Állami gimnázium, Munkács, 1873

4 Azonban mégis a valódi nagy költő, de gyönge verselő, a kevésbbé hivatott Gyöngyösi mellett csaknem egészen feledésbe megy, mig ennek munkája csak a XVIII. században kilencszer lát napvilágot. Elvitázhatlan érdeme van mindkettőnek a magyar költészet terén. Zrínyi művészetté teszi a hőskölteményt tartalmára, Gyöngyösi pedig alakjára nézve. Zrinyi hőskölteményt ad elő sokszor prózában, Gyöngyösi művészetté emeli a külalakot, mig tartalmilag úgy látszik, nem volt tisztában az epos céljával, s kisszerű sokszor nevetséges dolgokkal zavarja össze az egészet, s regényt ir versben. Zrinyi valódi mester a feltalálásban és nem kisebb a kivitelben. Minden része művének szükséges kiegészítője az egésznek. A történelmi és költői valóságot élesen tudja egymástól elkülöníteni, s oly természetes renddel állítja össze az okot és okozatot, hogy egy tekintésre az egész átlátszóvá leszen. Egy költői lélekkel átgondolt és átérzett világos, szabatos és kerekded müegészet állit elénk. Jellemrajzoló tehetsége nagyszerű, melyet fényesen tüntet elő különösen a Szolimán által küldött követség leírásában, kik által a vár feladására szólítja fel Zrínyit. Meglepő fönséget tár elénk e kép, midőn a sima nyelvű követ Khalil minden ígéretet, rábeszélést felhasznál a vezér megingatására. De lássuk saját szavait: »Oh te Jézus hitén valók szép csillaga Oh ily vitézeknek érdemes hadnagya Egyedül! próbádat — mely ország nem tudja? Vitézségedet mely világrész tagadja ? Hol a meleg hajnal pirosan föltetszik, Hol a sötét estve tengerbe enyészik, Hol az éjszak tenger magában küzkodik : Hired mindenütt van, s mint nap úgy tündöklik. Csodául halljuk mi nagy vitézségedet Mindnyájan; urunk és a te jó hiredet Szereti hallani, cselekedetedet, Szeret magadat is, ha nem is hitedet. Ilyen méltó oktul ő megindittatott, Hogy küldjön általunk neked barátságot, S hogy ebben láthasson ő állandóságot, Üzent neked tőlünk képes kívánságot. Ily nagyszerű dicséretekkel halmozza el tovább is, midőn a hatalmas szultán kívánságát terjeszti elébe, melyhez hasonlóan török követet keresztyénekhez költő nem szólaltatott meg soha. Elösmeri,