Munkács, 1885 (2. évfolyam, 10-52. szám)
1885-06-18 / 25. szám
élelmet, odamegy étkezni. A fővállalkozónál bennmaradt az illető munkásnak 70 krja, melyet estve kikap ismét pléhpénzben egy ötven és egy húsz kros darabban. A barakkos készpénz gyanánt fogadja el. a munkás is úgy fogadta el, de a fővállalat a saját pénzét már csak 88, illetőleg 8(1 krban fogadja vissza, mert a 12°/„-in felül még minden forint után lehúz 2 krt kórházdijba. Ki a nyerő? A fő- vállalkozó. Ki a vesztes? A munkás. Ha az Alispán úrnak az állam 1500 frt helyett olyan pénzt adnajhnelyet csak 12’/#-i Inján vennének el tőle, tehát csak 1320 frtot érne, mégis 1500 frtot érezne, zsebjében ? Ez olyan Kánt-féle tétel, hogy ha egy tallér van a zsebemben, akkor én az egyet tetszés szerint sokszorosíthatom, s képzelhetek a zsebemben akár százezer tallért. Csakhogy nem ád érte senki semmit. Ha a barakkos 88, illetőleg 86 krt érez a markában, bizony nem gondolja ő azt száznak senki kedvéért. A fővállalkozónak joga van az általa épített barakkokat tetszés szerint bérbe adni, de a munkásoknak kiosztott pénz után nincs. Szállítsa le. ha tetszik a munkabért, hozasson munkást a világ bármely részéről, de a pénz értékét nem változtathatja. A 12°/„-nyi levonás pedig értékváltoztatás. Nekünk ahoz a szegény munkás néphez semmi küzüuk, de ha a felsőbb hatóságok által a visszaélések ellen meg nem védelmeztetik, elveszti hitét, bizalmát s belekergetfetik a világ áramlatába, a szocialismus, nihilismus, meg isten tudja mibe, Ezt pedig úgy hiszem, közülünk senki sem kívánja. Nem különösen Magyarországon. Nekünk a béke áldása kell sokáig, igen sokáig. Tek. szerkesztő úr! Engedje meg, hogy dr. Schlésinger úrnak e becses lapok 23-ik számában megjelent megjegyzéseire röviden válaszolhassak. Dr. Schl, úr a 22-ik számban megjelent, s a volóci kórházban e.-zközölt „diatát“ szellőztető értesítésemet egy ..nevetséges“ szóval igyekszik agyoncsapni, s úgy látszik, megelégszik azzal, hogy „a töröttkezü embernek egészséges gyomra van“ mondásomba belekapaszkodhatik. melyből következteti, hogy a kórház szakkezeléséhez nem értek. No hát igen tisztelt orvos úr elismerem, hogy e téren laikus vagyok, de kérem, hogy ne tessék a sorok között olvasni. Én nem mondtam a kérdéses értesítésben saját véleményemet, hanem igen is mondtam, hogy a kórházból kikerült egyének közül sokan koldulással zaklatják a volóci családokat a várva-várt vasárnap megérkeztéig, s hogy panaszkodnak, hogy a kórházban igen koplaltatják őket, mit az igen tisztelt orvos úr hallgatásával be is ismert, vagy ha nem ismer be, tessék utána kérdezősködni s meggyőződést szerezni, ha tetszik A budapesti magyar dalcsarnok. Azt mondják: a jó pap holtig tanúi, meg, hogy : nyugta után dicsérd a napot. Két nagy igazság, s alkalmazható sok mindenre. Íme, én a múlt héten elmentem hazánk édes .szivébe, hogy ifjú széz Budapestünket, és a hamar nagy hírűvé lett magyarországos kiállítást szivem szerint megcsodáljam, és mikor már betelt a lelkem ezerféle gyönyörűséggel, s majdnem sóbál- ványnyá bámultam magamat a városban és a városligeti tündérkertben látottakon, ekkor, egy heti sziiuetlen kóborlás után, kifárdtan, a mesés dolgokon elálmélkodva, a sok fénytől és művészettől szédületes álmodozásba ringatva egyszer megáltam egy zajos utcza sarkán és ott a nemrég épült magyar dalcsarnok színes hirdetése ötlött káprázó szemembe. El sem olvastam, mi mindent Ígér; úgy el voltam telve nemzeti büszkeséggel, önérzettel, hogy hazafias buzgóságomban elég volt a magyar vállalat czimét olvasnom, s rögtön elhatároztam, hogy megnézem. Magyar dalcsarnok? — Ej, mit! Pártolni kell mindent, a mi magyar! Ez hazafias kötelesség ! Oly sok kudarcz után ismét egy lelkes kísérlet, melynek a főváros magyarosításban derék meg is mondhatom, hogy hol. Az értesités külön- ben nem a jelenlegi állapotokra vonatkozik, hanem azokra, a midőn a kórház ott volt, a hol most nincs. T. orvos úr tudomásával van, hogy ide az ételt máshonnan hordták a betegápolók, kik bizony (ha azon betegeknek lehet hinni, kik ezt mondták) igen megdézsmálták, inig a beteghez jutott, s igy nagyon is valószinii, hogy sokat koplaltak szegények. Higyje el tehát igen t. orvos úr, hogy nem irhatnámsági viszketegségből, hanem emberbaráti szeretetböl tettem értesítésemet; mert hogy nem egészen rendjén folynak a dolgok a kórházban, bizonyítja a Juen esete, ki az éhségtől kinoztatva, az ablakon át könyörült ki egy darab zabkenyeret egy parasztembertől, melyet mohón megevett, s aligha nem ennek kifolyása az, hogy most halálán fekszik, holott azelőtt jobban volt már. Ezen esetet egy volóci úri ember beszélte nekem, hogy mennyiben igaz, ő felel érte. Hogy pedig a „töröttkezű embernek egészséges nyomorban van“ abszurdum állításnak minősiti, az nekem mindegy, e részben feltétlenül elfogadom orvos úr illetékes Ítéletét, de azért ne tessék azt szó szerint érteni, mert t. orvos úr is abszurdumot találna mondani, ha azon ember emésztési képességét, kinek egyik ujját metszette el, nem tudom már, hogy miért, (mert ilyen is van a kórházban), a hagymáz, vagy tüdőgyula- dásban szenvedők emésztési képességével azonosnak tartaná, Van ennél t. orvos úr nagyobb abszurdum is, s ez az, hogy a temetést teljesítő közegeket nem „Jancsi“ pénzzel fizetik; mily jó lenne a holtakból is 12%, hasznot huzni, mily tiszta rebach volna ez! Azon jó tanácsát pedig, hogy foglalkozzam sokat saját mesterségemmel, azon szerény óhajjal fogadom el, vajha a szenvedő munkások érdekében t. orvos úr is sokat foglalkozhatnék saját mesterségével, akkor talán nem nevezne, vagy neveztetne a kórházhoz oly egyént, kit itten alorvosnak neveznek, s a ki pedig orvosi oklevelét (rósz nyelvek szerint) a hársfalvi fürdőben szerezte meg; s nem hagyna egy halottat sem hat napig a szabad ég alatt feküdni; s nem engedné a betegeket teherhordó szekereken szállítani egyik kórházi helyiségből a másikba, hogy agyvelejök is megrázkódjék, akkor nem adott volna alkalmat sokaknak azt hinni, hogy közvetlenül az átszállítás után meghalt négy egyénnek halálát az átszállítási mód okozta volna. Yolóc, 1885. június 7-én. Etjij laikus. Hírek. — A tűzoltók junialisa. A helybeli önkéntes tűzoltó-egylet kitűnő mulatságainak sorát gazdagító f. hói 4-én az Ujfürdőben. A jó mulatság reménye, a szép derült idő sok családot vonzott missziója van: itt szoruljon háttérbe a nagy várakozás, a műélvező érzék követelése, itt hazafinak kell lenni mindenek fölött! így gondolkoztam s eszembe jutott a régi jó Komló-kert, meg a Baleznay . , . istenem, hányszor dupláztam meg ott a taksát, mikor a magyar múzsa kiéhezett papjait s papnőit és szánalmas vergődéseiket megláttam. Aztán meg, mitagadás, nem sugok-e a megyei gyűléseken elégszer hazafias dörgedelmeket a bizottmányi tagok bedugott fülébe; s otthon névnapkor, disznótoron és más ily hazafias alkalommal nem hánytatom e folyvást, hogy: a haza minden előtt? Egy szó mint száz, — elmegyek a magyar dalcsarnokba s legkisebb igény nélkül, csupán jámbor, türelmes, nagylelkű Hazafiaságból. S megkerestem a doháuy-utcza 4-dik számú házat., melynek homlokán a dalcsarnok kivilágított ezégére jelezte, hogy jó helyen járok. Jegyet váltottam ■ s beléptem az első udvarra . . Kőhalmaz, hordók, szekerek, szerszámok — no a dal- csaruok bizonyosan valamelyik sarokba van eldugva, — hazafiságom, segíts! De ni. az udvar végén egy ősz szolga megállít és kéri a jegyemet ■ . és egy vasajtót tár föl előttem. Áh! ... áh! . . . csakhogy el nem állt a lélekzetem. Minő kép; Gyönyörű nagy, szellős, cserjés kertbe léptem, melynek közepén óriá i csarnok festett oszlopai emelkedtek!, délezegen tartva a magyar dalcsarnok nagy tetőzetét. Körül, szökőkút, bokrok, lombos fák közt díszes kerek asztalok, két karcsúi sátorpáholy, oldalt két sor zárt páholy, pompás szinpad. humorisztikusan festett szép függöny, jó Ízlés, tetszés alak . . áh-áh, a kellemes helyre. A rendező-bizottság mindent elkövetett, hogy necsak a mulat-ág jól sikerüljön, de az egylet alaptőkéje is gyarapodjék, s a célt el is érte. Az első négyest, bár elég korán táncolták. 46 pár járta. A hölgykoszorúból a következő névsort állítottuk össze: Leányok: Csorba Margit, Müller nővérek, Metzger Paula, Szniscsák Mariska, Metséri Anna, Janicky nővérek, Bertel- man Ida, Scholtz Erzsiké, Cihlár Berta, Földesi nővérek, Bürget nővérek, Stetz Mariska, Lobis Ilon, Gyirák Jolán, Beregi Málika, Kasits Etel, Friedman nővérek, Csapó Róza, Kochanovszky Vanda, Einer nővérek, Lang Irma és Etel, Kra- util Bella, Báthory Ilma, Zahn Frzsike, Reketye Csilla, Motrinec Róza. Asszonyok: Fankovichné, Pintérné, Müllerné, Höuigné, Ehrmanné, dr. Scholtzné, dr. Spanyolné, Simsáné, Krautilué, Cihlarné, Metsériné, Hubertné s a többi boldog mama. A mulatság 106 frt tiszta jövedelmet juttatott az egylet pénztárába. Felüladakoztak: Simsa, Kasztelli, Katona S, Holovka, Popovits, Both, N. N., Coffin, Nagy Zs., Hoffman N., Hubert L., Kareff, N. N, Schwarz, Fazekas B., Rehus A., Honig, Polifka, Staudner, N. N., Kormos 50—50 kr. Peskó 1 frt 50 kr. IíÖnigné 1 frt 50 kr. A tiszta jövedelmet a German Eerenc műkertész úr által ajándékozott díszes csokor kisorsolása 9 forinttal szaporitá. Merényi polgármester úr 1 frttal váltá meg jegyét. Az egylet köszönetét fejezi ki a szives pártolásért. — F. hó 16-án estve fél tiz órakor tűz ütött ki a töltés-utcában. Az isteni gondviselés jóakaratából csak egy kis szalmásház égett le. Ozv. Irzsák M.-né pecsenyét akart magának sütni s hogy hamarább legyen, jó tüzet csinált. Tűzoltók, tűzoltó-szerek egy óra múlva szárazon (viz nélkül) érkeztek. — Literáti Ödön e kerület országgyűlési képviselője kedves nejével együtt 16-án az esti vonattal városunkba érkezett. — Borzsován Beregmegye szélén előbb a himlő szedte áldozatait, most a vérhas pusztít. A járásorvos otthagyta kerületét. — A beregmegyei közművelődési egyesület folyó évi közgyűlését Munkácson, aug. hó 20-án szándékozott megtartani s e végből több munkácsi tagot felszólított az elnökség, hogy a gyűlés alkalmával az egyesület céljainak előmozdítása végett előadást rendezzenek. Ennek megbeszélése végett a polgármester f. hó 10-ére az illetőket összehívta, mikor is a megjelentek azon véleményt nyilvániták, hogy az ang. 20-ra tervezett gyűlés elhalasztása javasoltassék az elnökségnek, mert épen akkor az érdeklődő felek nagyrésze nem lesz itthon. Azért azon ajánlattétellel bízatott meg a polgármester, hogy az említett gyűlés szept hó 20-ára tétessék át. — Kazán robbanás. Mauskopf Lájbis kombii, szeszgyárában a gőzkazán f. lió 10-én délután 7—8 ez igazán kedves hely ! Úgy látszik, nem bánom meg, hogy — hazafi vagyok! Jjeültem. Finoman öltözött inas állt elém, nemzeti kokárdával a mellén, s étellappal kínált. Végig néztem- Lám . . . jó és változatos összeál- litás és feltűnően olcsó árak! No, bizonyosan rósz lesz minden! De megint csalódtam. Ügy meg- vacsoráltam, hogy leggurmánabb esperes barátom asztalánál se lehetett volna különben. De hiszen ez mesés! Voltam én (szégyen biz az!) a német zengerájokban is; de ott valósággal nyúznak, fosztogatnak s borukat, ételeiket négy napig is megfekszi az ember! Itt meg zamatos bort ittam, kitűnő sültet ettem, rá jó hazai sajtot . . . s egy garassal se került többe, mint bármely tiszteséges vendéglőben. Ezalatt a zenekar a Ilunyady László nyitányát játszotta. Milyen zenekar! Micsoda karmester! Akármelyik színházba beillenének ! Kezdett melegein lenni. Ez a Solymosi Elek, ez a jeles művész, úgy tetszik még se azért fektetett bele a diszes magyar dalcsarnokba sok ezer forintot és 60 tagból álló* személyzetet, magyar, franczia, angol, román éneklő, előadó és tánezoló művészeket és 18 tájiból álló kitűnő zenekart sem azért szerződtetett, hogy látogatóinak pusztí n csak hazafias elnézésére, hazafias nagylelkűségére szá- raitson! Meg is győződtem én erről csakhamar. De ne kívánja senki tőlem, hogy pontról-pontra elmondjam, mi ragadott el! Csak annyit mondhatok, hogy egyik meglepetésből a másikba estem. Végül
