Munkács, 1885 (2. évfolyam, 10-52. szám)

1885-03-12 / 11. szám

ezerek keblében talált viszhangra, s zúgva, búgva törte át a sötétség gátjait. Vagy ki és mi keltett nagyobb lelkesedést, mint a nemzet ama korán eltűnt nagy lantosa Zalpra magyar dalával. Volt-e olyan hang, mely versenyezhetett volna az$s fBuda gyer- meke föl szaporán, riadó hangjával ! Ezek és mások, titkon és nyíltan munkálták meg a nemzeti élet nagy veteményes kertjét, mint a nemzet napszámosai.

Az irodalom, a költészet készítette elő a talajt a nemzeti ébredésre; s miután a föld jól meg volt munkálva, a belevetett jó magvak kikeltek benne, csak az idő késett még, hogy az aratást előkészítse.

A gondviselés azt is elhozta. A reménység nem váratott tovább magára. Az 1848-ik év márcziusa derűs napokat hozott a nemzeti életre. A nyugati szelek min i nagyobb hullámzásba hozták az érzelmeket. Derült, de borongott is fent a magasban folyvást. A márcziusi napok változatosságban lépést tartottak a nemzeti érzülettel, elcsüggedés és öröm váltakoztak. Örömmámorban úszott az ország a 17-iki miniszteri kinevezések hallatára, de a melyre Eécs borús szele csakhamar fenyegető vihart készült zúdítani

Még egy nagy örömnapot kell jeleznünk ezen évből, ha ugyan lehet különbséget tennünk, mert ezek mind nagy napok voltak, midőn az utolsó pozsonyi országgyűlés ápril 14-en a király és több főher- czeg jelenlétében bezáratott. A komoly országos rendek és karok elragadtatva hallák századok lefolyása után a magyar királyt a magyar országgyűlésen az országhoz és annak törvényhozó testületéhez magyarul szólani. S ki még ez ideig kételkedett is a nemzet szebb jövőjében, megszégyenülve vonult félre, vagy az ujongók közé vegyült csillapithatatlan jó kedvével.

Mennyi ábránd, mennyi szép remény lelkesítette a nemzet minden rétegét, apraját és nagyját elsőtől az utolsóig. Uj ég és uj föld tűnt fel a képzelet határszélén. A hit mustármagjából a bizalom és meg- nyugvás óriás fája emelkedett gyorsan, mint a tündér-mesék országa. A nyomasztó légkör buborékai szétpattogtak, s a lelkesedés tiizétől szikrát kapva, megreszked- tették a földet nyugattól keletig. Mintha az első pünkösti szent tűz ihlette volna a nyelveket és sziveket, bátor elhatározással állt mindeuki a régiség háromszázados porlepte romjain a lelkesedés magasan lobt gó fényével világítva a jövő útára.

Az ajkakról és a betűről lehullott a régi rozsdás bilincs. A szabadság éltető levegőjétől megrészegedtek még azok is,

kik azt elfojtani törekedtek. Csodás jelenetek tűntek fel égen és földön, és ismétlődtek. Az ellentétes elemek a szabadság tiizénél felolvadtak és összeelegyedtek. A nemzeti öröm árjában még a kárhozat rémei is megszűntek legalább kis időre kísérteni A szolgásig baglyai vastag lelkiismeretűk sötét fészkeibe húzódtak. A világ egyet fordult sarkán, s hosszas felfordult- ságából rendes kerékvágásba kezdett visz- szatérni. Jaj volt annak, ki útját akarta állani, a vakmerőket keserűen lakoltatta meg.

Hogy ne irta volna a költő később e korra, ki maga is hevük a lelkesedés és lelkesítés melegétől:

«Mért is nem jött előbb ezernyolczszázötven,

Születésed napja ?

A szabad aemzetnek ha csak egy perczig is

Lettél volna tagja.»

A 48. és 49. márcziusa között egy szeles mező terül el, melyet mi most bejárni nem akarunk. Ott már más szelek fútták. Mars fiai szálltak szembe a kihivó sors haragjával. Lapunk terén harczi zajnak nincs helye. Hiszen a lezajlott eseményeket olvasóink úgy is ismerik. Ki pedig nem ismerné, ajánljuk, hogy ennek tauul- mányozását legalább is a múlt század közepéről kezdje el, melyhez a kulcsot a nemzeti irodalom adja, mely az érzelmek titkos zárait felnyitandja előtte.

Az 1849-iki márczius már a kényszerűségek hatalma alatt állott. A remény szálait az önerőbe vetett hit tartotta a nemzet szivéhez kötve. S hogy szabadabban mozoghasson, e hó 15-én a függetlenség nyilatkozatát proklamálta és dobta az igazság mérlegébe. Véleményem szerint a két márczius emléke összekapcsolandó. Együtt teszik ki a nemzeti élet ifjuhodá- sát. A kettős márczius kifolyása mai szabadságunk, alkotmányunk. Az utóbbi erősb hangzású volt, de az előbbi valósittatott meg mai életünkben.

Ha van az emberek életében valami nagyobbszerü eseményes nap, melyre az egész élet folyásában visszaemlékezni meg nem szűnnek, mely a kebelt megnyugvással tölti el: akkor a nemzetek életében is keli ilyennek lenni, melyre az utódok kegyelettel emlékezzenek vissza. A 48. és 49-ik évek kikelet hónapja, a két márczius, mint a nemzeti ujéletre ébredés ideje, míg e nemzet áll, élni fog emlékezetében. Minden kikeietkor fel kell újulnia, hogy az utódok is lássák, s az ifjúkor tanuljon rajta lelkesedni, hazát szeretni, s ha kell érte meghalni.

VÁROSI ÜGYEK

Városi mozgalmak.

Az elmű t héten két nagyobb szabású ta- nácskozmány volt, mely -k a városnak úgy bel, mint küléletében messzeható haladást jeleznek. Egyikben a felsőbb polgári leányiskola és a jelenleg gr. SchÖnborntól bérelt uj-utczai négy elemi leány-iskola elhelyezése tárgyaltatott. A polgári leány-iskolára nézve a város azon kötelezettséget vállalta magára az állammal^szemben, hogy mindaddig, mig fenáll, tiz szobából álló helyiséget bocsát rendelkezésére, fokozatosan az iskola fejlődése arányában.

Minthogy a jövő iskolai évben már az összes helyiségre szükség leend, a tanfelügyelő megkereste a városi hatóságot, hogy a szerződés értelmében jó eleve intézkedjék, mert a jelenlegi bérelt helyiség már nem leend kielégitő. A ta~ nácskozmány folyamán felemiittetett azon körülmény, hogy a régi posta-épület a városnak megvételre ajánltatván, szerezze meg tehát és ide helyezze el. Ez által megszabadul egy súlyos tehertől, mely évenkinti költségvetését 5—800 frtig terhelendi. A nézetek azonban teljes megállapodásra nem juthattak, mert tény az, hogy e helyiség a városnak nagyon félreeső részében fekszik, s a hozzáférhetés is csak kerülő- utakou eshetik meg Az őszi-tavaszi — meg bármikor is - esős időben utczái a törik-szakad csárda környékéhez hasonlítanak. Ha itt átgázolt, amott fulad be a sárba. Igaz, hogy mindezeken lehet és kellene is segíteni, de hát az a városi erszény annyira lela- pittatott már, hogy maholnap a lapos guta üt beléje. Azután a felajánlott vételárt is soknak találjuk. Ha összehasonlítjuk más vételekkel, ilyen árt (12,000 frtot) csak Munkács városával szemben lehet szabni. Igaz, hogy lelkes és városunk iránt minden jóakaratot tanusitó tanfelügyelőnk megígérte, hogy az átalakítási és felszerelési költ- 3égeket kérni fogja a nagym. miniszter úrtól, de, ha nem sikerül, az is nyakunkon marad, pedig az is kiteend majd egy kis összegecskét (8—9 ezer frtot). Volt még egy másik terv is, mely tulajdonképen kiinduló pontja volt a tanácskozmány- nak. Szép terv, ideának igen szép, de a pénztári állapotoknak az előbbinél még kevésbé felel meg. Eszerint a városi boltokra emelet tétetnék, mely két utczára nézve, természetesen a mostani alsó rész is más alakban kelne ki az épitő-iüester kezei közül. A hátsó rész egészen lebontatnék, mert ezt a kiszélesítés úgy kívánná, de ez által az udvar annyira összeszorittatnék, hogy szekérrel nem lehetne rajta végig menni. Nagy hátrányára lenne azonban a dolognak az, hogy alsó részében hat örökbérletü bolthelyiség van. Legfőbb a költségvetési előirányzat, mely szerint 60,000 írtra van tervezve. Pedig az ilyen nálunk

Áll pedig az ő nevezetességük abból, hogy egymástól lényegesen különböznek, az adófelügyelő mindenkinek parancsol, a nótáriusnak pedig mindenki parancsol.

Hogy melyiknek könnyebb a dolga, azt mindenki kitalálhatja, — hogy az adófelügyelő miért parancsol annyi halandónak, azt mindnyájan érezhetjük. de hogy a jegyzőnek hányán parancsolnak, azt egyedül ő tudja; magam csak hallomásból tudom, elmesélem azért, mert szörnyen mulatságos.

De hát mi is voltaképpen az a jegyző ? ezt a városi ember aligha sejti is. Magamnak is okoskodnom kell rajta, az elröppenő feleletet útjában tartom vissza, mert a definitio hol itt, hol ott sán tikál.

Okoskodjunk azért egy kissé,

A kinek sokan parancsolnak, annak sokfélét parancsolnak, — a ki minden parancsnak eleget akar tenni, annak sok minden dolgot kell tudni, a ki sok minden dologhoz ért, az okos ember; minthogy pedig a jegyzőnek az egész világ parancsol, ergo a jegyző legokosabb ember az egész világon. Legalább igv is kellene lenni.

Most már tehát készen is volnánk a felelettel: a falu nótáriusa azon halandó, a kinek a legokosabb embernek kéne lenni ; a rósz nyelvek ugyan erre azt is mondhatnák, hogy a jegyző olyan legény (vannak ugyan köztük házas emberek is), a ki mindenhez ért, de semmit se tud; legroszabb nyelve van pedig ezek között az adófelügyelőnek, a ki maga sem tudván eligazodni a dicső pénzügyi §§-ok tömkelegében, igyekszik egy

dörgedelmes rendelettel a jegyzőtől olyan adatokat bekivánni, a melyekről ennek fogalma sincs. Az ilyen rendeleteknek van aztán „hátulütő botja“ is, t. i. egy rémséges záradék, a melyben a kellő feleletnek 8 napok alatti be nem érkezése esetén, a tisztelt jegyző ur 5-től 25 forintig megbirságol- tatik, s e mellett nemes személye felől a köztu- dalomba a „rest“ és „tudatlan” fogalom alá vonható minő sites beutalványoztatik.

A rósz nyelvek azonban tovább beszélnek. A pénzügyi kormányzat többi közegei, az alapos kataszter szekértehernyi aktáit, fő- és albecslőit, vidéki és járási bizottságait küldi a jegyző nyakára ; az ügydarabok iktató számainak százezeréire büszkén hivatkozó m. kir. pénzügyigazgatóság megbízottai, s a szűzdohány esküdt ellenségeit képező in. kir. pénzügyőrök addig beszélnek a jámbor jegyző rendeletektől zugó fejének, mig végtére maga is azon van, hogy Kondoros községre hivatalosan egybeállittassék a „kinyomozott adat“ s a szerint ottan a község 1000 lakója egv év alatt átlag 1000 darab szarvasmarhát, 500 hektoliter bort, 20 métermázsa ezukrot, 8 métermázsa kávét (a fele arany-jáva, a többi meg kuba) s 50 hektoliter sört fogyaszt el. Ezért aztán a község mossa meg a fejét a jámbor jegyzőnek, s jo szerencse, hogv hideg vizet használ a kúrához, mert különben a pénzügyőri biztost csendőr-kapitánynak nézné s a dohány táblák mutogatása helyett nagyságos Kondorosi János tekintetes közbirtokos ur elszökött kocsisának mely irányban történt megffutamodásáról tartana előadást.

Alig fognak hozzá az engedélyezett területen túlterjeszkedő dohánytermelő „tilos“ plántáinak kitépéséhez, lélekszakadva jön a „K. k. geographise institut“ kiküldött mérnökkari tisztje által odame- nesztett „privadiner,“ hogy a kapitány urnák előfogat kell. A jámbor jegyző által meginotált főbíró a kisbirót futtatja a mezőree, beletelik 3 óra, mig egy lovas gazdát haza tudnak hajszolni s a szalma-üléssel ellátott „előfogat“ n; gy nyiszo- rogva előáll, A várakozási idő alatt a kapitány ur sem pihenteti a száját, szidja a nótáriust meg az egész vármegyét, akár csak egy század ujoncz- czal volna dolga. Ezt még csak elsziveli valahogy az elöljáróság, mert a kapitány ur ékes szavaiból egy szót sem ért; nem úgy a kapitány, alig éri el a legelső várost, az esetet bejelenti a főispánnak, a meg nyomban vizsgálatot rendel el az engedetlenkedő jegyző ellen.

Újabb szekérzörgés a „bélyeg szemlére“ kiküldött in. kir. pénzügyi közeg megérkeztét jelenti, a ki a nótáriu valamennyi iratát felturkálja, és a sok lelet felvétele után nem késik kijelenteni, hogy a tisztelt jegyző urnák a Madarassy által összeállított bélyeg és illetékügyi szabályokról fogalma sincs. Na de szerencsére beköszönt az este, a jegyző ur éppen pihenni készül, lefekvés előtt szakit egy kis időt, az akkor nap érkezett hivatalos levelek elolvasására.

A ki’-, tanfelügyelő ur rendeletére aztán úgy elnyúlik a jegyző ur arcza, úgy elsápad, mintha csak az ablakon bekandikáló holdvilágot akarná utánozni. Pedig a tanfelügyelő ur igen udvarias ember; a jegyző urat elegáns stílusban szólítja fel, hogy három évi hasztalan sürgetés után, most már