Munkács, 1885 (2. évfolyam, 10-52. szám)
1885-05-07 / 19. szám
19. szám. Munkács, 1885. május hó 7. II. évfolyam. Előfizetési ár: ^ ^ Egész évre...................................4 írt. y 4 Félévre.......................................2 frt. j Községeknek és tanítóknak egész Y évre.................................................2 írt. L _____ ( k> r 4 Egyes szám ára 10 kr. ^ I _ —- f ^ 4 nytll-terben minden garmond A / sor ára 20 kr. j 4 ___ <f I Megjelelni mieden csütörtökön. | —#—#—^ ^—%-—^ Hirdetési díj: 1 Hivatalos hirdetéseknél : minden \ egyes szó után 1 kr. Azonfelül <$ bélyeg 30 kr. ) k i f f Kiemelt díszletük s körzettel ellátott hirdetményekért tér?7iérték szerÍ7itf 7/iinden 7iégyszög ctméter után s kr. szá7?iittatik. f I f . Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Mr®-Társadalnai-. gazdaságig szápirodalisa-i laetilap. ► Munkács város hivatalos hirdetéseinek* a „munkácsi szinügy-gyámolitó-, és a munkácsi önkéntes tüzoltó-egyesületeknek“ közlönye. Minden a lap szellemi részét illető közlemények a „Munkács“ szerkesztőségéhez; előfizetési, hirdetési dijak és közlemények a kiadóhoz küldendők. Felelős szerkesztők: CsomárlstYán. Uszkay Bálint. Társadalmi állapotok itthon. (Cs) Együtt, ha lehet, de külön is mozgató kerekei leszünk..............a társadalo m érdekei előmozdításának. Ez volt utolsa szavunk. Ne tessék ultimátumnak venni, mert mi nem politikai téren működünk. Mi a közjó érdekéért élünk, annak érdekében működünk. Lehetnek talán téves nézeteink, mert a csalhatatlanságot nem vindikáljuk magunknak, de a cél, melyért működünk, a közjó előmozdítása, a társadalom érdekeinek egészséges irányba való terelése. És, ha e célunknak útjában áll bárki és bármi, erőnkhöz képest igyekszünk azt eltávolítani, a netaláni félreértéseket kiegyeztetni s a közjó érdekében helyes útra terelni. Az emberek a társadalomban egymásra vannak utalva, mert az ember már rendeltetésénél, sőt alkotásánál fogva társas lény, egymagára meg nem állhat, meg nem élhet. Már a messze múltban, évezredekkel előbb érezték ezt az emberek s nem közönséges itélő-tehetséggel bírtak, midőn a meleg éghajlatú, kevesebb munkát igénylő, a hajdankorban hatalmas birodalom királyának eme lényegben egyező nézet röppent el ajkairól: az alsó rend a felsőt hallgassa, az erős az erőtlent támogassa. Együtt, ha lehet, külön is mozgató kerekei leszünk .... a társadalomnak, ha t. i. együtt nem lehet. Igaz, hogy mi egy ilyen uradalommal szemben kis emberek vagyunk, eleshetünk, megbukhatunk. De ne feledje el az uradalom azt sem, hogy mi eszmét, az emberiség, a társadalom eszméjét képviseljük. Elbukhatunk, el is bukunk, de jön utánunk más, aki felveszi a zászlót es tovább viszi. Én, ki az uradalmi állapotokat húsz év óta élő szemmel látom, az előbbieket pedig részint élő szóból, részint irományokból tanulmányozom, nyíltan szemébe mondom, hogy ott jelenleg beteges állapotok vannak, melynek tünetei már tiz, tizenöt évvel előbbre vihetők vissza. E dolog ugyan magában mit sem ártana, ha annak kifelé hatása is nem nyilvánulna, mely most a társadalomra, később pedig az uradalomra nézve fogja magát keményen megboszulni. Én nem vagyok benne, de a jelekből, — mert hiszen naponként érintkezünk, ha nem akarunk is, — látom, hogy ott napról-napra nagyobb szolgaság fejlődik ki. Mig azelőtt az uradalmi tisztviselők nagyrészben a társadalom mozgató kerekei, sut sokszor zászlóvivői voltak, mert a társadalommal szemben függetlenül nyilváníthatták nézeteiket, ma mintha mindegyikének lakat lenne — vagy talán van is — száján, hallgatag, félrehúzódó lett. Legfeljebb egy-egy választás alkalmával látszik életjelt adni. Hajdan — még nem oly nagyon régen — az uradalmi tisztség opponált és imponált uradalmi, de egyszersmind társadalmi érdekekben is. Ma félrevonulnak, a Schőnborn-uradalmon kivlil rájok nézve — úgyszólván —- nem létezik a világ. Az egyes tisztviselők, kik azelőtt mint városi polgárok egyszersmind tanácskozásainkban tevékeny részt vettek, ma — egy idő óta — mintha parancsszóra jelennének meg olykor-olykor, midőn az uradalomnak érdeke forog fenn, s látszik arcukon, hogy nem a szabad meggyőződés kisérte lépteiket. Én a történelemből azt a tanulságot vontain le magamnak, — leltet, hogy nem helyesen, —- hogy, amely államban visz- szás állapotok fordultak elő, ezer eset közül kilencszázkilencvenkilencszer a tanácsadóknak kell felróni az ilyféle körülményeket. Itt pedig vonja le magának, ki hogy akarja. Hajdan egy testület állott az uradalom élén, ma egy ember látszik az egészet képviselni. Ugyan ki hinné, hogy ezen egy egyén, ki talán maga is ingó nádszál, nagyobb nyomatékot tehessen, mint a nagy egész, hozzá véve még, hogy j sem nyelvünket, sem szokásainkat nem érti, nem ismeri. Már pedig, ha eddig nem assimilált bennünket, a jelek azt mutatják, hogy ezután még kevésbé foghat. Ennyi az, mit az uradalom belligyei- ről saját tapasztalatunk nyomán elmondani kívántunk. De hát mi közünk nekünk ehez ? — — ezt kérdheti valaki. — — Semmi és — — sok! Ha a Schőnborn-uradalom 50—60, vagy száz hold földből állana, úgy tennénk vele, mintha nem is léteznék a világon. Nem irnók le nevét csak azért sem, hogy ez által meg ne örökittessék, legalább, hosszú időre ne maradjon fel. De egy vármegyének kétharmadrészét, negyvennégy négyszögmérföldet tevő birtokról nem lehet hallgatnunk. Azon tudományosan képzett férfiak, kikre ennek művelési irányzata bízva van, nemcsak tisztviselők, hanem egyúttal társadalmi tényezők is tartoznak lenni. Védje, emelje a reá bízott vagyon értékét, de legyen ember is a szó valódi értelmében, necsak követelni, de segélni is tudjon és akarjon, ahol kell. Elmondtuk már másutt, hog-y e vidék népe földhözragadt szegény. Ha volt is valamije, a szabad uzsora azt is elnyelte jámbor tudatlanságában és könnyen hivő- ségében. Most már legnagyobb részének nincs meg- a megélhetési feltétele. Mig a gőzcséplők nem szerepeltek, a megye déli részében, Szatmár, Szabolcs sat. megyékben aratás és téli csépléssel kerestek annyit, hogy az otthon maradt öregeket és gyermekeket habár szűkén is kitelelhették. De ma már ez utóbbitól teljesen elestek, sőt az aratást is sok helyen gépekkel végezik. Hajdan a család munkabíró férfi tagjai a cséplés mellett kiteleltek azonkívül még kerestek is annyit, hogy az otthon maradiaknak is jutott, ma e helyett nem maradt a szegény népnek egyéb koplalásnál és fokozódott állami terhek emelésénél. Uraim! hát mi viszi, illetőleg mi űzi Homonna, Varannó vidékéről sat. az embereket Amerikába? — — Az arató-gép és a gőzcséplőgép legnagyobb mértékben. Beteg lett és pedig éhbeteg a társadalom a szegény vidéken a gőztől. Midőn egy helyen gyógyítani akartak, másik helyen elfelejtettek orvosolni, s ami az alvidéken hasznosnak, fent ugyanaz életölőnek bizonyult. Hogy a mi vidékünkről is meg nem kezdődött még ez ideig az Amerikába való vándorlás, annak egyedüli oka az, hogy azok a lélekkufárok, kik ebből is hasznot hajtanak magoknak, még nem érkeztek el idáig, de ha nyílt szemmel nézünk szét, a jeleket már láthatjuk, a szele már csapdos bennünket is. És mi fog történni akkor, ha az áramlat megindul? Ki fogja a munkás kéz- [ nek nagyoab hiányát érezni, kárát vallani, mint az uradalom ? Önök a fellegekben képzelik magokat, vigyázzanak, mert aztán sokkal nagyobbat fognak esni mint mi, kik alant járunk. Ezelőtt az aratás és cséplés biztos ipara volt a felvidéknek. Ez megszűnt. Igyekezzünk kitalálni másat, mely amazt, ha mindjárt nem egészben is, de egyelőre részben pótolja. És ez, — azt hiszem, — hogy összmunkálásra buzdít bennünket Videant consules ! . . . . Tanácstermünkből.* Valahogy azt ne képzeljék uraim, hogy a Munkácson í'ipril hó 23-án megtartott közgyűlés tanácskozmányát egész terjedelmében tárgyalni ki\ánom. A meghívónak 13 pontja volt, 13 pont képezte a tanácskozás tárgyát és körülbelül 13 vértanú (nem aradi, de munkácsi) városi atya üstöké izzadt, derült,, borult, a vita esélyeihez képest a nagy munkában. Constatálva lett, hogy a 13-as numeres hagyományosan szerencsétlen Ezért emelek ki egy pár pontot az érdekesebbek közül. Hogy vannak nurnerans városi képviselők, kik ha egy iskola, kisdedóvő, vagy más hasonló jótékony közintézet kegyeletes dolog vagy korszerű haladás érdekében szavazatukat következetesen tagadólag gyakorolják, sőt polémiába is bocsátkoznak, ellenben olyan kérdésnél, hol közel álló ro kon, vagy baráti kötelezettség elengedését, jog megadást kérelmeznek, teljes bőkezűséggel kiván- ják azt megszavaztatni, — azt úgy is tudja mindenki. Ily nézeteket hallani a lefolyt közgyűlésen nem volt meglepő, azokat pertraktálni, vagy reprodukálni hálátlan feladat lenne. Sokan vannak *Mult heti számunkból térszüke miatt kimaradt. Szerk.
