Állami gimnázium, Munkács, 1895

116 egész igyekezetét és figyelmét, mely mellett a gimnáziumra felvett évenkénti költség elmosódott és maradt, mig hova-tovább nagyobb összegre nőtte ki magát, melynek lefizetését a polgármester a költségvetés keretén belül egyszerre nem eszközölhetvén, a képviselőtestülettől kért intézkedést a kifizetésre nézve. Igy vetődött fel a nem fizetünk eszméje, mely utóbb annyira általános véleménnyé lett, hogy szólani sem lehetett ellene. .Igazolja ezt a szorongatott körülmények között a jogiszakosátály véleménye, melyben előkelő jogászok vettek részt Jászay Antal elnöklete alalt: Cserszky Antal, Lehőczkv Tivadar, Meisels János és Várady Gyula s a következő határozatban adtak véleményt a képviselőtestületnek: „A gimnázium javára a város által tett alapítvány, a bizottság véleménye szerint közigazgatási uton nem hajtható be, mivel eltekintve attól, hogy a nagyméltóságú vall. és közokt. minisztérium által követelt alapítvány mind ez ideig sem vált esedékessé, eltekintve, hogy a szerződés is, melyre a minisztérium jogát alapítja, a szerződésből kifolyó minden vitás kérdés elintézését a rendes bíróság illetékességéhez utalja, Munkács városa ily eljárásnak soha nem vetette alá magát", hogy t. i. az alispán végrehajtás utján eszközöltethesse a járulék befizetését. Ilyen alapon állva vitatta a város a maga jogát a minisztériummal szemben folytonosan, minden felterjesztése ezen önmagára kényszerített képzelt alapból indult ki és ide tért vissza. 1888-ban két sürgető leirat érkezett a minisztériumtól a befizetések iránt. Január hó 20-ról 200. sz. a. és nov. 12-ről 25623. sz. alatt. Tulajdonképen az alispán utasíttatott e rendeletekben a behajtásra. Ugy az alispán, mint az adófelügyelö többször megkeresték a várost, hogy kötelezettségének tegyen eleget, melyre a város mindenkor előterjesztésekkel válaszolt, a fentjelzett jogi szakvélemény értelmében. A minisztériumhoz három kérvényt küldött fel u. m. 66. sz. a, 150. sz. a. és 249. sz. alatt. Ez utóbbinak záradéka ez: „Méltóztassék ezen — nézetünk szerint úgy méltányossági, valamint jogi szempontból igazságos ügyünket kegyes figyelmére méltatni, és ha a tovább fejlesztés - ez idő szerint legnagyobb fájdalmunkra foganatba vehető nem volna az évi járulékok fizetése alól bennünket mindaddig felmenteni. — Ha pedig jelen alázatos előterjesztésünk és kérelmünk Nmsgod magas meggyőződésével megegyező nem volna, azon esetre kérve kérjük jelen kérdést —- úgy lelkiismeretünk megnyugtatása, valamint a szerződési viszony elvi szempontjából —• a törvény rendes utjáni megoldása alá bocsátani 1 A legutóbbi felterjesztésre a minisztériumtól következő válasz érkezett 1766. sz. a. „Munkács város képviselőtestületének mult évi deczember 15-én 249- 6780. sz a. kelt határozata, mely szerint a munkácsi államgimnázium javára általa biztosított alapítvány hátralékának befizetése ügyében előbb és legutóbb mult évi 25623. sz. a. kelt rendeletem ellen felszólalván, ezen hátraléknak lefizetésére magát kötelesnek nem tekinti, részemről figyelembe nem vétethetvén, a kérdéses hátraléknak lefizetésére vonatkozó rendeleteimet továbbra is épségben fentartom. Hogy azonban a lefizetés terhét a nevezett városnak könnyebbé tegyem, ezennel megéngedem, hogy az általa az ottani gimnázium javára felajánlott alapítvány hátralékát, mely jelenleg már 9129 frtra rug, az évenként esedékes járulékon kívül az 1884. év kezdetétől öt év leforgása alatt, évenként 1825 frt 80 kros részletekben fizethesse le, illetőleg szállíthassa be a munkácsi adóhivatalhoz — fenlevő tartozása czimén." stb. Erre a válasz ismét egy kérő felirat volt az 1885. febr. 20-án tartott közgyűlésnek 35/1025 sz. határozata alapján, melyet Fankovich Sándor szerkesztett, s egy példánya Literáty Ödön országgy. képviselőnek küldetett el. felkéretvén a támogatásra. Egy ujabb kérelem felterjesztésére alkalmat adott a közokt. miniszternek köszönő levele, mely 2262 sz. a. kelt s a főispán utján érkezett a város hatóságához, melyben „Munkács város képviselő testületének a hazai népnevelés hathatós előmozdítása érdekében diszes községi