Állami gimnázium, Munkács, 1893

6 melv, ha egészen vagy legalább nagyobb töredékben szállott volna reánk, méltó párként sorakoznék az alább említett Szabács viadalához.«

1) E néhány szó találóan jellemzi Mátyás vitézségét, melylyel a félelmes ellent megtöré. A történelem tanúsága szerint Jajcza ostromában maga is vitézkedett.

2) III. »Szabács viadala« 1476-ból már terjedelmesebb, de ez is csak töredék, melyet a M. Tört. Társulat 1871. ungmegyei k.rándulása alkalmával a Csicsery család levéltárában fedeztek föl. Most a M. N. Muzeum könyvtáráé. Felolvasásban ismertette Thalv Kálmán a //Századok« 1872. évfolyamában (8 12 1.) »Nyelve, előadása egyszerű, természetes, minden szósr.aporitásból ment tömörsége, szabatos kifejezései és rímei határozottan arról győznek meg, hogy azon korbeli költői irodalmunk sokkal magasabb fokán állott a fejlettségnek, mint a milyenre a XVI. századi költőnk müveiből Ítélni lehetne.«') Toldy Ferencz szerint ez az ének egyike azoknak, melyekről Galeotti irva hagyta, hogy nemzeti nyelven a nagy királv hős tetteiről ennek asztalánál énekelhettek. — íme a végéről néhány sor Sziládi közlése szerint: Királ ugyan Budára eredvén, Hát valának nékik nagv csudába, Jelennen királnak odvarában Királnak ékessen odvarlani: F-t meghallák mind Törökországba Török sereg környőlö terjedvén: Hogy Budának menden utcájába Látnak török népet kazdaí ruhában Ment kell piaezon várban állani . . Török császár lőn nagy b i iszoságba. Ebben a költeményben Mátyás vitézei az ő vezérlete alatt Szabácsot erős ostrom után beveszik s Mátyás a fogságba jutott vagy meghódolt törökökkel kegyelmesen bánik s őket magával viszi Budára, hol azok igen jól érzik magokat. Ugyanekkor a király Szabácsoi jól megerősíti. IV. A »Both János veszedelmén« siránkozó ének ugyancsak ebből az időből származik. Sziládi keletkezése korát 1490 előttre teszi. Valami tanult ember, Gergely deák irta. Tartalma szerint a nagy király török országba küldötte hivét, Both Jánost, azonban Mátyás csalódott a szultánban, mert Both hogyan s hogyan nem, meghalt, »Kiből vala királnak igen nagy bánatja, Mert szemével az kevetet tebbé nem látja." Mátyásról az ő életében több költeményről nem szólhatunk, mert — nincsen. Sajnos, hogy ez időből róla több verses nyilatkozás nem található, (talán később még fedeznek föl,) pedig föl nem tehető, hogy a különben is verselni szerető s költői hajlamú magyarnak ne lett volna több versezete Mátyásról, a sok leié dicsőséget arató, tevékeny, népszerű királyról. Az e kort mélyen búvárló Sziládi Áron akadémiai tag //Költészetünk Mátyás király idejében« c. müvében emliti: »az ő idejebeli magyar nyelvű költészetünkről bizonyos az, hogy mind a népies, mind az úgy nevezhető műköltészet egyaránt virágzott.« Galeotti is mondja: //asztal felett a hősök tetteit honi nyelven, lant kíséretében éneklik. Az ének tárgya mindig valami jeles tett," a miben ott nincsen hiány. De szerelmi dalokat ritkán énekelnek, mert többnyire a törökök elleni hadi tettek fordúlnak elő, nem éktelen előadással.« Az is kétségtelen, hogy habár Má') Sziládi Árun. Kisebb m. Költők tára. I. k. jegy/. IX, 2S4. I. 2) Lásd Magy. Tört. Életrajzok: Hunvady Má'yás királv. Irta Fraknói Vilmos Budapest. 1890. a 143. lapon. 3) Sziládi Áron fent idézett kiadásában a 2 5. lapon.