Állami gimnázium, Munkács, 1887
5 A munkács-szentmiklósi uradalom birtokosai 1726-tól fogva idegenek, habár honosítottak voltak is. Folyvást idegen földön laktak és laknak jelenleg is. Nyelv, szokás és éghajlati viszonyainkkal ismeretlenek s e vidék iránt nem igen érdeklődók voltak. Az egész uradalom hivatalos nyelve még máig is a német, tiszti gyűlései igy vezettetnek, könyvelései ezen mennek. Mint emiitők, a harmincz-negyvenes években az uradalomban derék magyar tisztviselők voltak, kiknek tulajdonitható, hogy az iskola épülethez szükséges anyagok egy részét á grófi családtól kieszközölték ; valamint oroszlán részük volt abban is, hogy a főispáni beiktatási ünnepélyre szánt költséget 1846-ban, 2000 p.-frtot, mint alaptőkét, a m u n k á c s i gimnazi u m feltartására tették le a lakmározás helyett. Hangsúlyoznunk kell ezt azért is, hogy a megyében épen je1 erleg lábra kapott téves nézeteket helyes útra tereljük. A létesítés főszerepvivői voltak a negyvenes években Freyseysen Dániel uradalmi tisztfőnök, Klinkárt Károly uradalmi tiszt, Román lerencz és Horváth Alajos ügyvédek, az első az építési-bizottságnak elnöke és csaknem a teljes befejezésig vezet je, a többiek szintén az ügy lelkes apostolai voltak. A nemzeti életre ébredés korszakának kezdetén azonban a múzsáknak szánt helyet Márs fiai foglalták el. A miivel'kies helyett a létkérdése lépett előtérbe s az iskolakérdés majd két évtizedig szünetelt. A kezdeményezők kiszorittattak helyeikből, vagy bele fáradtak a munkába ; a nyomaikba lépők pedig nem találták meg a vezérfonalat, vagy nem is törődtek vele. Midőn a kiegyezés után a nemzet ismét a jogfolytonosság terére lépett s a megyei állapotok rendeztettek, 1868-ban újra a főispáni beiktatás kerülvén szóba, Freyseysen Gyula, mint alispán, minden erővel oda működött, hogy a beiktatás költségei tanügyi czélokra tordittassanak, mely tizezer frtban vétetvén fel, két részre osztatott s egyik fele a munkácsi gymn. alaptőkéjéhez csatoltatott, másik a beregszászi — jelenleg polgári — iskola czéljaira fordíttatott. Az előbbi kétezer írtnak kamatai egy ideig tőkésittettek az uradalmi pénztárban, az ötvenes években azonban a kath. elemi iskola tanítói Rudolf Pál helybeli parochus által kieszközölték, hogy azok évenként részökre kiadassanak — bár világosan gimn. alapítvány volt — s húzták 1865-ig bezárólag, amikor e sorok írója a tőke rendeltetésétől elvont kamatok más czélra fordításáról értesülvén, az uradalmi igazgatónál ez ellen tiltakozott, ki azonnal intézkedett a kiadás ellen s rendeltetésének megfelelő célra fordította azt ismét. Ezek főbb vonásaikban az épület keletkezésére s azon kis tőkére vonatkozó adatok. Ha igazán mérlegeljük a dolgot, azon 7000 forint tulajdonképen nem is grófi alapítvány, mint inkább a megye közönsége által létesített letét, melyet a két város között egyenlően osztott meg A főispánnak a kiadást meg kellett tennie, akár eszem-iszomra, akár másra fordíttatott volna az összeg, s A't emigy előnyösebb volt rá nézve, ha összevetjük egy 1803. jun. 27-én történt beiktatás költségeivel, amikor „csupán a bécsi áru számla 2755 frt 42 krba került p. p."