Munkács, 1885 (2. évfolyam, 10-52. szám)

1885-05-07 / 19. szám

az olyanok, kikről a borsó visszapattan . . . nyugodjanak békével. Azonban olyan nézetek ellen, melyeknek a besztercebányai átirat vitája közben kifejezés adatott, kénytele 1 az ember szót emelni.

Azt mondja egy magyar példabeszéd, hogy sok beszédnek sok az alja, ezt a tárgyat is nagyon, de nagyon megbeszélték és agyonbeszélték, természetesen a sok beszédnek sok lett az alja. Komikusabb azonban egy sem volt annál, mely ezen vitát a főrendiház reformálásáról szóló törvényjavaslat vitájához hasonlította.

Egész lelkem örömével gratulálnék Munkács városának, ha ezen hasonlatban csak egy szemernyi igazság lenne. Vannak ugyan a képviselő-testületnek fnagy oratorai, kik a boldog 48. előtti időkben is ott ültek már a zöld asztalnál, majd átélték a Bach-korszakot s belenőttek az alkotmányos aerába, hát az ilyen, a természettől különben is bő beszélő-képességgel megáldott félszázados képviselőről felteszem, hogy ha nem a Szilágyi Dezső fényes sikereivel, de a Csatár Zsiga-fóle érvekkel hozzászól a tanácskozás tárgyához, azonban hogy jó magam és Göndöcs-for- máju Friedman képviselőtársam szónoklatai melyik parlamenti tag debüttjével áll egy niveaun, már arra csakugyan kiváncsi vagyok.

Csakugyan szerencsétlen szám a 13. Még olyan szó is akadt, mely a munkácsi kép iselő- testületre az arisztokracia osztály jelleget igyekezett oktrojálni. Provokáltatok a főrendi arisztokracia győzelme, nekünk is azt kell követni, feszítsétek meg a demokratákat, — el a besztercebányai — alapjában nemes intentióju — demokratikus irányú inditványnya]. Vannak köztünk markatus fejbóliutó Jánosok, nagy közbeszólók és olyanok, kik kényelmesebbnek találják a más fejével gondolkodni, mint a magokéval. Ezek természetesen diadalra vezették az elvetési indítványt és az indítványozóval együtt konstatálták, hogy a munkácsi képviselő-testületben az arisztokracia túlnyomó elemet képez. Azt azonban, hogy ezen arisztokracia melyik osztálynak szülöttje, elfelejtették megkeresztelni

Született arisztokratát —- gr. Schonbornt kivéve — Munkácson nem ismerek, pénzarisztokratáink Dáriusa is alig rendelkeznek a mindennapi ekiszteuciát túlhaladó vagyonnal, az ész arisztokratái — ha ugyan léteznek — oly lumenek, kik csak önmaguknak világítanak, s az országnak ezen üstököseinket felfedezni még nem nyilt alkalma, szerencséje. Jó lesz tehát szárnyainkból kiszedni a pávatoliakat és maradni középosztályu demokratának. Az intelligenciának sohasem szégyene a középosztályhoz soroztaim, mert annak főeleme. Fájdalom, a képviselő-testületben igen gyér számmal van ezen elem képviselve és az úgynevezett munkácsi (pénz) arisztokraták által bontatott ki. — De annálinkább megrovást érdemel, ha ez az intelligens osztály adja ki az arisztokracia jelszavát, me'y ez idő szerint osztályharcot vív országszerte, ezredéves demokratikus eszméink s elveinkkel.

Es ezek az urak magokat liberálisoknak nevezik, az az egy szerencséjük van, hogy ahol a szükség másként kivánta, demokratikus elveket hangoztattak, s igy most a közvélemény nincsen, azaz nagyon is tisztában van nézeteikkel.

Hagyjunk mi uraim békét az osztálykérdésnek, különösen Munkács igen rósz és vegyes talaj ennek megoldására. Ne vigyük azt be tanácstermünkbe és ne tegyük tanácskozás tárgyává, mert tessék elhinni, hogy mindnyájunkat jogosan elitéinek, kinevetnek.

Nem hagyhatom megjegyzés nélkül ugyanezen vita folyama alatt kifejtett egyik városi tisztviselő argumentation sem. „Én tiszt. képv. testület — mondá — elvből ellensége vagyok a választási rendszernek.“ — Hát az mindenesetre szép dolog, ha valakinek elvei vannak, még szebb, ha azokat a publicus pályán érvényesíteni képes, az is megbocsátható, ha a közönségnek tudtára adja, hogy önálló elvekkel bir, de ki is kell azon elvekkel rukkolni, mert valamit hirdetni, aztán érvek helyett egyszerűen indokolatlan elveket hangoztatni nem nagy virtus és nem egy városi is főtanácsoshoz méltó eljárás. Nem célom az igen tisztelt szónok elveinek helyes vagy helytelen voltát fejtegetni, annak sem e sorok, sem a városi tanácskozások keretébeu semmi helye, azt

azonban el nem hallgathatom, hogy fekete hálátlanságára ne figyelmeztessem.

Úgy emlékszem, hogy az igen tisztelt tanácsos ur mielőtt jelenlegi állását elfoglalta volna, az igazságszolgáltatási, a birói hivatalos pályán tett halvány kísérletet, megélhetést biztositó állás elnyerése végett, próbálgatta 3 vagy 4 évig, folyamodott az ország minden zugába, de hát sehol sem ismervén az ő elveit úgy, mint Munkácson, bizony nem sikerült neki rendes hivatalba jutni. Ekkor aztán, hogy inegboszulja magát, jobban mondva minket, otthagyta a bírói pályát a faképnél és felcsapott Munkács városi tanácsnoknak. Megválasztották rendi-módja szerint, és a szabadelvű-pártban a jelenlegi kormányelnök sem bir talán nagyobb népszerűséggel, mint ő saját szabadelvű választói nagy részénél. Lelke rajta, ha érdembe hozta.

Hogy mi lehet az oka a választási rendszer iránt táplált ellenszenvének s hangoztatott elveinek: ily előzmények után, azt hiszem, józan Ítélőképesség meg nem magyarázhatja. — Csak nem a decemberi szél mozgatja már a leveleket ? —

Bizony kár az embernek igy elszólani magát.

A 13 pontból ezeket kiollózni szükségesnek tartottam, óhajtom, hogy tanácskozásainknál jövőben következetesebb és tárgyilagosabbak legyünk.*

Fazekas Béla.

Legutóbbi számunkban „saját pénz használata“ cim alatt közlött rövid közleményünkre a szolyvai járás szolgabirájától az alábbi felvilágosító és megnyugtató tudósítást vettük, melynek idevonatkozó részét egész terjedelemben közöljük, hogy a közönséget mi is megnyugtassuk, de közöljük már csak azért is, hogy lássák, hogy egy önérzetes tisztviselő a hozzá intézett s körébe vágó ügyeket nem hagyja csak úgy köny- nyedén elsiklani maga mellett, hau m intézkedik a körülményekhez képest. A hírlapi hangokat nem ereszti füle mellett és ha alaposak, kellő figyelemre méltatja. Hát egy vidéki lap csak is igy lehet a vidéknek kellő orgánuma, s igy fejlődhetik összhang a lap és a közönség minden rétege között.

Szolyva, I885. május 3.

Tek. szerkesztő úr!

Motto: «Kinek milyen kalapja van, Olyannal köszönt.»

A munkáé -be zkidi vasút épitése alkalmából lábrakapott visszaéléseket szellőzteti b. lapja 13-ik számában, és c ak a szbirót szeretné olyanul előállítani, mint a ki nem tudja, hogy járásában az alvállalkozók s barakkosok minő visszaéléseket követnek el a tantuszokkal, százalék levonásokkal, pedig hát én azt régen tudtam, de, mert azt is tudtam, hogy azokról a fensőbb hatóságoknak is van tudomásuk, és intézkedés se a pénzhelyettesítő jegyek, se a százalék levonásának megszüntetése iránt nem tétettek, s minthogy én községi útat, közlekedési útat, megyei útat, hadászati útat építtettem, de vasútat soha se, s minthogy a vállalatnál tett kérdéseimre azt az értesítést kaptam, hogy minden vasútépitésnél úgy van ez, de másként nem is lehet, lecsendesültem, s vártam egy jobb időre, kellő alkalomra.

Nem sokáig vártam, kezdték a lapok ez ügyet szellőztetni, ebből folyólag én irányt kaptam, intézkedtem ; szigorú rendeletet adtam ki lágy a tantuszöknak a világ sziliéről eltörlésére, mint a százalékok levonásának megszüntetésére nézve, sőt azóta megyénk tisztelt és erélyes alispánja is bejárta a vonalat, megtevőn a kellő rendelkezéseket, hogy a vasúti munkások ellen elkövetett nem szabados cselekvények és visszaélések minden irányban megszüntetve legyenek, s minthogy már meg is szüntetvék, a régi világ elmúlt, máskép folynak a dolgok.

Buzáth Károly,

a szolyvai járás szbirája.

A válasz a jövőre megnyugtat bennünket, de azért ne vegye tőlünk rósz néven a közigazgatási hatóság, ha továbbra is éber figyelemmel fogjuk kisérni és kisértetni a vasúti munkálatokat, A múltra nézve pedig nem állapodunk meg ott, hogy a visszaélés megszüntettetett, tehát

* Hát, ha egy kis előleges megbeszélés tárgyává tétetett volná, hiszem, hogy másként dőlt volna el a besztercebányai kérvény. Szerk,

punktum. A vasúti vállalat jogtalan cselekvényt követett el a 12% levonásával, könyveiből kitudható, mily összeget adott ki a betiltás napjáig, tehát mindazon összeg után, melyet eddig a munkások számára kifizetett, a levont °/0-ot, mint őt nem illetőt, vissza kell fizettetni. De azon munkások már elmentek, elhaltak sokan, ki tudja, hol vannak az élők, tehát adassék a Munkács városi kórháznak, mely úgy is közkórházzá emeltetik rövid időn- Eddig is csak a megye akadályozta. Azon kijelentésre pedig, hogy csak az alvállalkozók és barakkosok követték el a % levonásával a visszaéléseket, tisztelettel kijelentjük, hogy a mi tudomásunk szerint az emlitettek azért vontak le I2í%-ot, mert a fővállalkozó tőlök is levonta, tehát kényszeritette a levonásokra. Kérjük az intézkedés tovább folytatását, mert betudunk mi a fővállalkozó könyveibe tekinteni. A viszontlátásig !

TANÜGY.

A munkácsi tanítói körgy ülésről.

A „Beregmegyei tanítói egyesület“ munkácsi köre május 2-án tartá tavaszi gyűlését Munkácson az állami népiskola helyiségében. Jelenvolt 60 tag, tanítók tanítónők és óvónők, Halász Fe- rencz kir. tanfelügyelő s több tanügybarát, mint vendég,

A gyűlést Sárkány Gábor egyesületi elnök nyitá meg, jelentvén a kültagjainak, hogy a kör elnöke megszűnt beregmegyei néptanító lenni, első sorban a gyűlés elnököt válasszon, s a szavazatszedő bizottságot kinevezvén, az rövid idő múlva azon jelentést terjeszti elő, hogy a beadott 5ő szavazatból 28 szavazattal s igy általános szótöbbséggel Orosz József munkácsi állami tanító választatott elnökké, ki helyét elfoglalván ni agát s az egyesület ügyeit a kör minden tagjainak jóakarata és pártfogásába ajánlotta.

Kozma László tartott 4-edik osztályú növendékeivel gyakorlati előadást a földrajzból, ismertetvén Ausztráliát. Számos bíráló megjegyzés után határnzatilag kimondatott, hogy a gyakorlati tanítás sikerült.

Jetsik Ottilia munkácsi állami tanítónő tartott felolvasást a női kézimunka tanításról

A felolvasó igen talpraesett módon fejtegeti munkájában azon visszás helyzetet, mely a csecsebecsék készítése miatt a szükséges női kézimunka tanításának gyakorlati sikerét veszélyezteti, rámutatván a bajra, nem elégszik meg csak annak felfedezésével, hanem a népiskola mind a hat osztályának kijelöli a tananyagot, kijelölése tapintatos, mellőzve van ott minden olyan, mely gyakorlati értékkel nem bir, s csak is a fokozatos haladás szemelőtt tartásával az életben mulhatla- nul szükséges női kézimunkanemek vaunak felvéve.

A felolvasást s az abban foglalt elveket a körgyülés minden tagja helyeselvén, elismerést és köszönetét szavaz felolvasónőnek, a munkálatában foglaltak megtartására a kézimunkatauitással foglalkozókat felkéri, s az elnök a felolvasást általános helyeslések közt igen sikerültnek jelenti ki.

Hitter Ferenc oroszvégi állami tanító „A társadalom és iskola mint egymás fejlesztői“ cim alatt nagyszabású értekezést olvasott fel. Értekezésének tartalmát röviden kivonatozni sem kisértem meg; mert az abban foglaltak összevonása is lapokat venne igénybe, de egyet nem hallgathatok el, 8 lehetetlen kartársaim buzdítására ide nem jegyezni, s ez az: „íme Hitter Ferenc munkája a tanítói önképzés és szorgalmas tanulmány eredménye.“

Kell-e nagyobb jutalom, mint kartársaink osztatlan elismerése, amit Hitter felolvasásáért méltán kiérdemelt. Törekedjünk azért mindnyájan, képezzük folytonosan magunkat, igyekezzünk gyűléseinket érdekessé 3 tanulságossá tenni.

Hitter Ferenc felolvasása igen sikerültnek s állandó becsesei biró munkálatnak találtatván, neki a kör teljes elismerését s köszönetét nyilvá- nitá, s egyszersmind utasitá az elnököt, hogy a munkálatot a „Beregmegyei Tanügy“-ben leendő közzététel végett nevezett lap szerkesztőségének küldje meg.

A jövő körgyülés helyéül Munkács jelöltetett ki, s e körgyülés tárgyai közt leeud a falusi