Állami gimnázium, Munkács, 1890

20 Ez oknál fogva rendkívül előnyösnek tapasztaltam, ha legelőre csak mondatrészekről beszélünk ?és csak befejezésül, hogy a mondatrész latin elnevezése : casus. A tanuló egyhamar befogja látni, hogy az alany latinul : casus nominativus, a birtokos : casus genitlvus, a tárgy : casus accusativus stb.; vagyis lehetőleg könnyen jut arra a tudatra, hogy a latin casusok csak névleg különböznek a magyar mondatrészektől. A ragok jelzésénél tartózkodom a tőrendszertől, mert úgyis tévesz­tettnek tudjuk azt a módszert, mely tudományos részletezésbe bocsátko­zik, mielőtt reá való anyagot szerezhetett a tanuló. Elébb az alakot tudja a tanuló hibátlanul felismerni, azt esetleg nominativuszára vissza­vinni, s helyesen lefordítani; csak ha ezen túl van, magyarázgathatunk valamit a őrendszer titkaiból is, hogy a nyelvlogikába is beletekint­hessen. Elvem tehát, liog}' a kezdő latinístát elébb alaki szemléletre ta­nitsuk, mielőtt az alak okadatolásával illetve tartalmi ismeretével törőd­nénk. Tagadhatja-e bárki filologusa, hogy merő zűrzavarba ejtem a ta­nulót, ha pl. «;», um, em im helyett csak '«-et hirdetem tulajdonképi ragnak, s e mellé magyarázom per longum et latum <?, i hangzók változatait V ! Nem a kezdetén az iskolai évnek, hanem a végén pl. az általános ismétlések alkalmával adhatok áttekintő magyarázatot erről is, mikor már nem kell félni, hogy a tanuló a sok logikai pertraktálástóí nem látja magát az alakot. Sajnálatra méltó latinista mártír a középisko­lai tanuló, ha egyszerre kell törnie az eszét úgy az alakok felismerése, valamint azok okadátolása végett. Tudóst faragunk belőle, mielőtt a szük­séges alaki ismeret birtokába jutott volna! Egyetemi vívmányokat szorí­tunk a fejletlen agyba, mielőtt az elemek színvonalára emeltük volna ! A névragozásbeli kivételekből kihagytam a szók jelentését, mert módszerem szerint már előlegesen kellett azt a tanulónak az olvasó­könyvből megtanulnia, a táblázaton csupán összefüggő keretbe foglalva találja azokat. E végből következőképpen rendezném a fordítást. Jóval előre a fordítandó gyakorlat szavait emléztetern, hogy mire az egész osztály köz­reműködésével a próbafordításhoz fogok, tanítványaim mindenike bírja a szók jelentményeít. A próbafordítás alatt a tanuló szeme előtt kell lennie a táblázatnak is, hogy ez is közrehasson az olvasott mondat rávezető lefordítására. Minthogy ilyetén rávezetés mellett több tanuló jelentkezik majd, kik .részben helyesen, részben megközelítőleg fejtik meg a fordí­tást : a tanárnak legfeljebb simitgatni kell rajta. Ez a hosszadalmas el­járásnak tetszhetik. De hát ismételve hangoztatom, hogy „lassan járj, tovább érsz;" lassan gyakorlati alapon induljunk a kezdeten, úgy majd lassan de alaposan győzetjük le tanítványainkkal a kezdet bajosságát, s annál gyorsabban haladhatunk az alaktan egyébb részleteiben. A névmásoknál a személyeseken túl csak azoknak a casusoknak feltüntetésére szorítkoztam, melyek vagy rávezető mintául szolgáljanak a szemléletben vagy a rendes névragozástól merőben eltérnek; különben elegendőnek vélem a tanár figyelmeztetését, hogy a névmások ragozása egyezik az első ós második deklinációval, kivéve a genitivust és dati­vust, melyek eltérő képzését a második névragozás kivételes megjegyzé­seiből tudja. A számneveket sem tüntettem fel egészen, hanem csak csoporto­zati összetételük szerint ; a rávezetést a tanárra bízom. A vastag betüzés pedig arra való, hogy a tanuló feltaláló és okoskodó tehetségét élesítse

Next

/
Thumbnails
Contents