Munkács, 1885 (2. évfolyam, 10-52. szám)
1885-05-21 / 21. szám
\ Nyilatkozat. A „Munkács“ cimii hetilap legközelebbi számának* ujdonsági rovatában személyeinrn vonatkoz lag egy közlemény jelent meg, a melyre - az igazság érdekében — a következőket jegyzem meg. Blajkó Zsófi nevű cseléd m. hó 26-án gyermekének aznap délben történt clhunytát jelentvén be nálam, ez alkalommal csak annyit mondhatott, miszerint a gyermek a vásártéren dajkaságban volt, s azon kijelentésem után: vagy aznap, vagy pedig következő nap tudassa velem a házszámot is, hogy ekép a gyermek feltalálható legyen, távozott, Vártam még 28-án is, mert az eltakarításra nézvn a törvényszabta idő e napra esett, de az asszony nem jött el, miért is 29-én hivatalosan bejelentettem a főkapitányi hivatalnak. Végre megérkezett Blajkó Zsófi is, s szorgalmazta a halottszemle megtartását, e kívánságának azonban nem tehettem eleget, mert időközben értésemre esett, miszerint az elhunyt gyermeket már 27-én délelőtt — tehát alig 24 óra múlva — a temgtőbe vitetett ki. — így tehát tekintettel arra, hogy a dajkaságban levő gyermek törvénytelen, s szándékolt eltakarításánál is e szokatlan eljárás kö vettetett, önként merülhet fel azon gyanú: vájjon természetes halállal mult-e ki ? Én tehát nem mentem ,1, mert az ily s ehez hasonló eseteket már az orvos-rendőri ügyek keretébe tartozónak tartom, s tartják velem mindazok, akik az efféle ügyekben alaposan tájékozottak. Kelt Muakács, 1885. május 12. Dr. Bányay. Hírek. — Jó dolga van Munkácsot! a vendéglősnek. A napokban bement a rendőrség egy vendéglőbe, hol a záróra után muzsika szó volt. A rendőrség kérte a bárca felmutatását, mely a záridő után jogot ad a cigányoknak a zenélésre. Azt mondja a vendéglős, most ő maga mulat, arra pedig nem kell engedély. És azok a fináncok milyen járatlanok a jövedelmi adó kivetésében ! — A mi zenészeink is elmuzsikálhatják, hogy: nem úgy van most, mint volt régen. Mert vannak olyan helyek, hol nekik nem szabad muzsikálni. De ők sem akarták megérteni, mig zsebüket meg nem szorongatták. Ami elmúlt, vissza nem jő. — Az Olyan vendéglős is megérdemli a büntetést, mint Rosenfeld Samu, ki nem tart vendégkönyvet. Ami törvény, az a vendéglősnek is törvény. Ilyen mozgalmas időben, mint nálunk most van, hol annyi mindenféle nép forog, tessék rendet tartani, s hogy megbüntették, ne duzzogjon. — TŰZ. Legközelebbi szombaton a vár-utcában tűz volt. Egy szekérnyi szalma gyuladt meg, de az sem égett el, részint az esős idő, részint a gyors segély meggátolta a tovább terjedést. A dologban azonban az a legderekabb, hogy egy távoleső szomszéd, kinek — hihetőleg — biztosítva voltak épületei, leverte házáról és istállójáról egy-egy jó darabon a zsindelyt. Bizonyosan rósz lehetett, s arra számított, hogy a biztosító- társulat újjal fedeti be. — A kéményseprőknek is figyelmükbe ajánljuk, hogy teljesítsék a közönség irányában kötelességüket. Legközelebb Brand Jóéi kéménye azért gyuladt ki, mert évek óta nem volt tisztítva. Ha a tulajdonos nem engedi hosszú időn keresztül tisztittatni, jelentsék fel a rendőrségnek. — Ha az ember a kémény körül jár, megérzi a hús szagát is, erről pedig mindjárt a mészárosok jutnak eszébe. A szabad ipar nem azt teszi, hogy mindenki úgy mér, ahogy neki tetszik. — A kilogram a világon mindenütt ezer gr., de :i mi rendőr égünk tán nem is tud idáig számlálni ? liosz hús, rósz mérték és mégis drága! Szeretnők hallani, kiktől vétette el a rendőrség az utcán a húst, hogy megméresse, mert, ha odamegy a mészárszékbe, elhisszük, hogy jól megméri, sőt talán még többet is ád, kivált a rendőrségnek, hogy hallgasson, de más emberekkel mi történik, azt vegye figyelembe. Nemcsak a rendőrségnek van * Múlt számunkra későn érkezett. Még visszatérüuk rá. W Szerk. a mészárszék! Ugyan, kérjük szépen, közölje a „Munkács“-ban, mikor nézett utána hogy általában hiteles mértékek használtatnak-e. — Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok, azt tartja az élelmes közmondás. Csakhogy az a veréb elnyelheti a túzokot is, mint Faraó kövér teheneit elnyelték a sovány tehenek, s mégis soványak máradtak. Egy idegen ügyvéd kereste fel a napokban a rendőrséget, helyhatósági bizonyit- ványt kérvén egy itt lakosról. Innét a maga rendes útjára utasittatott a tanácshoz, melynek egyedüli joga ily bizonyitványokat kiállítani. Az ügyes ügyvéd azonban nem tágított, beállított a szomszéd irodába, ott bizony kiadták egy írtért a tanács helyett a helyhatósági bizonyítványt. Ilej sokszor fizette már az ilyennek meg a város a levét! Hát az ilyen rendetlenségeknek soha sem lesz már vége ? Nincs tanács, nincs polgármester, aki a helytelenül eljáróknak körmére koppintson ? — Szalánki János kocsis hétfőn estve Brand Ignác házába belopózván, az ágy alá rejtőzött, bizonyosan nem jó szándékkal; azonban észrevé- tetvén, rendőrök után küldtek, s most ott elmélkedik jó szándéka felett. — Verekedés. Francsicsek, Spiegel, Hany- kulic Antal, Ruszin János, Trugner Antónia, Hanzler Mária vasúti munkások a világitó italokból annyit szedtek be múlt éjjelen, hogy keményen fenyitgették egymást az utcán, miért is békéltetésül a rendőrség börtönébe kísértettek, s ott udvarolnak egymásnak — Jó szokása van annak a Szakanics Mikulának. Nagyon szereti a másét. Ha bejön a vásárra Szentmiklósról, üres kézzel nem távozik el. Hétfőn is három kalapot vásárolt, úgy az öt körmén. De hát a mi rendőreink is most már ügyesebbek, hamar megismerték a fizetetlen jószágot s társaihoz kisérték. — Muha Anicának az a rósz szokása van, nem szívelheti a vigyázatlan embereket, s hogy rendre tanítsa őket, zsákjaikat, kivált, ha nem üresek, megpróbálja magával vinni. Hanem az az átkozott rendőrség meglátja, amit nem kell és őt — börtönbe teszi. — Ez is Munkácson történhetik meg. Egy úri ember kocsisa szekerévé, a gyalogjáróra hajtatott, s a közönséget nem vette figyelembe. A rendőr le akarván terelni, neki esik gazdája; Hát ilyen-olyan, majd megtanitlak én téged keztyűbeu fütyülni. Szegény emberek! Melyiket sajnáljuk? A rendőrt, vagy az úri embert ? . . . Ki-ki találja ki magánaa. — Lopás. Beregszász-utcában lakó Fischer állami mérnök ablakából valaki a barométert ellopta. Talán pálinkás üvegnek nézte! — Babinec István kustánfalvi lakosra hétfőn, a déli órákban, két lóra való szerszám ragadt a Kroó Szeuder udvarán, mely Farbenblum Ábrahám tulajdona volt. Még aznap elfogatott, s most a járásbíróság börtönében gondolkozik a szerszám nélkül maradt lovak sorsa felett. — Repülő guba. Barcsi Ferenc m.-i lakos a kendereskei biró anyjának temetésén volt ezelőtt 4 héttel. A temetés utáni torban kissé felmelegedvén, gubáját letette az udvaron. Ez azonban megunván előbbi gazdáját, előbb Szucsek Andráshoz. onnan egy gátlii lakoshoz repült. Az uuatkozót a rendőrség és csendőrség közakarata visszakényszeri tette. — Elveszett vala, de megtaláltatott. Rozen- thál a vasúti vállalat könyvelője vasárnap d. u. levelet kapott anyjától, azonban, mielőtt olvashatta volna, leejtette az alvilágba; ezért a Kroó- féle emeletes háznak alját még aznap kiásatta, s a levél megkerült. Csodálkozunk rajta, hogy a rendőrség engedte több embernek életét kockáztatni egy kis ügyetlenség és kíváncsiság miatt. Még ki nem ásták, húszezer frtot képzeltek benne, pedig üres volt. Némely embert a világ, ha húsz krt ér is, húszezer frtosnak képzel. — Tavaszi mulatság. A beregszászi ev. ref. dalárda-testület 1885. május 25-én pünköst másodnapján saját szükségleteinek fedezésére a városi fürdőkertben táncmulatsággal összekötött dalestélyt fog tartani. Belépti dij személyenként 50 kr. Kezdete délután 6 órakor. Kellemetlen idő esetén a mulatság a következő vasárnapon, azaz május 31-ik napján tartatik meg. A ref. dalárdatestület mint rendezőség. — Vasúti tragi-komikum. Annyi szegény embert nem csinált egyetlen vasútépítés sem a világon, mint a munkács-beszkidi. Ha itt valaki egy hónapig dolgozott, hogy hazamehessen, ruháját kénytelen eladni, aki egy hónapig lóval szekérrel dolgozik, az biztosra veheti, hogy gyalog megy haza, lovát megette a vasút .... A munkás nép keresetre jön, s kifosztva megyen el mint koldus. Európaszerte ágensek verik fel az embereket, hogy milyen zsíros munka vár reájok, s ha hiszékenységük idecsalja, kiéhezve, rongyosan távoznak el. Szombaton történt, hogy Galiciából száz fuvaros jött Munkácsra kész alku folytán, s mikor ideért, már nem akarták az alkudott bért megadni, sőt azt felelték, hogy tulajdonképen már szükség sincsen rajok. Emiatt Rozenthal vállalati könyvelő és a fuvarosok szervezője között kemény tusára került a sor. Bírókra mentek s egymást jól megdöngették. Véresen távoztak egymástól. A Jancsi-pénzt nem adják ki könnyen. így nevezik a vállalkozó által kibocsátott, az alispáni rendelet által kényszerelfogadásra útasitott 50—10 krosokat. — Követésre méltó példa. A kaszonyi járás szolgabirói segéde Szarka Tivadar úr a forgalomban levő mérlegek felül vizsgálatánál következetes szigorral jár el. Legközelebb N. Dobronyban a hamis mértékkel üzérkedő kereskedőket 14 forintig megbüntette, s a birság pénzt az ottani iskola tanítójának a népkönyvtár javára azon kérelemmel adta át, hogy az a gyermekek utján figyelmeztesse a szülőket a hamis mérleggel áruló kereskedők visszaéléseire. A közlekedési utak jó karban tartása iránt is erélyesen intézkedett. Hány ilyen erélyes tisztviselője van megyénknek ? — A munkácsi uradalmak savanyuviz forrásainak bérlője megvonta városunk fogyasztó közönségétől azon kedvezményt, hogy friss töltésű savanyú vízzel lássa el. Ismét a régi zsidó rendszert lépteti életbe, s büzhödésnek indult régi vizet áruitat. Hogy pedig a közönség a csalódást egy könnyen észre ,ne vegye, a czimszalag évszámát fehér papir szelettel ragasztatja be. Adjon Isten neki jobb erkölcsöt! — Ajánljuk a közönség figyelmébe a „Kiállítási kalauz“-t. Hivatalos adatok alapján szerkesztették Balogh Vilmos, Toldy Ferenc és Gelléri Mór. Aki az országos kiállítást megakarja tekinteni, az ne induljon el a fentirt kalauz nélkül. Biztosra vehető, hogy nemcsak a könyv árát nyeri meg a tájékoztatás által, de a látni, ismerni, tanulmányozni valókat is biztosabban feltalálja. Utasit a szállásra vonatkozólag. Utasitást talál benne a/ olvasó mindenre, amire csak szüksége lehet úgy a városban, mint a kiállítás területén. Elkezdve a vasúti kedvezményes jegyek megszerzésétől a hazatértig, mindenről tájékozva lesz az olvasó, — Időjárás. Borult, esős időnk van folyvást. Már vagy négy nap óta téli felsőt hordunk. Fagy ugyan még eddig nem volt, de az erős hideg szelek nagyon megrongálták a terményeket. Gyümölcs itt-ott lesz, de az is sok helyen tönkre ment. Néhol eddig nem észlelt, apró zöld hernyó pusztította el a gyümölcsöt, s a fák ágai kopaszon meredezuek az ég felé. Reménykedünk folyvást, de hogy jó termésünk nem lesz, arról meg vagyunk győződve. Dolgozunk, fizetünk s eredmény nincs. — Helyreigazítás. Múlt számunkban egy szó „viz be fúlt“ című cikk végéről kimaradván, a mondat értelmét megváltoztatta, mely igy olvasandó: Kérjük az alispán urat, bűnvádi eljárás alá vétetni az illetőt. NYILT-TÉR (E rovatban közlöttekért nem vállal felelősséget a szerk.) E lap folyó hó 14-iki számában foglalt nyílttéri közleményre vonatkozólag tudatom Gorzó János úrral, hogy eljárásomról tartson bármit, az reám nézve közönyös. Ügyfelem érdekeit jövőre is, véleménye dacára, minden befolyás mellőzésével saját belátásom szerint fogom védeni, nyílttéri közleméftyében foglalt, vagy ahoz hasonló kifejezést pedig bárki ellenében is, tisztességem nem engedi meg használni. Ama bizonyos 25000 frtos ügyben pedig, ha f. hó 10-én nem Gorzó János úr, de a járás- birósági aljegyző úr járt el, — tehát hivatalosan, — én azt tartom, helyesebben tett volna, ha a f. hó 10-iki eljárásáról jegyzőkönyveket vesz fel, nem pedig nyílt közleményekkel bibelődik. Különben Gorzó úr is, a kir. járásbirósági aljegyző úr is, már nyilatkozata közzé tétele előtt tudta, hogy én az égé z ügyet rendes útjára, a törvényszék elé viszem, majd meglátjuk hát a kir. törvényszék mit tart. Várady Gyula, ügyvéd. Szerkesztő üzenet. V. K. umak Szolyva. Jövő számra maradt. Kiadó: Kozma László,
