Munkács, 1885 (2. évfolyam, 10-52. szám)
1885-04-30 / 18. szám
ha nevelés által egy értelmes középosztályt teremthetünk : „mely a demokratikus eszmék terjesztésének úttörője és megvalósítója lesz.“ (Grün- vvald szerint): „a nevelési átalakulás alapján végbsinenendő társadalmi átalakulás nagy lendületet fog adni városunk intellectualis fejlődésének.“ A város lakosai között van egy népfaj, mely a társadalmi institutiókkal nem tud megbarátkozni. Ezt a nemzetiséget assimilálni csak népnevelés utján lehet, még pedig akként, hogy leányait mint jövendőbeli anyákat egészen magyar nemzeti szellemben kell neveltetni. Mióta Pestalozi nagyhorderejű nyilatkozatát kimondotta: „a nép nevelését az anyák kezére óhajtom bízni,“ azóta mindenki belátja, hogy a nevelésben nélkülözhetetlen tényező a nő. Hogy ez fontos hivatásának megfelelhessen, magának is nemzeti műveltségben kell neveltetnie. A nő birodalma a esalád, ő ezen szűk körben áraszthat áldást. A nő által teremtett családi élet, jól vezetett háztartás, gondosan nevelt gyermekek, nem pusztán egyeseké ! Ez társadalmi, nemzeti, állami kincs, mely az egyetemes emberi élet megueme- sitésének legbiztosabb alapját képezi. Boldogult Eötvös szerint: „Mindazon kötelességek között, melyeknek teljesítésétől az állam jóléte függ, a legnagyobbak az egyeseknek családi kötelességei.“ Az idegen nyelvű nők nevelését oly irányban kell biztositanunk, hogy azok nemzeti erényeinket és szokásainkat necsak eltanulják, hanem híven is megőrizzék, hogy ha családot alkotnak, abban egy kis magyar nemzetet képezzenek, melynek alkotmányát a polgári jogok és kötelességek képezzék, melynek teljesítéséhez férj és gyermeknek a nő és anya adja a kiapadhatatlan erőt és biztatást. Képviselő-testületünk jól tudta azt, hogy ezen nagyhorderejű társadalmi ügy keresztülvitele és megvalósitása egy jól szervezett polgári leányiskola által vihető keresztül, ez okból örömmel és lelkesedéssel járult az állam kormány kezdeményezése folytán létrejött polgári leányiskola felállításához, biztosítván annak tiz alkalmas tantermet stb., áldozatokkal akarván lehetővé tenni azt, hogy költekezésünk gyümölcsét a későbbi kor élvezhesse. A város részéről a múltban tanúsított jóakarat és áldozatkészség után ma fájó szívvel tapasztaljuk, hogy a városi képviselőtestület több sége a két intézet fejlesztésére önként felajánlott költségek kifizetését és a helyiség adományozását mereven megtagadja, lehetetlenné akarván tenni az elemi iskola felvirágzását, az irgalmas nénék kimaradását és a polgári leányiskola kifejlesztését. Tisztelt képviselőtestület! Mi a mi tulajdon- képeui célunk? Kompromittálni akarjuk a javunkra munkáló királyi tanfelügyelőséget, vagy gyümölcsözővé óhajtjuk tenni eddigi nagymérvű anyagi befektetésünket? Ha az utóbbit óhajtjuk, hagyjunk fel merev maguuktartásával. A lejtő, melyre léptünk, sikamlós, könnyen olyat eshetünk rajta, hogy botlásunk következményeit nemcsak magunk, hanem utódaink is fájó szivvel emlegethetik. A törvényhatóság áthelyezésének kérdésében tanusitott őseink magatartása ma is fájó érzést okoz. Kekünk, mint az Istentől földi javakkal dúsan megáldott városnak nem illik mindent az államkormánytól várni, jövedelmeinkből elengedhetetlen köte ességünknek kell ismerni a nevelési intézeteket virágzó állapotba emelni. Ne feledjük gróf Széchenyi mondatát: „Egyedül csak azon haladás egészséges, amely belőlről kifelé fejlődik, és nem ki viliről befelé.“ Köszönjük meg, hogy az államkormány jóakaratu támogatását megnyerhettük és áldozatkészségét igénybe venni alkalmunk van. Pozsonytól Mármaros-Szigetig hány n3mze- tiségi elemekkel küzdő város vau, melyek közoktatási célok biztosításában önerejükre vannak utalva, azért a nekiek adatott anyagi mérték szerint híven teljesitik önmaguk iránti kötelességeiket, Kölcsey régen megmondta; „Embert egyenként s csoportosan, a maga hasznáról felvilágosítani a legnehezebb feladatok közé tartozik “ Ennek tudatában is kérve kérem városunk nemesen gondolkozó képviselő-testületének tagjait, legyünk egyek a szerete munkájának teljesítésében ; hozzuk meg az anyagi áldozatot az állami elemi és polgári leányiskolák számára a két alkalmas helyiség megvásárló a által. Nemes cselekedetünk által mutassuk meg a bennünket környező vidéknek, édes hazánk nagyjainak, hogy a reánk bizott talentummal — a földi javakkal — a leghívebben sáfárkodtunk, telepi leltük abbéd a békés egyetértés templomát. Mutassuk meg a világnak, hogy a milleniumot e szent hely múltjához méltóan kifejlesztett tanügyünk terebélyes fájának árnyékában nyugodt leiküsmerettei kívánjuk megülni. Hiszem, hogy azon elem, melyből városunk lelkét és éietrugóit kölcsönzi, melyben kis társadalmunk gyökerét bírja, mely izmositja torz ét, s fejleszti ágait, a polgári elem kötelességének élénk tudatára ébred, s a nevelés biztosítása végett úgy az állami elemi, mint a polgári leányiskolák felvirágoztatására szükséges áldozatot egyszer mindenkorra önzetlenül meghozza. Közleményemet Schlauch tudós püspök eme szavaival zárom be: „Legyünk egyetértők akkor, a midőn oly mű fe’állitá-áról van szó, mely mintegy zárkövét képezze egy ezredéves, viszontagságteljes, sokszor kérdésbe helyezett, de mindannyiszor fényesen kivívott múltnak; és jelzőjeként álljon azon erős bizalomnak, melyet városunk a jövő iránt táplál é; amelylyel a baljóslatú akár uyilt, akár titkos ellcntörekvésekkel szemben dokumentálja életképességünket mint egy törzs, melynek gyökerei e városban egy évezred óta megerősödtek, melynek ágai ég felé törvén, hirdessék azon szilárd akaratot, hogy mi itt és másutt sehol, önállóan élni, nevekedni és haladni kiváljunk.“ Sárkány Gábor. Beregmegye közönségétől ali-páiii úton az alább következő felhívást véstük, melyet melegen ajáulunli minden magyar ember figyelmébe. A cél világos, az eszközök megszerzése nélkül azonban nem lehet semmit elérni. Egyik főcélunk nekünk is ezen talaj készítése, az érzelmek ébresztgetóse, az együtt ínun- kálás ba ; áuak fejlesztése. 37. B. ______________qrr 12 13. K. L Tisztelt barátaink és atyánkfiái! Azon országszerte megindult nagyfontosságu és üdvös mozgalom, mely a magyar nyelv és nemzetiség terjesztése, s a magyar állameszme messzi árditása végett a legújabb időkben megindult, nem hagyta érintetlenül Beregmegye hazafias érzelmű közönségét sem, mert e közönség még 1883-ban nagy lelkesedés közt alakította meg a fentebbi célokra „a megyei magyar közművelődési egyesületet.“ — Azóta ezen egyesület tényleg működik is s üdvös tevékenységet fejt ki alapszabályaiban kitűzött irányelveinek érvényre juttatása végett. — Fájdalommal kell azonban megvallanunk, hogy magasztos céljaink érdekében mindazokat, a miket lelkesedésünk és hazafias buzgalmunk szerint külöinben tenni óhajtanánk, megteuui képesek nem vagyunk, mert korlátolt anyagi erőnk és szegénységünk gátat vet törekvéseinknek. — Pedig alig vau törvényhatóság, hol szükségesebb lenne egy hasoncélu egyesület létesítése. Itt e Kárpátalji vegyesajku megyébe í igen hálás tér nyilik ilyen irányú működésre, mert a megye felső részen lakó ruthén ajkú nép, természettől fogva szelíd, könnyen hajlítható, s a magyar államé-zme s a magyar nyelv iránt egyáltalán nem ellenséges érzületű, sőt a magyar nyelvet igen könnyen elsajád'ja, s nemzetiségi aspiratiói pedig nincsenek. — Itt tehát megfelelő anyagi erővel, egy rendszeresen és tervszerüleg működő egyesület aránylag rövid idő alatt igen nagy eredményeket lenne képes létesíteni. — Hogy megyénk felvidéke mily hálás tér a magyar állameszme és magyar nyelv terjesztő éré, eléggé mutatja a közoktatásügyi kormányzat Beregmegyében követett oktatásügyi politikája, mely szerint már 52 telje- s en felszere’t állami elemi népiskolát tart fönn (alig néhány kivételével, e megye orosz ajkú községaiben) igen számba vehető eredménynyel. Ily ked ező viszonyok között tehát bűn lenne az ügyet zátonyra juttatni megfelelő anyagi erő hiányában, s a nagy reményekkel kibontott zászlót helyrehozhatatlan veszteség lenne újra elejteni. Ezen viszonyaink között elhatároztuk hozzátok fordulni kedves atyánkfiái, tihozzátok az alföld tősgyökeres magyarjaihoz, a kik az édes házai nyelv zengésén kivűl körültetek mást nem hallotok. Ti nem nézhetitek azt közönynyel, miként küzd a felvidéki maroknyi magyarság ezen minden magyar előtt szent és magasztos cél érdeké- ben, nektek meg kell testvéreitek segélyszavát hallanotok, nektek segítségünkre kell lennetek! Soha ügy szeutebb és fontosabb nem volt, soha pénz hasznosabban s áldáso.abban be nem fektettetett, mint e szent célra! — Minden garas, minden forint, amely e hazafias célra összegyűl, a haza oltárára tett szent áldozat, amelynek gyümölcse a nemzeti égében ás állami erejében megizmosodott Magyarország, s egy erős és konsolidáit nemzet lesz, büszkeségére a magyarnak, s félelmére ellenségeinknek. Vájjon van-e magyar, kinek szive tneg ne dobbanna e szent cél hallatáiba, vájjon Magya Írország legnagyobb részben magyarajku törvényhatóságai késlekedhetnek-e ily nagy fontosságú célra anyagi áldozatukkal járulni ? Mi azt hisszük, hogy nem! s ezen reményben fordulunk hozzátok, s kérünk benneteket, hogy a heregmegyei magyar közművelődési egyesület részére, amely a magyar nyelv terjesztését, s a magyar állameszmének a haza nem magyarajku lakosai közötti megkedveltetését tűzte ki e nagyrétben nem magyarajku törvényhatóság területén megvalósítandó feladatául, anyagi teliet- ségtekhez mérten adománynyal járuljatok, s egyesületünk javára közadakozás megindítását eszközöljétek, s a begyülendő összegeket megyénk alispánjához elküldeni szíveskedjetek. Kelt Beregszászban, Beregmegye közönségének 1885. évi március hó 26. és 27-ik napjain tartott közgyűléséből. A megye közönsége nevében: Jobszty Gyula, alispán. London, ápril hó 20-án 1885. Nyílt levél a távolból. Tekintetes szerkesztőséé-! Ö A haladásnak egyik fontos előmozdítója a közlekedés. A tudomány, a művészet, az ipar és kereskedelem csakis úgy emelkedhetik. ha a népek érintkezése (közlekedés) gyakori, ha a közlekedésnek nincs útjában semmi. Egyik ember a másikra van utalva nemcsak az anyagi küzdel- ínek és a megélhetés feltételei közt, hanem az eszmék fokozatos gazdagitasa céljából is. A leo-- bölcsebb gondolat is eltörpül, ha nincs az eszmecsere mezejére utasítva, ahol úgyszólván meg- ővölietik és finomittatik. A történelem erősen bizonyítja, hogy egyik állam a másiktól tanult, hogy egyik állam a másikat utánozta, persze módoitva. Minden államnak megvolt a masa dicsősége, amelyre büszke volt, mert mint feltaláló vagy legalább is mint első szereplő működött. Vannak dolgok, melyek most is utolérhetetlenek a specialitásban és a finom művésziességben. Vannak ismét dolgok, melyek az utánzó által sokkal magasabb fokra emeltetnek, mint annak feltalálója által. Ez a ritkaságok közé tartozik, de tény hogy megtörténik nem egyszer. A művészet és tudomány, az ipar és kereskedelem emelkedése megköveteli tehát, hogy egyik állam a másikkal szoros kapcsolatban álljon, hogy a példa követésének ne álljon útjában semmi, és hogy az okulás, a tanálás útja egyengetve legyen. Ezeket előre bocsátva, nagyon könnyű annak a megoldása, vájjon miért találkozunk külföldön oly számos magyar emberrel. A főkutforrás mindig csak ott kereshető, hogy Magyarország — daczára az utóbbi időben tapasztalt óriási haladásának — még mai napon sem áll azon a színvonalon, hogy ifjait korszerűen oiy módon kiképezze, hogy az akkor, mikor az élet nehézségeinek leküzdése reá van bízva, a hazán kívül is megkereshesse kenyerét. Az utóbbi szavakra mi nagy súlyt fektetünk. A tapasztalat erőseu bizonyítja, hogy Magyarország gyermekei kénytelenek az ország határain kívül megkeresni kenyerüket, mert maga az oi-szág kevés alkalmat nyújt nekik arra, és ilyenkor érzik kiképeztetésök hiányos voltát, ilyenkor a szomorú helyzet közepeit kénytelenek belátni, hogy az, a
