Állami gimnázium, Munkács, 1883

s magasra lökdösi darabjait, vagy ha a jéghegyek mennydörgésszerű robajjal egymással összeütődnek és fékveszetten a mélységbe sülyednek. Van tehát a hegyeknek egymás faja is, mely nem a föld belsejéből, hanem inkább a felületről jövő anyagok lerakódása a felületen lévőknek természesi erők általi összekotródása által keletkezik. E hegyek jéghegyeknek vagy glecsereknek neveztetnek és oly módon származnak, — főleg a sarkvidékeken, — hogy a szél a meredek csúcsokról s a sziklafalakról lefújja az ott lévő havat, mely még nyár derekán sem képes elolvadni, a lejtős hómezőkről pedig lavina alakjában lezuhan a völgybe oly erővel, hogy az útjába eső erdőt, rétet házat összetöri és szétrombolja, mig végre oly halmazzá növekszik, hogy mint egy hatalmas hegy, ég felé meredez. A gletser jege az egymásra halmozódó hótömegek óriási nyomása folytán jön létre, melynek képződését még a felületen olvadó és az alsóbb rétegekbe is szivárgó és ismét megfagyó viz is elősegiti. A jéghegyek tehát jég és hóból állanak, de sok felette különböző alkatú és nagyságú anyagokat is találhatni bennök. Mikor megindul áz éjszaki áramlat az aequator felé, a jéghegyek is elindulnak, hozván magukkal hideget, amikor is a hajózást nagyon veszélyeztetik. Tán mi sem nagyobbszerü, mint gyönyörködni a látványban, mely a beláthatatlan tenger felületén felmerülő úszó jéghegyek láttára elénk tárul.. Valóságos úszó szigetek ezek ágas-bogas tííalaku csúcsaikkal, melyek majdnem a láthatáron felül emelkednek, mintha magát az eget érnék. Ha a jéghegyek közelednek, a csudálatos színpompa, a nagyszerű szivárvány, mit játszanak, az aranyfény, mely ág-bogjaikat feltünteti, az ezüstfolyam, mely hasadékai és repedéseiből előbukkan, az ég nagyszerűen zöld szine, melylyel alulról és felülről vannak körülvéve, már messziről hirdetik jöttöket és szinte kápráztatóvá teszik a természet e fenséges jelenetét. A jéghegyek magassága a tenger szine felett 50-60 sőt 100 méter, a tenger szine alatt pedig 2-, 3-, sőt 600 métert is tesz és bármily lassan is közeledjenek, a hajósok mindenkor veszedelmet találhatnak bennök. Ross kapitány a hires jégsarki utazó csak a legnagyobb erőmegfeszitések árán volt képes a jéghegyek labyrintjából kigázolni. 1850-ben pedig egy angol hajó találkozott egy hatalmas jéghegygyei, melynek közepén a hajósnép két hajót látott egészen menthetlefiül körülzárolva. Pallas és Adams Szibéria jegén rhinocerost és elefántot