Állami gimnázium, Munkács, 1880

Azt mondja Milde, hogy a józan ész maga jelöli ki a nevelés helyes irányát és e szerint senki sem képezhető ki másra, mint mire ni/íga a természet rendelte. Csak ne erőltessük a hajlamokat, ne iparkodjunk a józan ész tanácsával ellenkezőképen cselekedni. Mert az észszerű nevelésnek nincs más célja, mint az emberben az embert a'tökély legmagasabb fokára emelni. Minél tokéletesebbek és öszhangzóbbak tehetségeink, annál közelebb állunk a tökéletes ember eszményképéhez. Valamint a tehetségeknél föltételeztetik, hogy öszhangzatban működjenek, annál inkább megkívánható ez önhangzatos működés a nevelés két fő tényezője a tűzhely és iskola részéről. Ha az egyik csupán arra törekszik, hogy lerontsa, mit a másik épitett, természetes, hogy kimarad az eredmény. Sokan ínég mai nap sem vagyunk tisztában ez eredmény minősége fölött. Sokan még ma is azt hiszik, hogy támogatva az iskolát, némely tanár hatalmi aspiratioinak nyújtanak segédkezet. Természetes, hogy a túlsúly nem ezek részén van, de mert az ilyenek nagyobbára az értelmiségi osztályból kerülnek ki, kárhoztatható. Végelemezésben is ki sínyli meg, ki lesz e kimagyarázhatlan visszavonásnak áldozata ? Mindenesetre első sorban is az, kinek jóléteért közremunkálni elhahatároztuk, a nevelendő gyermek. Otthon nem nyer, nem részesül útbaigazításban, nem azért, inert nincs kitől, de mert a ki ezt tehetné, nem tartja hivatásának, hisz azért vannak a kik erre képeztettek, itt ismét a rendszeres ellenmunkálás veszi el a nevelő kedvét és marad minden a maga őseredetiségében. Vegyük tehát sorban elő mindazon tényezőket, melyekre tekintettel kell lennünk, hogy tiszta képet nyerhessünk az elmondandók felől. Ilyen először is a rendszeres nevelés kútfeje, kiindulási pontja minden anyagi és szellemi jólétnek, a jelen és örök boldogságnak; abból származik a jó vagy rosz, üdv vagy kárhozat. A rendszeres nevelés kellékei: Hogy a gyermek boldogsága a nevelésben rejlik, nem mi találtuk ki először, líégi példára hivatkozhatunk, ha csupán a régi görögök és rómaiak történetében lapozunk is. Pedig nem ezek a legrégiebbek, kik törvények által szabályozták a nevelés ügyét; megelőzték őket Ázsia nagy nemzetei, melyeknek emléke már csak a történelem lapjain él, meg Egyptom, a legrégibb eulturnemzét. De •— hogy a nevelés átalánosfá vált, csupán a kereszténységnek tudható be. A mint terjedett ez a föld végpontjai felé, mint hullámzó gyürü a tavon, ugy vitte a maga szelid tanaival a nevelés eszméjét is, melylyel nem tesz különbséget a kasztok által elkülönített gazdag és szegény között, egyenlően hintvén mindnyájokra jótékony sugarát ész és szívnemesitő tanainak. Kein tagadható,hegy a vallásosság egyik kulcsa a jóne\elesnek. A vallástalan emberek oly durvák szokásaikban, oly erkölcstelenek cselekedeteikben, hogy minden szelid érzésű ember utálattal fordul cl tőlük, mert, ugy- . mond, neveletlenek: A mi áll az egyes emberekről, ugyanaz mondható a nemzetekről. A inely nemzet elhagyta istenét vagy kivetkezett vallás -erkölcsös szokásaiból, hanyatt-homlok rohant veszedelmébe, pedig oda hamarább lehet eljutni, mint a tökély magas fokára Igyekezzenek tehát a szülők minden nevelésnek és tökélynek e sarkpontját, a vallásosságot mindenekelőtt gyermekeik szivébe becsepegtetni, felkölteni, ápolni a szunnyadó tehetségeket és érzelmeket, kiválóképen pedig azt, melynek áldásdús kifolyása a hit, remény és szeretet. Ugyanott van a forrása a hazaszeretetnek, lelkesedésnek minden szépért éijóért, egymás meg-