Munkács, 1885 (2. évfolyam, 10-52. szám)
1885-05-14 / 20. szám
20. szám. Munkács, 1885. május hó 14. II. évfolyam. Hirdetési díj: Hivatalos hirdetéseknél : minden y $ é egyes szó után i kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. A Kiemelt diszhetiik s körzettel el- A ^ látott hirdetményekért térmérték L szerint, minden négyszög ctmétcr w után s kr. számit tátik. A m t f t Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Társadalmi«, gaídMigU asépirodalmi fa©Mia;p. • Munkács város hivatalos hirdetéseinek« a „munkácsi szinügy-gyámolitó-, és a munkácsi önkéntes tüzoltó-egyesületeknek“ közlönye. Minden a lap szellemi részét illető közlemények a „Munkács" szerkesztőségéhez; előfizetési, hirdetési dijak és közlemények a kiadóhoz küldendők. Felelős szerkesztők:' Országos kiállítás Budapesten. (Cs) Az emberiség nagy tömegében az egyes országok úgy tűnnek fel, mint kisebb körben az egyes családok. A családok képviselői, boldogságának előmozdítói az apák, a patresek. Ha az apa elhagyja, elhanyagolja családját, ha el nem züllik is egészen, sinlődik, nyomorog. A szomszédok kitérnek előle, roszat suttognak róla. Lassanként elhagyja mindenki, nyomorúságba jut. így van ez az államokkal is. Volt idő, és pedig hosszantartó, mikor az államfő nem sokat törődött velünk, sőt maga is rósz véleményben volt rólunk. Elmaradtunk, elkerültek bennünket a szomszéd nemzetek. Csuda, hogy megéltünk. Ma másként van a dolog. A családfő itthon van. Munkás kezét javunkra használja. Gondolataiban összefoglal bennünket önmagával. Ország világ előtt önmaga hirdeti, hogy él magyar, áll ős Buda vára még. A budapesti országos kiállítás nemzeti életünkben egy új kiinduló pont leend. Amerika felfedezése a világtörténelemnek lett egy új sark és kezdő pontjává, a magyar országos kiállítás a magyar névnek, a magyar ipar létezésének, a magyar nép életrevalóságának lesz a világ előtt hirdetőjévé. Nagy dolog az, ha egy családról közel és távoli szomszédok rósz véleményben vannak, megvetik, lenézik, bajában nam segítik, sőt szeretnék nyakokról lerázni. Az országos kiállítás megnyitásával mintha lidércnyomás alól szabadult volna fel a mi európai szomszédos sajtó világunk, mindent más színben kezd látni, az eddig rossznak tartott tulajdonságaink megváltoztak, életrevaló néppé lettünk. A Csomár István. családfő belekiáltott a világ fülébe, és e hangot közel és távolban meghallották. Ami volt. elmúlt. A jelen a jövő reményét élesztette minden hazafi kebelben. A királyfi, kiről bizony azt hittük még nem régen is, hogy nem igen szeret bennünket, az ellenkezőt vallotta be a világ hallatára és megerősíti a jövőben vetett reményünket. Hol ily közös erővel vállvetett munkásságot fejtenek ki család és családfő, nemzet és uralkodója, a siker nem maradhat el. A nemzetnek múlhatatlanul emelkedni kell jólétben, gazdaságban, erőben. Ma az ország fővárosa felé néz minden szem, onnét tükröződik szét a -szélrózsa minden irányában a magyar ipar fénye és életrevalósága. Ott van Összehordva bizonyítéka ama jóslatnak, hogy : tMa.gvarorsz.cig nem volt, de lesz.. Budapest ma a magyarok Mekkája, melyet minden magyarnak meg kell látogatni. Ösmerje meg a magyar nép, mije van, mit tud ez idő szerint itthon előállítani, miért nem kell külföldre mennünk, vámot fizetnünk ki és be, mit értékesíthetünk itthon, hol és hogyan dolgozzák azt fel. Ó, korántsem a puszta kíváncsiságnak kell odavezetni a magyar ember lépteit, nem a szem gyönyörködtetése, jóltar- tása végett kell oda vándorolnunk, hanem tanulási vágyból és célból. Mióta a nemzetek ily kiállításokat rendeznek, megsokszorozódott azóta a szorgalom, a találékonyság. Egyik ember ellesi a másik titkát és azt sokkal tovább viszi. A kiállított ipartermékek egyszeri áttekintése által több ismeretet szerez az egyes iparos, mintha tiz emberöltőn keresztül törte volna fejét egy-egy műtárgy előállításán. — Ismételjük, hogy a kiállításról egyetlenegy U § 1 k a y Bálint. iparosnak sem szabad elmaradnia A céhrendszer idejében a kötelezett vándorlási szabályok némileg ezt helyettesitették. Ma a szabadipar idejében annak van előnye, kiben megvan a tanulni vágyás, a korral való haladni törekvés. A nemzetek jólétét ma már csak az ipar képes biztosítani. De ne gondolja senki, hogy az ész találékonysága már ki volna merítve; az emberi szükségletekhez képest az ész is folyvást fejlődik, ezt mutatja a történelem. Korunkban a szükségletek messze túlhaladták csak a nemrég múltat is, és ezekkel együtt megyen előre a világ lelke. A képzelet gőz- és villanylován nyargalja be a világot, s talál útjában meglepő dolgokat; mit tegnap senki sem sejtett, vagy lehetetlenségnek tartott, ma valósággá válik. És e gőz-világban kell, hogy mindenki megtalálja kötelességét, s mindenki a nemzet javára irányítsa azt. Egyik tollával, másik kalapácsával idomítsa a gondolatokat. Az országos iparkiállitá? egy nagy közcélra törekvés, e közcélból netn szabad senkinek kivonnia magát. Értékesítse mindenki saját erejét, emelje a közérdeket, az emberiség közjavát munkájával. Az országos iparkiállitás egyúttal békekötés a művelt népek és nemzetek között, összekötő kapocs az élet szétágazó működéseiben különvált egyedek és kasztok között. A munka után tanulja mindenki a másikat becsülni s értékét a társadalomban emelni. Midőn e sorokat Írjuk, azon meggyőződésben vagyunk, hogy nem marad vidékünkön sem olyan ember, ki az országos kiállítást meg ne nézze. A napilapok folyvást hoznak róla tudósításokat, de ezt valójában leírni nem, csak élvezni lehet. Tavaszszal Enyhe szellő, batzsam-illat Száll a légen szerteszét, A megifjult szép természet Levetette jég — mezét, Virághimes bársonyával Mosolyog rám a határ, Mig fölülről csicseregve Üdvözöl egy fecske-pár. Elmerengve nézek végig A viruló táj felett, A természet szent varázsa Fogva tartja lel kernet. S mig a kelő» nap sugára Csókolgatja homlokom : Csengő — bongó édes dallam Zeng körül a lombokon. Majd a csermely partja mellett Ibolyákat szaggatok, Vidám zajjal futnak tova A csevegő, lágy habok. Minden örül, minden éled, Csak én vagyok szomorú, Mint kedvesem sirhalmán a Hervadt virág — koszorú. Tavaszszal — A madarak életéből. — Szép, enyhe tavaszi alkony van, mely kicsalja az embert a szabadba, s ott kint kény szeríti dicsérni azt, ki kormányozza a létezőket! — A lombok közt át-átsuhan a lanyha szellő, meg- rezzen a nyírfa levele, s a közel erdőből felhangzik a fülembe panaszos éneke, s messze elhangzik a rigófütty. A tavasz beálltával visszatértek lassanként a vándormadarak. Megérkezett a csicsergő fecske, és kimondhatatlan örömöt okoz, midőn a verőfényes reggelen ablakom alatt kedves csacsogását, kallóm, és el-elbeszéli talán a pajkos gyermekeknek, vagy talán a „postkisztli“ tolvajoknak, hogy: kicsinek kicdt, nagynak nagyot, a ki be nem éri üsd poofoón. — — A rétek, nádasok tömkelegében a szárnyas, vizszerető madarak egész légiója vert tanyát, éjjelenként a legkómikumbb koncertet adva az egyhangú béka-taktus mellett. A vadkaesák, bibiczek, gémek, vizi fürjek csapatokban jönnek vissza, bekalandozva a vidéket s megtelepedve ott, ahol jobb szállást találnak. A gólya is megérkezett, s méltóságteljes léptekkel méregeti a zöld vetéseket. O a madarak bölcsésze. A számtalan madárfajokat általában két részre oszthatjuk: hasznos és kártékonyakra. Az utóbbiak kisebb-nagyobb mértékbe i vannak kárára az emberiségnek, az előbbiek azonban erősen befolynak jólétére, mert Tsch di jeles természet- tudós szerint: a madarak nélkül sem mezei gaz- dászat, 9ein növény-tenyésztés nem volna lehetséges. A madarak soka-ága oly munkát végez el a természetben, melyet millió meg millió emberi kéz tökéletesen, vagy felényire oly jól sem volna képes véghezvinni. Ezt leginkább az erdei rovarok pusztításánál vehetjük észre. Mily nagyszerű munkát végeznek el a madarak az ártalmas férgek pusztítása által, mennyire túlhaladják e kis munkások az ember minden kitelhető igyekezetét, és munkájok által egyenesen az ö jólétét mozdítják elő, s mégis mily kegyetlenül bánnak kicsinyeikkel gyakran a pajkos gyermekek. Ila tudnák, hogy mily kárt tesznek akkor, ha meggondolnák, hogy a madaraknak is fáj a család megrablása, akkor nem tennék. Tschudi sok példában említi a madarak hasznosságát. Egy növényházban három magas rózsafa volt, a levél levelészekkel vala belepve, melyek számát mintegy 2000-re lehetett tenni. Egy cinegét bocsátottak az üvegházba és alig telt el egy pár óra, a nagyszámú féreg fel volt falva s a rózsafák megtisztítva. Egy másik cinegét egy legyektől nagyon megszállt szobába bocsátottak, s aki munkáját szemmel kisérte, úgy találta, hogy a kis vendég egy óra alatt 90ü legyet fogdosott össze. Egy pár éji fecske egy este pár óra alatt megszámlálhatatlan szúnyogot fogdos el. Egy pár T. F. IMT Mai számunkhoz van mellékelve a „Kárpát“ könyvnyomda üzlethelyiség-változtatási hirdetése.
