Munkács, 1885 (2. évfolyam, 10-52. szám)
1885-03-05 / 10. szám
tartjuk a magyar államot oly ingatag alapon épült országnak, melyet egy-két, a nemzetiségi nagyzás hóbortjában sinlödő egyén oktalan firkálása inegdönthessen, itt megyénkben nincs is panasz, hogy szervezett társulat léteznék a magyar- országi eszmék átplántálására, ha vannak is egyesek, kik lelkűkben hajtásokat táplálnak, s szerelemmel viseltetnek Szentpétervár .iráut, — jámbor jószágok, s nem érdemesek arra, bogy artatlan bogaraiktól kapaczitálással igyekezzünk megszabadítani, nem is a haza veszélyben léte feletti kétségbeesés ragadtat velünk tollat ea esetnél, de igenis kötelességünknek tartjuk felhívni a hazafias provincziális figyelmét, hogy egy ember tiltott működésével, könnyelműen szertetépi azt a nimbust, mely ez ideig körülvette a csernekhegyi zárda lakóit, kötelességünknek tartjuk nyilvánosan kérdést intézni hozzá, vájjon összeegyeztethetönek tártja-e szerzete alapszabályaival, hogy egy alantasa egy oly lapnak legyen munkatársa, mely állami integritásunk ellen tör működésével, melynek ezélja felzavarni hóbortos ábrándok terjesztésével a különböző népfajok egyetértését, s e tette által piszkolja be a hazafiatlauság vádjával a közvélemény előtt azt a szerzetet is, mely neki magyar földön, magyar pénzen megélhetést ád . Tiszteljük mi mindenkinek a meggyőződését, e sorok Írója szintén úgy van vele, hogy magyarságát soha és semmi körülmények között meg nem tagadná; de viszont, ha idegen országba vetné sorsa, csakis úgy vehetné igénybe azon állam jótékonyságát, ha annak kötelékébe beleilleszthetné meggyőződését, inig ha ellene kellene tennie, inkább fogadná a legkétségbaejtőbb nyomort, mintsem oly államtól fogadjon el nyughelyét és kenyeret, melynek épsége ellen, meggyőződése szerint, törnie kell. A jellemes ember ellenségétől soha nem fogad el kenyeret! .... Szabad az ut a „Slovo“ érdemes munkatársai előtt; nein fogjuk őket erővel magyar honpolgárokul ; vándoroljanak ki a hova szivük vonzza őket, nagy Oroszországba, nem fogja őket sajnálni senki, érvényesítsék tehetségeiket „imádott“ hazájuk érdekében, nein irigyeljük tőlük, élvezzék boldogul a kancsukás szabadság áldásait. De a meddig itt vannak, megköveteljük, ha másként nem, u törvény fenyitő erejével, a társadalom sújtó Ítéletével, hogy ha nem rokonszenveznek is velünk, tartsák tiszteletben azt az államot, melynek jótékonyságát élvezik, mert türelmes ugyan a magyar, de ha türelmének fonala elszakad, nincs oly vastag zárda-fal, mely megmentse, ki nemzetét gáládul begyalázza! . . . Nem lázituuk mi senki ellen, nálunknál senki nem óhajtja jobban a négy folyam és hármas bérez hazájában a testvéries egyetértést, de az ilyenhez hasonló esetek elhallgatását bűnnek tartanánk már csak azért is, hogy e hazafiatlan tettet nyilvánosságra hozva, alkalmat adjunk megyénk annyiszor alaptalan gyanúsításokkal illetett g. kath. papságának, hogy körükben, társadalmi utón intézkedjeneK, miszerint az ily — egész papi testületre szégyent hozó — cselekedetek jövőre megakadályoztassanak ! . . . A rósz hir könnyen talál jó talajra, és nagyon gyakran keverik rósz hirbe a becsületes embereket, ha nem hozzájuk illő czimborákkal barátkoznak. Mi többször kijelentettük, hogy a felvidéki papság tiszta hazafiságiban nincs okunk kételkedni, sőt többször volt alkalmunk egyeseknél tapasztalni a hazafiul ragaszkodást a magyar államhoz, de a megye távolabb részén lakóktól rósz néven sem vehetik, ha kétely támad lelkűkben azon testület ellen, mely kebelében vészes kinövéseket irtani nem igyekezik. Erős a hitünk, hogy a hazafias papság elkövet mindent, hogy a jövőben oda fog hatni, miszerint a „Sfovo“-féle munkatársaktól megtisztuljanak, s nekünk nein lesz többé alkalmunk a mostanihoz hasonló sajnos tényeket az olvasóközönség előtt színre hozni. A magyarság terjesztésére az idegen ajkú népek közt, egy hathatós eszközt lesz alkalmunk legközelebb a magyar közművelődési egyesület és a törvényhatóság figyelmébe ajánlani. Cassius. Beregmegye főispánjától mult hó 24-én Munkács város polgármesteréhez következő leirat érktzett: „Vallás és közokt. miniszter ur ő excell, a folyó hó 11-ről hozzám intézett magas leiratában értesít és egyszersmind megbízott, hogy: Munkács város képviselő-testületének a hazai népnevelés hathatós előmozdítása érdekében díszes községi iskola-épületének, s a faiskolául szolgáló ingatlanuak az állami iskola czéljaira történt átengedése, továbbá az állami iskola javára évi GOOD frt járuléknak, s évi 60 öl tűzifának biztosítása, végül 2050 frt épület-javitási költségnek egyszer s mindenkorra történt adományozása által tanúsított nemes s hazafiui áldozatkészségéért elismerő és meleg köszönetét nyilvánítsam. Továbbá értesít arról is, hogy ezen fontos iskolai ügylet lebonyolítása körül szerzett érdemeiért Halász Ferencz kir. tanfelügyelőnek elismerését kijelentette. Midőn tehát örömömet nyilvánítóin a felett, hogy Munkács városa és a kir. tanfelügyelő e jól megérdemelt kitüntetést ő excellentiájátói elnyerték, egyszersmind felkérem polgármester urat, hogy ö excellentiájának ezen elismerő köszönetét nevemben a városi képviselő-testületnek mielőbb tudomására hozni szíveskedjék. Kelt stb.“ Munkács város képviselő-testülete megértette a kor intő szavát. Az elemi tanügy terén óriási mu lkát teljesített. Mór a hatvanas évek végén megkezdte a községi iskoláztatást. Bár sok nehéz- séggel küzdött, sok akadályt kellett legyőznie, végre mégis mindazokon túlhajtott, s ma már nyugodt lélekkel nézhet a jövő elé, s büszke lehet művére. Az uj községi — most már állami — iskolai épület 36,506 frt 84 krba került a belső felszerelésekkel együtt, ehez számítva a fent is emlitettt 2050 frt javítási költséget 38,556 frt 84 krjába került a városnak. Megvalljuk, jól esik, midőn a legmagasabb helyeken is nemcsak tudomást szereznek az őszinte, fáradságos munkáról, de elismerésben is részesítik. Hírek. — Körorvosok. A munkácsi járásban múlt hó 26. és 27-én megejtett választások alkalmával a Munkács székhelylyel biró kerületben Pod- heriug községben dr. Bányay Mihály választatott meg nagy szótöbbséggel körorvosnak, dr. Rozner Arnold ellenében. — Jellemző a gör. kath. lelkészek egyrészéi-e, hogy a választást „zsivió“-val fogadták, s merészelték a választás vezetésére kiküldött segédszbirót arra kérni, hogy a megválasztott orvost oroszul eskesse fel. Talán bizony haragudnak is, hogy kérésük nem teljesittetett. — A nagy-lucskai kerület vá lasztói határozottan kinyilatkoztatták, hogy nekik körorvos nem kell, s a pályázók egyikét sem választják meg, miért is a kérdés — bár a szbiró dr. Lépis pályázót ez állásra kinevezte — függőben maradt. — Esküvő. Tegnap, f. hó 4-ón tartotta esküvőjét szoros családi körben Ludikar Tivadar cs. és kir. közÖ8h. szab. áll. főhadnagy, Bertalan Györgyike k. a. 1, Bertalan Pál a luhí-margit forrás tulajdonosának kedves leányával. — Állandó boldogságot és megelégedést kívánunk az ifjú párnak ! — Kísértet Palánkén. Egy özvegy asszony házában űzi ijesztő játékát e földalatti, vagy földfeletti szellem. A ház egy középen konyhával elválasztott kettős lakásból áll. Egyik végében lakott az özvegy asszonynak nagyobbik fia, ki fegyházi őr volt, s vele egy másik őr. A férfi elhalt, s felesége maradt a házban, kivel nem szives családi életet élt. Ezért nein tudott nyugodni s feljárt, illetőleg hazajáró lélek lett belőle. Majd a kisebbik fiú költözött a házba, kiszorítván a nőt, s most e miatt rémitgette az élőket. Nem régiben az történt, hogy minden bútort összeszedett a szobában a halomra hányt. A képeket leszedte a falakról, s lerakta szépen a padlózatra, hogy össze ne törjenek, csak a takarék-konyha ajtaját hajította le nagy csörömpöléssel. Egyéb baj nem történt. De a lakás rémületessé lett. Meddig él még az ilyen dajka-mesével tovább terjengő nézet ? Felvilágosodás 1 mikor jön el a te országod! — Haladunk a rendőrséggel. Általában igaz az, hogy ha ügyes egyén áll a dolgok élén s megvan- benne az akarat is, minden más kerékvágásban halad. Olyau a hadsereg, a milyen a hadvezér. Régóta sürgettetett már, hogy Munkácson azon hamis eljárásnak eleje vétessék, melyet a husvágás körül tanúsítottak a mészárosok. Képviselő-testületben tárgyaltatott, bejelentetett több ízben, hogy a vidékről mindenféle esett húst becsempésznek éjjel a városba, de mindezekről ott, hol kellett volna, éppen semmi tudomást nem vettek. Derék, becsületes állatorvosunk igyekezett útját állani, de erőhiányában nem boldogult. 1884- elején a tanács irt fel az alispánhoz, hogy ezen káros visszaélések megakadályozása tekintetéből rendelje el, hogy a környékben is csak orvosilag megvizsgált állatot legyen szabad levágni. Az alispán specziális esetek bejelentését kérte előbb a város részéről, de nem volt a ki tegye, utána járjon, sőt talán a tudott esetek is elsimittattak, mert mikor már a kakas is kukorikol valamit, s az illető helyen még sem tudnak róla, másként nem gondolhatjuk. Úgy tudjuk, hogy legközelebb, kilencz ilyen eset került a rendőrfőnök elé, melyek alapján a kért eljárás foganatosítható. A marbabus — kivált városon — a táplálkozás egyik főalapja, drágán fizetjük, s még azon gondolat aggaszt bennünket, hogy ki tudja, honnét került hozzánk s minő beteg állatból hozták ide. Kiváncsiak vagyunk az eredményre ! — Hamán napja. Bizony illő lenne, ha zsidó polgártársaink belátnák helytelenségét, s amaz ókori nevets ges és sokszor illetlenségbe menő szokással legalább nyilvánosan felhagynának, 8 az emlékezet poros lomtárába dobnák. De úgy látszik, hogy iuéjg kihivólag kérkednek öntei- szelgö viseletűkkel. Estve a „Galamb“ és „vasúti szállóban“ ugyancsak kitettek magukért némelyek, a miért azután a rendőrök többet bekísértek a pricsre. Igaz, hogy nem ment könnyen, mert ők munkácsi polgárok, a nekik Hámán napja és most minden szabad, hanem azért csak megérdeinlett helyeikre szállíttattak. Egyet Weinberger rendőri Írnok záratott el még a nap folyamán, a szó értelmében őrülten viselvén magát. Mindjárt össze- síedődött vagy 40 zsidó a zsinagóga környékéről a megrohanták a városházát, követelvén az illetőnek szabadon bocaáttatását. Hja ők nenyuljhozzám virágok! — Érdekes deszka-vándorlás. Márczius 1-én estve 9—10 óra közt dr. Nuszer udvarából megindult négy db deszka s Tarpai Mihály asztalos mester kőrös-utezai házának padlásán pihent metf. Reggel azonban elkiáltották magukat, s a rendőrök meghallván, tulajdonosukhoz visszakergették őket. Tarpai Mihály csak annyit tud, hogy bátyja Tarpai László segitett a deszkáknak felmenetelükben, nehogy visszarettenjenek a magas pihenő helytől. — Valahára! Nincs veszedelmesebb valami a társadalomra nézve a zug-iskoláknál. Ez a csirájában minden jó érzelmet elfojtó, lélek ős testet kinzó intézmény. A 3—4 éves gyermekeknek már annyit kell itt beszélni kényszer utján a Talmud veszedelmes tanából, hogy képes legyen életét másokkal szemben megnyomorítani. A felsőbb hatóság sürgetése folytán 21 ilyen intézmény találtatott legközelebb is a városban, s záratott be, ha igaz ! Ez iskolákban, ha annak lehetne nevezni, a tanítók a legalsóbb rendű emberek. Legtöbbször a társadalmi életet még hiréből is alig ismerő fiatal gyerkőezök. Meghúzódnak, a hol lehet. Behajtanak harmincz-negyven gyermeket egy kis, büzhödt levegőjű szobába s kínozzák a szegény áldozatra szánt bárányokat mindaddig, mig farkas- bőrbe nem bújnak. És bizony nem könnyű ellenük az eljárás. Ha meglepetnek, azon kifogást teszik, hogy a törvény az iskola-köteleseknek megengedi a Talmud-órákat, a kisebbek tneguein tanulni, csak vendégképen vaunak ott nagyobb testvéreikkel. Aztán ki tudja igazolni akármelyiknek is éve számát? Rendes anyakönyvi vezetésük nincs. Más felekezet elöljáróságát már rég meg- paragrafusozták volna, de ha a zsidót törvényes eljárásra készti valaki, akkor f'eljajdulnak valamennyien, mert az mindjárt üldözés. Pedig, ha valamely nép más néppel együtt akar élni, a mi
