Állami gimnázium, Munkács, 1893

13 De mig a pápa s Róma kívánságára idegen földön harcol, s idegen koronát keres, itthon a magáét csaknem elveszti, mert Janus Pannonius esztergomi érsek nehánv főúrral és főpappal ellene összeesküvést s?ít. Kázmért híván meg királvnak. De Szapolyai az érsek és király közt helvre állitja a békét. Mátvás az érsekhez sietve, ezt arról győzi meg, hogy az isten dicsőségéért a vallás érdekében küzdött. De Janus kimondja, hogy Isten nem talál örömet a vészben és vérben. Most hódolva borúi a király lábai elé. Ez fölemeli s egymás karjaiba omolva békén válnak el. A király gyors intézkedése a főurakat is maga részére hajlítja. Kázmér egyedül hagyatva Mátyástól engedelmet kér a hazatérésbe, mentegetődzve, hogv ő csak a hívásra jelent meg, de esze ágában sem volt Mátyást kii áiyi székétől megfosztani. Mátyást őt haza \ezeti. Majd Budára tér s kegyelmet oszt. Ezután Morvába tör, de lanyhán foly e hadjárat. Mindenik fél eltörődve békére hajlik s a két tábor közé vert sátorban a királyok találkozván kibékülnek. Az akadémia kéziratából kiírtam a következő sorokat: Ama nagy Hunyadi Mátyásról éneklek. Kit dicsőségének karjai közt lelek. A' ki trónusáról tudott törvényt szabni S hazáján mint atya király uralkodni. Szerencsétlenségét sok kárral viselte. Hol még is veszélyét nagy szíve nem félte Szenvedések által tanúit jól érezni, Tudott parancsolni, verni, védelmezni, Számkivettetése vitte királvságra, Melv megtanította az uralkodásra. Mindjárt az invocatioban egyebek közt ezt mondja : Gerjedezz szívemen, írd rá törvényedet, Hintsd szélivel munkámon erődet, fényedet. Mutassa csillagod itt a királyoknak, Melly tengeren kelljen zúgni thrónusoknak. Lássák a fövényen mászkáló halandók Hogv porban fetrengnek s mindnyájan mulandók Mond(d) meg, hogy miképen dúlták sok nemzetek Kiontván véröket vitézi szerzetek, S Mátyásban is mi volt nagy katonasága, »Kinek olv híres lett győző magyarsága.« X. A francia szellemtől áthatott Bessenyei György után, kinek őse Mihály a Mátvás alnádora volt s a kit ez előd díszes állása is ,sarkalhatott a Mátyás magasztalására, a népies irányú Palóci .Horváth Ádámot is megszállta a vágy ama fényes kort megénekelni. Csupán Hunyadi fenséges alakja is lelkesíthette a »Hunniás<' költésére, melynek előszavában világosan kimondja, hogv Hunyadinak minden tette »fia királyi székre leendő emeltetésének ellenállhatatlan eszköze volt.« Azonban az eposból ez az alapeszme nem vehető ki. Horváth a maga korára sem céloz a költeményben, bár a költő nem volt megelégedve a korabeli állapotokkal. Az előszóban ugyanis érint effélét, mondván, hogv a jutalmat a tisztségekkel összetévesztik, s az érdemeket oly hivatalokkal jutalmazzák, a melyekben »érdemeket nem tettünk s nem is tudunk hozzá.« A »Hunniás vagy Magyar Hunyadi, azaz ama híres magyar vezér Hunyadi János