Munkács, 1885 (2. évfolyam, 10-52. szám)

1885-04-02 / 14. szám

tonos személyekre való gondolás, tíz tizenöt kép­viselőnek érdeklődése, a többinek az „üzlet“ miatt való távol léte az, amivel a szervező sza­bályrendeletet alkotó képviselő testületi gyűlése­ket jellemezhetem. Azt mondom: kevés javitás. Igen, mert az előleges munkálat sok része elesett; de a kevés­nek is örülnünk kell, hiszen egyszer ideje is volt már, hogy a reformok terére lépjünk. Egy azon- b n érthetetlen volt előttem s ez: a pótadóval vab) ijesztgetés; olyan egyének, kikre méltán illik, hogy a város ügyeinél „befeutesek“ nem akárják elhinni, hogy mi már évek óta pótadóval kormányozunk, hogy a pótadót a városi törzsia- gyonbóí fizetjük, mert mi egyéb azon előirányzat nélkül elköltött 64 ezer forint, mint az administra- tióra képviselő testületi határozatokkal a város vagyonából elköltött pótadó, fizetve az egyesek helyett a város által, nagyon szelíd kifejezéssel úgy szokták nevezni „rabló-gazdálkodás.“ Oh ha látta volna szerkesztő ur azokat a várakozó arcokat; kik közül nem egynek meg lett mondva úgy suba alatt „várj sorodra“ pedig nagyobb rószök Petőfivel igy gondolkozott; „Mi­nél többet éhezem és fázom, annál több az örö­mem ; mert annál szebb lesz jövendőm, minél rú­tabb jelenem. Most már ugyanezen kótából viga­szul csak azt dúdolhatják: „ha ma nem jött, eljön holnap, míg az ember boldog nem volt, addig meg nem halhat,“ Nem tudom, mit hoz hivatalnokainkra a jövendő, de a fizetések javítása messze jövőre várható csak. pedig a jó közigaz­gatáshoz egy kissé jobb fizetés férne fel, főleg oly esetekben, midőn az 500 frt fizetéshez érettségi bizonyítvány és sok esetben jogvégzettség kíván­tatik. A qualificatió kérdésében nem voltak na­gyobb viták, mert ezt kimondani nem került pénzbe. Nem tudom, ha ezek a mostani hivatal­nokok kidőlnek, hol veszi a város azt a sok ké­pesített egyént, nagyon félős, hogy sok pályáról elzüllött egyénnek lesz menedéke a városi hivatal. Az a beszéd „Munkács gazdag város“ ma már semmi értékkel nem bir. Mi furcsán gazdál­kodunk, kaszárnyát építünk, és nincs ma senki, ki megmondani tudná, hogy el lesz-e foglalva és fogadva az a kaszárnya a katonaság által; költ­ségvetésünkbe beállítjuk a vásárvám-bérletet a közjegyzői okmány szerint; de azért 3000 írttal kevesebbet szedünk be a bérlőktől. A polgártár­sak helyett igy fizet a város 1 Ók meg fizetnek másfelé. Annak a 3000 ok nélkül elveszendő f.- riutocskának fele tizenöt hivatalnoknak a fizetését javítaná meg 100—100 írttal. Legszembetűnőbb haladás mutatkozik a rend­őrség szervezésénél, az itteni kiadás rövid egy év alatt megháromszorozódott, ma már e hivataltól joggal várhatunk sokat. Egyet azonban nagyon óhajtunk megjegyezni, s ez az: hogy nem a szá­mok sokasága, hanem a külső rend, közbiztonság jobb lábra állítása lesz a rendőrség sikeres műkö­désének legszebb bizonyitéka. Számokat könnyű csinálni a hivatalban ; de a rendet künn a váro­son fentartani egy kicsit nehezebb. Mi csak a legjobbat reméljük. Bár ne csalatkoznánk. Más téren is történtek javítások; de hogy minden intézkedés helyes leend-e, azt a jövő mu­tatja meg. A részletes változtatások, s gondolom, hogy az összes elfogadott javaslatok egész terje­delmükben e lapban lesznek közé teve, azért ezeket mellőzve, csak annyi jegyzek meg, h gy induljon nemes verseny a város képviselői közt annak felvirágoztatására, legyünk versenytársak, de soha üzleti könkurrensek — fogjunk kezet, versenyünk a nemes czélért véget ne érjen, akkor utódaink áldani fogják emlékünket. x. y. Hírek. — Midőn ezen évnegyed eltelésével felkérjük lapunk azon előfizetőit, kik még előfizetési dijjaikkal hátralékban vannak annak mielőbbi beküldésére, ugyan­akkor uj előfizetést nyitunk a még hátralevő 3 évne­gyedévre. —- Vidéki hírek. Semmi. Úgy látszik, a vi­dék nem igen érdeklődik irántunk, s viszont. A tavasz megnyitotta kebelét, a munkás nép el­hagyta otthonát, s kenyér-kereset után látott. A falvak lakosait ilyenkor öregek és gyermekek teszik, A szellemi érintkezés háttérbe szorul na­gyon természetesen — a kenyér szükséglete előtt. Bizony a mi vidékünk mostoha, még ott is so­vány táplálékot ad, hol különben bő aratás Ígér­kezik. Egészséges nép nem marad ilyenkor a községekben, ha csak adóbehajtás végett nem. Mit is csinálna? Élet eleme a munka! Rendes lakója a községnek a pap, biró és jegyző, hol mindahárom megvan. Van olyan község, hol egy is nehezen található. — Vármegye. Hajdan és most! A kezdő politikusok iskolája. Egy-egy kis országgyűlés. Most árnyék, olyan mint a lerombolt várnak rom- maradványa. Az élet csak akkor lüktet erősebben, mikor választás van. Ilyenko pártok keletkeznek. Máskor minek is volna az 1 ? . . . Kissé haragos hullámcsapásba ment át a legközelebb történt fő­ügyészi állás betöltése alkalmával. Két, derék fiatal ügyvéd volt a jelölt. Kettő közül persze csak egy lehetett, pedig mindakettő megérdemelte volna. A kisebbségben maradt fél nehezen szí­velte bukását, hangos szavakban tört ki fájdalma. Kétszázharminczhárom szavazat közül Szál y ka­pott 100-at. Varga Sándor 133-at. Éljen ! A gyű­lés további folyamán a közönség nagyon meg­oszlott. elszéledt ki ide, ki oda. Az érdeklődés kiadta lelkét. Mégis határozatba ment, hogy a vasárnap megünneplése czéljából ezután intézke­dés történjék az egész megye területén, hogy a holtok, korcsmák, s másféle ipavüzlet helyiségek reggeli 9 órától délután 4 óráig zárva tartassa­nak. Ez ellen hogy ne szólalt volna fel a mun­kácsi Friedman Jakab, aki Zsidóországot szeretne itt is, ott is teremteni. Barta Ödön ügyvéd lecsen- desité ugyan, de meg nem nyugtatá őt azon ki­jelentésével, hogy Magyarországban élünk. Végül einlitendő még, hogy Deskó János munkácsi gör. kath. főesperes indítványára egyhangúlag elhatá­roztatott, hogy Tisza Kálmánnak belügyminiszter- sége 10-ik évfordulója alkalmából üdvözlő irat küldessék. — Haladunk. Városunk fink. tűzoltó-egylete a vasárnap tartott közgyűlésen több igen czélszerü tüzbizton ági intézkedést täte megbeszélés tár­gyává, nevezetesen a helyb. g. kath. templom tornyán egy' figyelő őr felállítása lett elhatározva, a helyiség végett a g. kath. egyház előzetesen megkerestetvén, az hajlandó azt átengedni. A városi tanács egy, az éji őrségnek tanyául szol­gáló helyiséget adand, úgyszintén 4 fizetéses tűz­oltó dijjazását is elvállalandja. Mint halljuk, tiszt- ujitás is történt: alparancsnokká Bürget József tanár, osztályparancsnokká Motrinecz I. lettek megválasztva. — Vakmerő gyilkosság történt a inult héten Szaszókán. Ismeretlen tettes Klein Abrahám vasúti élelmezési vállalkozót az ablakon keresztül meglőtte. A lövés a szájon hatolt be, s a szeren­csétlen áldozat azonnal szörnyet halt. Özvegyet és 11 árvát hagyott — ugyszólva — minden va­gyon nélkül. — Az érdem jutalma. A helybeli dalárda szép meglepetésben részesité karnagyát Orosz József állami tanítót. Nevenapja alkalmából 10 drb aranyat nyújtott át az elnökség a derék és fáradhatatlan férfiúnak azon óhajtással, hogy őt az egek ura soká tartsa meg az egyesület örö­mére. Mi is őszinte szívvel kívánjuk lapunk de­rék munkatársának, hogy soká éljen, s derék da­lárainkat még számos évig vezethesse. — A munkácsi segélyző nőegylet — mint halljuk — közvacsorát rendez. A derék egyesület mulatságai mindig- sikerültek, óhajtjuk, hogy ez a társas összejövetel is sikerüljön. Ölyan egyesület, mely most is több mint 50 fit értékben oszt ki húsvéti segélyt a szegények közt, méltán megér­demli a közönség pártforgáát. Nyílt Számadás a munkácsi daláregyesület által f. évi márczius hó 15-én rendezett hangver­senyből kifolyó bevétel és kiadásokról. Bevétel 336 frt 90 kr. Kiadás 121 frt 76 kr. Maradvány 215 frt 14 kr. Felülfizettek : Nagy Gyula 5 frt. Nemes János 50 kr. Többen 20 krjával összesen 3 frt 40 kr. Jegyeiket megváltották: Vészeli Antal 3 frt. Laurisin János 1 frt. Gregor József 1 frt. Komlósy Béla 1 frt. Szelecsényi N. 80 kr. Sznistsák Mihály, egyesületi pénztárnok. A munkácsi dalegylet hálás köszönetét fejezi ki Huberth Spányi Edith és Kassics Etel úrnők­nek, Barkács Hona kisasszonynak, Bazilovics Hermin, Cseh Lajosné, Kálnay Irina, Lobisch N. Lázár Ilona, Miksa Istvánná, Némethy Szeréna, Popovich Ágostonná, Rizy Berta, Sechser Luiza, Zahoray Ilona urhölgyeknek, főtdő Demjanovics Endre dolhai esperes-plébánosnak, Demjanovics Theodoz, Farkas Imre, Valla Lajos, Freund László. Fazekas Béla, Kabáczy Mihály uraknak szives közreműködésükért, a vendégeket elfogadó s a tánczmulatságot rendező uraknak önzetlen fá­radozásukért. Fogadják úgy a felülfizető, mint jegyeiket megváltó urak, valamint, a megjelent közönség az egyesület leghálásabb köszönetét. — A választmány, mint rendező-bizottság.# — Az idei sorozás megyénkben e hó 15-én kezdődött meg a tiszaháti járással, és pedig meg- ,lehetős rósz kilátások között, amennyiben a leg­több sorozó-járás a múlt évről nagy hátralékban maradt, úgy hogy a kaszonyi, felvidéki, munkácsi és vereczkei sorozó-járásokban a negyedik kor­osztály felhívása is szükségessé vált a hátralék fedezésére. Az idei eredmény azonban eloszlatta az aggodalmakat, mert nemcsak hogy a hátralé­kok fedeztettek a mostanig lesorozott járásokban, de a honvédség részére is meglepően nagyszámú hadkötelesek soroztainak. így a tiszaháti járásból a közös hadsereghez 90-en felül, a honvédséghez 81 ujoncz lett besorozva, Beregszász városa maga 14 közös hadseregbeli és 12 honvéd-ujonezot szol­gáltatott, a kaszonyi járásban pedig, bár még a 3Gk korosztály sorozása meg sem kezdődött, 58 közös hadseregbeli uj nezon felül már 39 honvéd * van. A sorozó bizottság működését Beregszászban mávezius 31.-én fejezte be, s Munkácsra utazott, hol a Munkács városi, felvidéki és munkácsi já­rások sorozása ápril 22-ig fog tartani, a sorozás a vereczkei járással ápril 28-áu végződik. Meg­említjük, hogy a sorozó-bizottsággal városunk egy­kori lakosa, a jó emlékezetben álló ezredorvos dr. Scholler Gusztáv is ide érkezett. — Budapesti általános kiállítás. A kiállítás megnyílik 1885. május 2. s tart 1885. okt. végéig. Aki az országos kiállítás területén manapság szertenéz, arra e nagy nemzeti vállalat a levés legutolsó stádiumából kibontakozó óriási mű be­nyomását fogja tenni. Olyan az, mintha valameny- nyi kor építkezési stilje találkát ad tt volna egy­másnak e helyen. A kelet és a nyűgöt, a klasz- szikus és a barokizlés, a renaissance és byzanezi stil formái mindmeganuyian képviselvék e tele­peit. A nagy iparpalota, a renaissance e gyönyörű remeke teljesen elkészült. A tanszei-épület is be van teljesen fejezve. A házi iparcsarnok már szintén elkészült. A mezőgazdasági csarnok köze­lében szép kis kertészet látható, mely a kiállítás legérdekesebb részleteihez számítható. A pénzügy- ministerium csarnokai rendezés alatt vannak. A horvát pavilion, a duna-gőzhajózási társulat gőz­hajóinak modelljei, a Ganz-féle vasöntő-gyár csar­noka, a keleti pavilion byzanezi kupoláival, az erdészeti pavilion, a műcsarnok a maga gazdag majolika-diszitésével, a királyi pavilion és a hang- versenyterem szintén teljesen elkészültek. Fiaczí ártáblázat. i885- mártius hó 30-án tartott hetivásár forgalmi kimutatása. Búza hectoliter 6.30 Kétszeres . 77 5.80 Ij.OZ3 . . . n 5.­Árpa . . . 71 4.80 Zab ... . 77 3.40 Kukoricza 77 5.— Bab . . , . 77 7.50 Köleskása 77 10 — Burgonya . . W 2.­Lencse . . . 77 —.— Borsó 77 —.— Szalonna . , mmázsa 64.— „ • • • kilogram —.70 Marhahús . . 77 —44 Juh-hus . . 77 —.32 Disznóhus . . 77-.56 Disznózsír . . 77-.70 Vaj ... . Tf —.90 Széna mtnázsa 2.— Szalma 77 —.90 Tűzifa kemény köbméter 2.— Ruzsák István. NYILT-TÉR. (E rovatban közlőitekért nem vállal felelősséget a szerk.) A „GONDŰZŐ“ szépirodalmi hetilap f. évi ápril hó elsejével harmadik évnegyedébe lép és rövid fennállása óta, rendkirül'dús és változatos tartalmánál fogva oly pártolásnak örvend, mely az irodalom terén valóban páratlanul áll hazánkban, A „GondÜZti“ erkölcsöt nemesitő és lelket művelő, érdekfeszitő és gondokat ŰZŐ olvasmányaival kimerithetlen tárházat képez családok és egyesek számára. A „Gondűző“ munkatársai: P. Szathmáry Károly Tolnai Lajos, Komóosy József. Kiss József, Margitay Dezső Mikszáth Kálmán, Szana Tamás, Tóth Endre, Vértesi Arnold, Kazár Emil, Ejszakl Károly, Endrödl Sándor, Balázs Sándor, Dalmady Győző Prém József, Hentaller Lajos, Sziklay János, Reviczky Gyula, Palágyi Lajos, Lévay Sándor, stb. stb. A „Gondiiző“ továbbá megkezdte „A gránátköves asz- Szony“ Marlitt E. világhírű regényének közlését egyedüli jogo­sított magyar fordításban, mely regény egyszerre hat nyelven jelenik meg. Végre pedig örvendve említjük meg, hogy Jókai Mór és Beniczkyné Bajza Le oké koszorús Íróink Ígéretét bírjuk, hogy a „Gondiiző“ számára Írni fognak, miáltal oly kellemes hely- zetbs jutottunk, hogy hazánk irodalmi kitűnőségeit csoportosít­juk lapunk körül. A „GondÜZŐ“ megjelen minden vasárnap 31/. Ívnyi tar­talommal és ára a bérmentes szétküldéssel együtt negyedévre csak I frt 50 kr., félévre 3 frt. Mutatvány számmal mindenkinek szívesen szolgálunk Ingyen és bérmentve, ki e végett hozzánk fordul. Az előfizetési pénzek legczélszerübben postautalványnyal a „GondÜZŐ" kiadó-hivatalához küldendők. Székely Aladár, a „GondÜZŐ“ kiadó-tulajdonosa Budapesten, dob-uteza 14. Szerkesztői üzenet. Tárca cikk Íróinkhoz átalán. Minden dolgozatnak valami lélektani igazságon kell alapulnia, hogy az olvasó haszonnal tehesse le kezéből. A festések tárgyhoz alkalmazkodjanak. Egy fő eszme menet kösse össze a nagyobb és kisebb részeket azaz legyen benne egység. Sírjon a sirőkkal, de örüljön az örülőkkel. Sz. P. Hete. Kevesebb vers. Több tanulmány. Több próza. Sorban van. B. J Ungvár. A fentieket ajánlom. A mi lapunkat nem fogja gazdagítani sem Jókai sem hozzá hasonló tárcza cikkek­kel, mert mi nem jutalmazhatjuk. Ingyen dolgozunk magunk is. Ráadásul még a nyomda költséget is fizetjük. Aki soha nem kezdett, soha nem ért célt. Méltányoljuk a kezdetet. Előre! . , . * Múlt számunkból térszüke miatt kimaradt. Kiadó: Kozma László,

Next

/
Thumbnails
Contents