Állami gimnázium, Munkács, 1892

- 43 — 61. fej. De a csata befejeztével akkor lehetett csak látni, mily bátorság s mily elszántság volt Catilina seregében. Mert majdnem mindenki a helyet, melyet a csatában élve foglalt el, holtan terülve testével takarta be. Kevesen azonban, kiket a testőr-had a zömből széjjel szórt, kissé távolabb, mindazonáltal valamennyien mellökön kapott sebbel hullottak el, Catilinát pedig messze övéitől az ellenség hullái közt találták meg, midőn kissé még lélegzett, arcán vadsággal, mely lelkét életében jellemző. Szóval egész seregéből sem az ütközetben, sem futás közben egy szabad születésü polgárt sem fogtak el: igy valamennyien a maguk éle'tét ép oly kevéssé, mint az ellenségét, kiméit ék. Azonban a római nép serege sem nyert örvendetes és vérnélküli győzelmet: mert a legbátrabbak mind vagy az ütközetben elestek, vagy súlyosan megsebesülve hagyták el a csatatért. Sokan pedig, a kik a táborból megtekintés vagy fosztogatás végett mentek ki, az ellenség hulláit forgatva némelyek barátjukat, mások vendégbarátjukat vagy rokonukat találták ; voltak olyanok is, a kik ellenségeikre ismertek rá. Igy hát az egész seregben váltakozva vigság és bú, gyász és öröm uralkodott. Az ember haladása, mint láttuk, folytonos küzdelem és pedig a jónak a roszszal való küzdelme, melyből végleges győztesként mindig az erkölcsi jó kerül ki. Ha itt-ott hanyatlás, visszaesés mutatkozik is, az emberiség a maga egészében folyton emelkedik az erkölcsi cél, a tökéletesedés felé, melyet az Isten eléje tűzött. Küzdjünk lankadatlanul és bizzunk a jó ügy győzelmében ! '

j " melfsutcá éj/íálmcUi