Állami gimnázium, Munkács, 1893

46 mélvesen részt vesz s életét igeit gyakran kockára teszi. Holubárt maga győzi le. S e tulajdonságot vitézeiben is nagyra becsüli sőt személves bá­torságával fokozza is. A csatából győztesen hazatérő hősöket nevén szó­lítja, a vezért megöleli. Kinizsi, Rozgonyi. Nagy Simon vezérek különö­sen kedvelt emberek nála. Mátyás az utolsó közvitéznek is kedvét keresi. S viszont katonái is szerető hűséggel vonzódnak hozzá s alatta jó kedv­vel szolgálnak. Az elhalt hőst maga is megsiratja. Okossága kora ifjúsá­gában is nyilatkozik Szentjóbinál, Vörösmarty drámájában. F.z vehető észre alattvalói ügyes-bajos dolgai elintézésénél. (Horváth.) Könnyen föl­találja magát. (Bente urnái, Turunál, a borsóhajigáló ezermesterrel szem­ben stb.) Közmondásos igazsága minduntalan előtérben. I/Iogy ezt az erényét gyakorolhassa, nem egyszer, - a történet-írók tanúsága szerint is — leszáll a nép közé ál ruhában s kitudva a bajt, keménven ostorozza a lelketlen tisztviselőt, az igazságtalan elbánást; jóságát érezteti az ártat­lannal, a szegénynyel, azoknak magát többször csak ott hagyott levelével vagy ajándékával fedezvén föl. Nála a hűtlen sáfár, a gonosz hitszegő, a kevély kamarás, a kapzsi ajtónállók irgalmatlan elbánásban részesülnek. Szilágyi meg Vitéz tettökért börtönnel lakolnak. Azonban nagylelkű is tud lenni. A tévedőnek, ha megtér, megbocsát. így viselkedik Ujlakv, Szilágyi, Fancsi s a székely lázzadók iránt részben Kisfaludy K. leginkább pedig Tompa költeményeiben. Hizelgést nem tűr. (Czuczor.) Atvja emléke szent előtte. Nemes érzésű, fenkölt gondolkozású, mint királyhoz illik.*) Szentjóbinál még ifjonta is hallatszik ajkáról, hogy inkább holtig rab marad, mint nemte­len úton emelkedjék föl. De királyi fensége legszebben nyilatkozik Tom­pánál. (A budai országgyűlés, »Mátvás királyról.«) Tóth Kálmánnál (A mit az isten végzett) légesleginkább pedig Arany Jánosnál (Dalünnep.) Kegyelmes voltát költőileg írja le Lisznyay Kálmán, kinél Mátyás önnön magán arat nagy diadalt az ellene lázongók fölmentésével. Tudomány- és művészetkedvelő természetét szépen kiemeli Kisfaludy Sándor (Ecseghvár) Berzsenyi, Tóth Kálmán, Lisznyay. Vö­rösmartv drámájában az ifjú Mátyás jó kedvvel olvassa Tacitust. 2) A dalban is szerfölött gyönyörködik. (Kisfaludy Károly, Czu­czor, Arany János stb.) A vadászat, mulatozás is kedves időtöltése. A kalandozásban sem utolsó szerepet játszik. (Hűség próbája, Tétényi leány, Választó gyűlés.) A nőkkel való nyájaskodása, szép bánásmódja nem egy leány­kában szerelmi szikrát gyújt lángra. (Szép Ilonka. Király kútja.) A legtöbb költemény magasztalva ismételgeti, mennyire szerette népét s ez mílv mértékben viszonozza. Ennek legfényesebb bizonysága az egyik versben idézett s róla íonmaradt közmondás is: »Meghalt Má­tyás király, oda az igazság.« Altalánosságban legkitörőbb lelkesedéssel szól Mátyásról a halálán ') Érdekes a Mátyás legnagyobb emlékérme hátlapján levő jelszava: »A király szelle­me dicsőíti vagy elhomályosítja országát.« 2) »Nekünk csak egy Mátyás királyunk volt, kinek udvara a renaissance vívmányait örökre meghonosította hazánkban, de oly korban, midőn egy nemzeti irodalom felsőbb kifejtésé­re a múlhatatlan előzmények magában a nemzetlen még hiányoztak, s ekép egy ilyen létesűlésé­nek, s az európai miveltségnek keleti fajunkba beoltása által, csakis előfeltételeit teremthette meg, a mi pedig később Erdélyben, Bethlen s a két Rákóczi György körül megindulni látszott, e kisded államnak csakhamar bekövetkezett elsülyedése miatt alakitó hatással nem lehetett.« Toldy F. Irodalmi tásasköreink emlékezete. Bp. VIII, Szeml. 875. 1- lap (15. sz.)

Next

/
Thumbnails
Contents