Állami gimnázium, Munkács, 1890

8 földrajzi tanára mint Jules Verne ? Mily sóvár figyelmezésre számithatna, ki a vasúti technika vívmányaival kötné össze az Alpesek magyarázatát ! Szóval mindenik magyarázatot a kedvérzet útján kell a tanuló elméjébe átvezetni, erre pedig a fennebb érintett módozatomat találom legalkalmasabbnak. 3. A történetet illetőleg sokkal kedvezőbb állapotnak örvendünk : Következménye ez a tárgy elbeszélő sokszor regényes tartalmának. Itt a tanuló elemében van, mert képzelnie a legbővebb forrásra talál, s türelmetlensége csak akkor veti fel fejét, mikor családfákat és khronológiákat kell emléznie. Utálattá válik türelmetlensége, mihelyt szórói-szóra kell tanulnia azt, a mit ő saját érzete szavaival szeretne ecsetelni. Pedig az ecsetelést sikeresebben lesi el a tanár ajakáról, 'mintsem a könyv rideg betűjétől. Természetes, liogy a tárgynál is csak abban az esetben keltene figyelmet és gyújtana, ha a tanuló nem bizakodhatnék terjedelmes tankönyvében s ennélfogva nem találná feleslegesnek a tanár magyarázatát. Mennyivel fenségesebb hatással nevelhetnők a tanuló erkölcsi érzékét s hazája iránt való szeretetét, ha gyönyörködtető történelmi előadásunkon kivül, csupán rövid de jellemzetes kronologiai és családfás táblázatokkal és legfeljebb egy kiváló történelmi olvasókönyvvel rendelkeznénk : oly olvasókönyvvel, melyben a khronologia a legszűkebb hatások közé szorul s inkább arra való volna, hogy rendszeres jellemfestő kerek olvasmányokban a tanár előadását istápolja. Megjegyzem, hogy magából az olvasókönyvből ne felejtsük ki a jellemző képeket, mert egyetlen ilyen képes olvasókönyv több és állandóbb történelmi anyagot nvujt az emlékezetnek, mint bármilyen kitünőleg szerkesztett datumos könyv. Magunk felnőttek is élénkebben emlékezünk arra az olvasmányra, melynek legalább jellemzetesebb tartalmát képben is szemlélhettünk. S attól a képzelem-telt tanulótól tagadjuk meg azt az élvezetet, melynek magunk is vagyunk rabjai V ! A gyermektől, az ifjútól megvonjuk azt a jótékony hatást, mely bennünket is nagyobb szorgosságra indit a tudvágyban ? Oly könyvet adunk a kezébe, mely csak öntudatos működésre ébredt elme kezébe való '? Hiába ! igy parancsolja ezt az a paedagogikus felfogás, mely nem tud a középiskolai tanuló kedvérzetének titkaiba belemélyedni. 4. Egyetlen tantárgy sem nélkülözheti oly könnyen a tankönyvet, mint a mennyiségtan és természettan. Tapasztalatom arra tanított, hogy e szakon az a tanár létesit legszebb eredményt, ki legkevésbé kínozza tanítványait a tankönyvvel. A mily mértékben itt a tankönyvet használjuk, oly mértékben vonjuk el a tanulót a gyakorlati képességtől ; ellenben minél szorgosabban használjuk a gyakorlati példatárt, annál praktikusabb, rátermettebb mathematikusokat vagy fizikusokat nevelünk, kik a gyakorlati életből merített dolgozatokon szerzik a vérré vált ügyességet a gyakorlati élet számára. Egybekiáltó bűnnek kell tartanunk azt a módszert, mely lapszámra fogja a számtani vagy természettani leckézést. A tanuló kritikai szeme észrevévén tanára e vétkes könnyelműségét., korholja a lelket!enséget, mely elöli benne a tárgy iránt a kedvérzetét ; ebből ered a közömbössége, mely attól való feltében, hogy megbukik, egyebbet sem céloz, mint betűk és számok emlézésével töltögetni emlékezőtehetségét. Szegény elkinozott áldozat ! oly biint követett el rajtad a tanár, mely életfogytiglan való kénszermunkát érdemelne, benned és társaidban egy egész nemzedék törekvő szellemét ölte meg már csirájában csak azért, mert a terjed«

1] m es t a n k ö n y v t á plálta benne a kényelmességet.