Állami gimnázium, Munkács, 1880

— 11 — könnyű, se nagyon meleg. A ruhát és fehérneműt gyakran kell tisztítani és felváltani. 2 Az ifjú télen nyáron legalább kétszer havonkint forödjék, télen langyos, nyáron hideg vizben. Nyáron a testet hideg vizzel reggel és este meg kell mosni. A tisztaság már azért is szükséges az ifjúnál, mert az iskolában teste folytonos párolgásban van, mely némely ifjúnál nagy fokot ér el, továbbá izzad a test a tornázásnál, mindezen izzadságot a testről el kell távolítani, mert különben bőrbetegséget okoz. 3. , Az ifjú csak oly táplálkozási szerekkel éljen, melyek testére nézve hasznosak. Ételei inkább savanyúak, mint édesek legyenek, több husnemü, mint tészta, kevés nyalánkság, mert csak a vért sűríti és dugulást okoz. Színes czukrot semmi szín alatt sem szabad a gyermeknek adni. Izgató szereket sem szabad az ifjúnak magához venni, p. o. kávé helyett csak tejet sóval vegyítve egyék a gyermek fehér kenyérrel. 4. Az ifjú napi munkája erejéhez mért legyen. Ha a kifejlődött test 8 órai pihenést igényel, ugy a fejlődő ifjúnak 9—10 órát kell hagyni alvásra. Napi munkája, mint iskola, zene, tanulás sat. legfeljebb 8—10 órára teijedvén. 2 vagy 3 óra szentelendő a szabad mozgásra. A fekvő helynek, melyen természetesen csak egy gyereknek szabad feküdni, inkább keménynek, mint puhának szabad lennie. 5. Az ifjút csak oly társaságba szabad bocsátani, mely korának megfelel. Szóval az ifjút különösen éji órákban felügyelet nélkül hagyni nem szabad. Ilyen nevelés mellett, minőt most vázoltam, a test és lélek egyaránt gyarapodni fog, a haza pedig erős ifjakat nyer, kiknek kaijai szükség esetén eiég erősek lesznek a védelemre. íme tisztelt olvasó, kevés szóban előadva a legszükségesebb. Kívánom hogy olyan jóakarattal legyen olvasva, mint a minővel írva van; a jövőben mutatkozó eredmény legyen mindkettőnk jutalma. „Nincs oly bölcs a világon, ki még igen sok hasznossal ne nevelhetné, tudományait: mint viszont alig van oly tudatlan a föld kerekén, kitől egyet s mást nem lehetne nagy haszonnal tanulni. Minden emberben van valami jó, mint virágokban méz. Gr. Széchenyi I.-