Állami gimnázium, Munkács, 1892

-27gyobb tevékenységet fejtett ki, Italia alkalmas pontjain fegyvereseket gyűjtött, a saját vagy barátai hitelére kölcsön vett pénzt Faesulaebe bizonyos Manliushoz vitte, a ki később elsőnek kezdte meg ezt a háborút. Állítólag ebben az időben vett föl magához igen sok mindenféle fajta embert : egy néhány nőt is, a kik eleinte szemérmök árusításával győzték roppant költekezéseiket, később midőn koruk csupán csak keresetüknek s nem egyszersmind fényüzésöknek vetett véget, nagy adósságba verték magokat. Az ő segítségükkel tartotta Catilina lehetségesnek a városi rabszolgák felbujtását, a városnak lángba borítását, férjeiknek a saját pártjára való vonását vagy megölését. 25. fej. Volt közöttök Sempronia is, a ki nem egyszer férfivakmerőséget megkívánó tetteket követett el. Ez a nő származása és szépsége, azonkívül férje és gyermekei tekintetében eléggé szerencsés volt; görög és latin irodalomban jártas, a zenében és táncban otthonosabb, mint a mennyire az egy erkölcsös nőnek szükséges, és sok más dologban, melyek a fényűző élet kellékei. De előtte mindig kedvesebb volt akármi más, mint az illem és szemérmetesség: a pénzt vagy jó hírnevét kimélte-e kevésbbé, nem egykönnyen dönthetnéd el: a kéjvágytól annyira égett, hogy többször kereste föl a férfiakat, mint azok őt. És ő az előtt gyakran megszegte szavát, az adósságot elesküdte, a gyilkosságokba be volt avatva.- a fényűzés és szegénység miatt rohamosan sülyedt. Ámde tehetsége nem éppen kicsinylendő: tudott verset csinálni, tréfát űzni, akár szemérmesen akár gyengéden akár szemtelenül beszélni: szóval sok szellem' és nagy kellem volt benne. 26. fej. Ily előkészületek után Catilina a következő évre csakugyan pályázott a consulságra, azt remélvén, hogy, ha egyszer megválasztják, Antoniust könnyen kénye-kedve szerint használhatja föl. És akközben nem maradt nyugodtan, hanem mindenképen lest vetett Cicerónak. Hanem hát nála sem hiányzott csel és ravaszság az óvakodásra. Mert consulságának kezdete óta nagy ígéreteivel Fulviánál kivitte, hogy Q. Curius, a kiről kevéssel ez előtt emlékeztem meg, Catilina terveit neki elárulta; azonkivül tiszttársát Antoniust a saját provinciájának átengedésével rábírta, hogy az állam iránt rossz szándékkai ne legyen ; maga körül titokban barátait és clienseit tartotta őrségül. Miután a választógyülés napja elérkezett, és Catilinának sem pályázata, sem cselvetése, melyet a consulok ellen a Marsmezőn szőtt, nem sikerült, elhatározta, hogy háborút indit és a végső eszközökhöz nyúl, mivelhogy mind, a mit titokban tervezett, kegyetlenül csúfosan ütött ki. 27. fej. így hát C. Manliust Faesulaebe és Etruriának ezen részébe, bizonyos Camerinumbeli Septimiust a picenumi tartományba, C. Juliust Apuliába küldte, azonkivül mindegyiket oda, a hol őt a saját céljaira felhasználhatónak tartotta. Akközben Rómában sok dolgot indított meg egyszerre : a consuloknak cselt vetett, előkészületeket tett a gyujtogatásra, az alkalmas helyeket fegyveres emberekkel szállatta meg ; ő maga fölfegyverkezve járt, hasonlót a többieknek parancsolt, buzdította őket, hogy mindig talpon, készen legyenek; éjjel-nappal sürgölődött, őrködött, és sem az alvás hiánya, sem a fáradság nem merítette ki. Végre, midőn ily nagy tevékenysége dacára semmi sem sikerül neki, ismét késő éjjel összehijja az összeesküvés fejeit M. Porcius Laecánál, és ott sokat panaszkodván gyávaságukról tudtukra adja, hogy Manliust előre küldte az emberekhez, a kiket a harcra nagy számmal összegyűjtött, úgyszintén másokat más alkalmas helyekre, hogy a háborút megkezdjék, és maga is szeretne a sereghez indulni, ha előbb Cicerót eltette láb alól, a ki az ő terveinek nagyon útjában áll. 28. fej. így hát a többieknek rémülete és habozása miatt C. Cornelius római lovag felajánlván szolgálatát s vele együtt L. Vargunteius senátor elhatározták, hogy még ugyanazon éjjel kevéssel ezután fegyveres emberek kíséretében mintegy reggeli üdvözlés végett Ciceróhoz bemennek és őt váratlanul saját