Állami gimnázium, Munkács, 1893

43 közt is megállta helyét. Ott is kiváló volt. A »királyi jutalom« arról a szép jelenetről zeng, midőn Mátyás a temesi győzelem után zsák­mánynyal haza érő sereg elá megy a budai várkapu aljába s nevökön szólított vitézeivel meghatottan szorít kezet. »Magyarország« c. költemé­nye mostani dicső uralkodónkat magasztalva kéri, hogy jöjjön hozzánk lakni Budára. A //Mátyás templom«-a is ugyanezt az eszmét tolmácsolja, de már ily véggel: Budavárból messze látok: Uj korszak jő, fényes, áldott, Elkápráztat a sugára — Itt lesz ő is nem sokára. »Mátvás szülőháza« sem marad dal nélkül: Te láttad őt születni ócska, ház valaha: Feltámad e még egyszer, És véle a haza? Azt feleled szavamra: Minek ? Hisz most is él ! A sziveket vezéili, És a haza remél. LXIV. Elég kedves ohasmánya Méhneriele »Magyar Mesemon­dó« 64. sz. k. kiadott »Mátyás király boszuja« is. Szini Péter ebben né­piesen azt csevegi el, mint áll Mátyás bosszút Geréb nevii apródján en­gedetlenségért. Az apródnak ugyanis a király parancsából izenetet kel­lett elvinnie, de nem volt szabad utja közben kedveséhez térnie. Mivel ezt mégis megcselekedte, Mátvás őt börtönbe vetteti, de nem sokára Trauri nevü szobrásza Célia leányát adja hozzá, bár Mátyás is hevült a szép nőért. Geréb még várkapitánya is lesz Esztergomnak. így áll boszút Mátyás ! . . . Bizony, nem hiába Gondol a magyar nép a porló királyra Mert boszujában is ki oly igaz, nemes, Emlékét őrizni örökre érdemes. LXV. A Szent István Társulat népies hangú poétája is zeng hő­sünkről, mint a nép barátjáról.*) A versecske három részből áll. A bevezetés a választás' előzmé­nyeit, magát a választást az akkori kedves gyermekdallal, és a falusi bí­róval, kántorral történt— előttünk Kisfaludy K. müve és a »János kulcsa« után ismeretes dolgát, a II rész a budai kutyavásárt, a III. a gömöri sző­lőkapálást adja elég ügyes és nemes hangulattal. A befejezés mostan di­csőén uralkodó koronás főnk szeretetére és tiszteletére buzdítja' a népet s igen talpra esetten és helyesen jegyzi meg róla, hogy egész méltó ő Mátyás király nagy híréhez". LXVI. Bérezik Árpád operette-je egy felvonásban: »A királv csókja.« Zenéjét szerzette Huber Károly. Ez is Mátvás idejében szerepel. 1) Belőle csak annyi tartozik ránk, hogy Mátyás egykor vadászat után a budai szép juhásznőhöz betért pihenni s azt megcsókolta. Ezt is csak mel­lékesen tudjuk meg, mert benne Mátvás éppen nem fordul elő, mint szereplő személy. LXVII. Még külföldi író is veszi tollára Mátyás alakját. A nem­zeti színház könyvtára 154. sz. füzetében jelent meg egv vígdalmű': »Mátyás királv« egy felvonásban. Szövegét irta Paul Millet es Jules Le­vallois. Fordította Ábrányi Emil, zenéjét szerzé Berta Sándor. A darab történik Buda környékén 1476-ban. Zacchi énekmester leánya, Ilona búsong. A gazdasszony, Örzse észreveszi, hogy Ilona nem szereti Omode grófot, kihez atyja szánta. Bi­*) Mátyás király, mint a nép barátja. Sz. I. T. 1890. ') A népszínház könyvtára. 4. fiúét. Kpest. Pfeifer F. 187").

Next

/
Thumbnails
Contents