Állami gimnázium, Munkács, 1893

30 A szép vadász többé meg nem jelent. A lány pedig Könyűs szemekkel, halványan, kijárt A völgyi forrás mohos szélihez, Ülvén felette, búsan, egyedül: Hosszan merengett felbuzgó vizén . . . Szemében köny és hű emlékezés, Ajkán sóhajtás, e szótlan beszéd! S a csendes láz, a melytől a virág Elsárgult, lehullt a forrás körül: Alunni vitte a sápadt leányt. Legszebb virágot egykoron . . .! Sírhalma ott van a kúthoz közel; Csendes már a szív, csendes a vadon . . . Csak a forrásnak beszél halk nesze, De a bú okát nem beszéli el. A monda a régi forrást most is királykútnak nevezi. E gyönyörű költemény méltó párja Vörösmarty Szép Ilonkájának, Tompa szeme előtt bizonyosan ez a költemény lebeghetett, midőn a királykútról szóló mondát, hallotta. Ott is, itt is a szerelmi bú emészti el a hervadó leánykát. Úgy látszik nekem, mintha ebben Tompa versenyre kelt volna legalább tárgya azonosságánál fogva a Vörösmarty remek művével; a melylyel csakugyan vetekedik is e mű szépségben, a mint azt az idézett helyek gyöngéd s finom rajzolása is igazolja. »A budai országgyűlés. —, (1852.) Mig Mátyás 1471-ben a csehekkel bánik el, addig itthon kilenc megye nemessége s több hatalmas főúr, köztük főként Újlaki s Vitéz pártot üt ellene s helyébe Kázmér lengyel királyt akarják meghívni. Az elégületlenek meghívására Kázmér már útban is van a Rákos felé. Mindez Mátyás ellen részben a sok adó, részben a harcolni nem szerető főnemesség haragja miatt történik. Mátyás ezt megtudva hirtelen országgyűlést hirdet Budára s a pártos főurakat is szép levélben hivja meg, hivatkozván ösmert hűségökre. A pártosok főbbjei meg is jelennek Vitéz érsek kivételével. Az aggódó gyűlésezők körében Mátyás megjelen s méltósággal, de nyájason körülnéz, majd örömmel üdvözli az országgyűlést s kicsiny jelentőségűnek tüntetvén föl a pártütést a zendülők neveit elhallgatva kérdi: kinek leszen vendége Kázmér? A királv szavait mélv csend követi. Majd hangosan kiáltják: »Vitéz a lázzadó!« Erre a királv igy szól: • No hát ha mégis van a dologban valami: Szóljon kegyelmed, »ösmert hű bajnok Újlaki! Mi volna jó tanácsa: had menjen ellene Kázmérnak? vagy talán csak bevárni kellene? E szó bűvös hatását leirni nem lehet, — Felkelt, állott ... és bámult, ez volt a felelet. Most hangzott a királynak mély, ellágyult szava: »Igen, hadd jöjjenek! hisz hű népünk itt vagyon, Hűség, nem pártütés űl e lelkes arcokon! A hír hazug! — nincs itten, ki értünk vért nem ont, S nincs a kiért meg nem hal Mátyás király yiszont!« Most Újlaki felocsúdva szégyenében elismeri vétkét, s esküvel fogadja, hogy holtig híve marad a királynak. Az országgyűlés meghatva üdvözli Mátyást, ki most a megtért Újlakit bosnyák alkirálylyá teszi. S