Állami gimnázium, Munkács, 1890

23 2. 'Va.gv könnyebb klasszikus írók szemelvénvein tanítsunk a következő módon : a. Első sorban ethymologiaüag tárgyaljuk a kijelölt részletet t. i. a szók jelentését tüntessük fel minden lelxető árnyalatával, hogy a tanuló lassankint hozzászokjék a szónak a fordítandó szövegre illetve gondolatra és mondatra találó értelmét magából a tő jelentéséből kimagyarázni ; vagyis a szóképzés gyakorlati tárgyalásával viszem a tanítványomat annyira, hogy valamennyire megnövekedett szókészletének tőbeli ismerete segitse majd a lefordítandó gondolat vagy mondat egy-két ismeretlen szavának értelmezésében, s találó jelentése megtalálásában. b. Másodsorban grammatikaílag tárgyaljuk a kijelölt részletet, nehogy oly szöveg fordításához kezdjen a tanuló, melyben esetleg egykét alaktani hiány miatt akár a rá következő mondattani magyarázat, akár a fordítás fenakadhatna. c. Harmad sorban foghatunk a szintaktikai magyarázathoz; Ennél éppen úgy járhatunk el, mint a névragozás kezdetén : magunk csak rávezető és segitő szerepet vigyünk az oroszlán részt hadd érezze a tanuló saját feltaláló erejéből számlázottnak ; annál gyökeresebb ismerete lesz ez neki s buzditóbb hatással a kedvérzetére. d. Ezt követi negyed sorban a fordítás. Ezt, úgy hiszem, ily megelőző tárgyalás mellett játszva fogja megejteni akár a középszerű tanuló ponyva segéd fordítás nélkül is. A mondattani tárgyalást mindaddig folytatom, míg végig nem vittem a tanulót a mondattan összes szabályain. Erre következhetik a szabályok rendszeres ismétlése a szemléltető táblázat szerint; ezt különben a tanuló már a rávezetés folyamán is szemlélte illetve használta, tehát félig-meddig a mondattan rendszerét is tanulta ismerni, mi rendkívül könnyíti rendszeresítő ismétlését. Ha ezen túl vagyunk, úgy hiszem, a tanulót meglehetős gyakorlottsággal láttuk el arra, hogy éber szemmel tudjon behatolni a latin szöveg mondattani szervezetébe ; ennél fogva egyébb gondunk nincs, mintsem ezt a tehetségét folytonos gyakorlással annyira állandósítani, hogy mintegy szeme ügyévé váljék. Idáig csak röviden kívánjuk az okadatolást : sok praxist, kevés theoriát ; ezen túl bővebb magyarázattal is szolgálhatunk, mivel nem kell többé tartanunk tőle, hogy a túlságos theoria elnyomja vagy hátráltatja a praktikus ügyességet. Itt is azt találja valaki a szememre vetni, hogy e módszer melett keveset lehet végezni. Erre a magam tapasztalatából azzal felelheek, hogy többet végezhetünk a nélkül, hogy a kedvérzeten a legcsekélyebb csorbát is ejtenők. Igaz, hogy a tanulók nem tudják e mondattant per longum et latum, de tudják azt a római író szövegéből röviden s velősen értelmezni. Ugy-e különös egy előnynek tetszik, bár a szószedést is végezzük az előadáson ? Egyszerű a megfejtése. Eleinte döcögősen haladunk, mert mindenik mondatból új ismeretet kutaszolunk; de íova-tovább annál inkább kevesedik ez ; tehát annál többet tudunk vé'ezni. Pl. ha az első időszakban 5—20 sort tárgyalhattam egy órán, a tásodik időszakban legalább 40 sorig viszem, a harmadik időszakban ledig, mikorra a mondattan végére értem, legalább 30 sort már önálló észületre adhatok fel. Megjegyzem, hogy idáig a tanuló oly szóbőséget tps grammatikai gyakorlottságot szerzett, hogy csekély pótló magyarázat illetve rávezető tárgyalás mellett már önállóan is készülhet 30—40 sornyi szövegből. Ezzel nem azt akarom kifejezni, hogy a tanuló most már