésével nyitja a főgimnáziumi ifj. daloskör. 2, sz. A főgimn. igazgató megnyitó beszéde : Mélyen tisztelt nagyérdemű vendégek. Szeretett tanulóifjúság! Az ezredéves Magyarország hű fiait, midőn ezen ünnepélyes pillanatban szerencsém van üdvözölni, — hálás szívvel borulok le a kikutathatlan gondviselés trónzsámolyára, hogy köszönetet rebegjek a véghetetlen kegyelemért, inelylyel megérnünk engedte, hogy egy évezred után is, — e mai napon, ugyanaz a magyar nemzet dicsőítse Munkács áldott téréin a Mindenhatót, mely ezer év előtt mutatott be hálaáldozatot a Hadak urának, ki pártfogásába vette, szerencsével és dicsőséggel halmozta el azokat az ősöket, kiknek leszármazottjai ime egybegyűltek, hogy az emlékezet szárnyain, a messze-messze távolba szálljanak el, bepillantani az ezredév eseményeinek mérhetetlen tömkelegébe, — de a melyből kivezető ut a mai viruló szép Magyarhon képéhez vezet. Egy ezredév nagy idő nemcsak az államok, de a nemzetek életében is! Elég arra, hogy annak folyamán hatalmas népek, — óriási birodalmak tűnjenek le a semmiségbe, — igen természetes tehát, ha a második ezredév küszöbén megállva : visszapillantást vetünk a múltba, melyből vett tanulságainkban föltaláljuk amaz igazságot . . . mely szerint Isten keze az, mely a népek és államok sorsát intézi és igy mi sem természetesebb mint: hogy tekintetünket az Ég felé emelve, hálát rebegjünk azokért, a melyekben részesültünk a múltban és esdve könyörögjünk a hatalmas Isten segitségeért a jövőre nézve! Különösen pedig kérjük Isten áldását I. Ferencz József, a legalkotmányosabb koronás király, és az imádattal határos szeretettől övedzett Felséges Nagyasszonyunk, Királynénk életének boldogságára!