Állami gimnázium, Munkács, 1881

Jgy hát legalább némileg észlelhetünk haladást a világegyetem fogalmai körill, de azért korántsem állithatjuk, mintha a csillagászat e haladásával a nagy természet törvényeinek megmagyarázása elősegítve lett volna. Ezután, mint minden tudományra, úgy a csillagászatra is rosz idők következtek; senki sem törődött a világegyetem pályafutásával és új nézetek elfogadtatásával. Eltűntek a térről a tudósok, hosszú és mély álmot aludtak, melyből csak a XV-ik században Kopernikus feltüntével ébredtek fel. Ismerkedjünk meg tehát közelebbről e kitűnő férfiúval. Kopernikus Miklós az iparos osztályból származott. Született 1473-ik év február hó 19-én Tho r n-ban, hol atyja rézmetsző volt. E jeles ember nevét nagyon sokféle módon irják, nevezetesen: Copernicus, Kopperniek, Kopperink, Koppernigk, Koppernig, Koppirnig, Kopperingk, Kupernik, Coppernik stb., mely elnevezések részben atyjának Kopperniek vagy köznyelven Kopp rich Sziléziában lévő származási helyétől, részben pedig a különféle nemzetek irás- és kiejtés módjából keletkeznek. Iskoláit Krakóban végezte, s már ifjúkorában igen feltűnt benne a mathematika és physika iránti hajlam. Pályaválasztásra kerülvén a dolog nagybátyja Watzel rode Lukács ermlándi püspök a papi pályára szánta őt. Miklós akarva nem akarva meghajolt a nagybátyai tekintély előtt, de amellett szorgalmasan foglalkozott a mathematikával és csillagászattal is, mely tudományokban vezetője Brudzewsky Albert lelkes tanár volt. Rövid idei honntartózkodás után 1495-ben Bolognába ment, hol a többi között egész lélekkel és szenvedélylyel fogott hozzá az imént említett szakokban való öntökéletesítéséhez. 1497-ben visszatérvén kanonokságot nyert a frauenburgí káptalannál, de egyúttal szabadságidőt is, hogy azt magasabb önkiképzésére fordíthassa. Kopernikus e szabadságidőt csak ugyan magasabb müvelődéséré fordította, csakhogy nem egészen oly színben, mint azt hozzátartozó környezete ohajtotta volna ; mert régi hajlamainak éngedve ismét Olaszországba ment s Páduában a csillagászat és az orvosi tudományok elsajátítása után elnyerte az orvosi tudori rangot, később pedig 1500-ban a római egyetemen a mathematiha tanszékét. így magába ölelve a humanismus összes tudományát, mint egyházi jog- és orvostudor, mint híres mathematihus telve csupa élettapasztalattal tért vissza 1505-ben hazájába s itt kortársai között fényes állást foglalt el. Még 6. évig élt nagybátyja közelében, s már ekkor szülemlettek meg telkében világeszméi, s bár a püspök mellett segédkezett, mégis „Theophylaktos S i m ocetta" leveleinek latin fordítását már ezen időben adta ki (Iírakó, 1509.). A püspök halála után 1512-ben Frauenburgba tért vissza, de 1517-ben mint káptalani helytartó A 1 1 e n s t e i n várába küldetett, hol az igazgatói teendőket 4. évig a legnagyobb küzdelmek között vezette. Ezen időtől fogva Frauenburg ban élvén a káptalan ügyeinek vezetésével foglalkozott s a porosz országgyűlésben nevezetes részt vett, különösen pedig a porosz pénzügyek rendezése körül vannak kiváló érdemei, mi végett össze — és levonó táblákat is készített. Láttuk őt, mint lelkes papot, mint buzgó hivatalnokot és mint nagy tudóst, de szive azért még mindig a mathemátika- és csillagászaté maradt. Számos megfigyelést tett, mert saját meggyőződése alapján akarta a bolygók pályája elemeinek változásait fölismerni s egyúttal elméleti müvét tovább fejteni.