Munkács, 1885 (2. évfolyam, 10-52. szám)
1885-04-02 / 14. szám
14. szám. Munkáes; 1885. ápril hó 2. II. évfolyam. ig-#—#--#—#——#—#—#—#—■#—#— k Előfizetési ár: f 0 V Hirdetési díj: T 4* Egész ......................... m ^B® ^B Wß ^B^ B^l ^BBB Y Hivatalos minden <7 4 F élévre...........................................2 írt. 4 BBI BS fl R B| H fl M Sk £ RT <4 egyes szó után i kr. Azonfelül ^ Községeknek és tanítóknak egész j^ BSi wlg B H H H H K RH fl fl B R I bélyeg 30 kr. 4 Hl lg 1 1 HI I# (I I 1 i I Vg, I I ■ ■ H HJC g sk flj A Kiemelt diszbetük s körzettel el# hgyes szám ara lO kr. I ff fl fl I I H I BS^a S BK M j látott hirdetményekért térmérték L 4 ------ & fl ■■ fl I I fl flkfl V «L JffÉ H ^ szerint, minden négyszög ctmcter A |\ 4 nyílt-térben minden garmond ^ fl H Ilii II || 0HM H B ■ ^ «Za« j> számittatik. l f lVlUlllU Ív 1^ I , VémeLdalmi-, gasdasagi> szépirodalrrxi hetilap. »Munkács város hivatalos hirdetéseinek« a „munkácsi szinügy-gyámolitd-, és a munkácsi önkéntes tüzoltó-egyesületeknek“ közlönye. Minden a lap szellemi részét illető közlemények a „Munkács“ szerkesztőségéhez; előfizetési, hirdetési dijak és közlemények a kiadóhoz küldendők. Felelősszerkesztők: CsomárlstYán. UszkayBálint. Halál és feltámadás. (Cs.) Nagypéntek a keresztyén-világ gyászünnepe, az élet és halál küzdelmének napja, egy sötét pont az emberiség egén, mely a nagyravágyás, ravaszság, az öntudatos gonoszság mindennemű vegyületéből verődött össze. Rémesen tátong körülötte egy mélységes sirüreg, melybe az önzés, a vesztegetés az emberiség természetadta jogát, szabadságát akarja örökre betemetni. Amily sötét ez üreg, oly sötétek az emberek szivének érzelmei, gondolatai. A világ csak keveseké volt, kiknek nyomában ámítás és erőszak járt. Az élet és halál küzdének egymással hosszú, rettenetes harczot. Két tábor egymással szemben. Kicsiny sereg az egyik részen, rengeteg sokaság a másikon. Emitt a hatalom és kajánság küzd álnok, kétélű fegyverével; amott az emberiség iránti szeretet szent tüze lelkesít kitartó harcra, nem lankadó küzdelemre. Az anyagi és szellemi világ kelt egymás ellen csatára. A virág-vasárnapi üdv-kiáltozók tömege éhesebb lett a kenyér és hal vétele után, s mert nem örökre lakott jól, a hatalmasabbnak látszó párthoz szegődött, hogy könnyebben eldöntse a csatát. A halálos ítélet végrehajtatott. Az igazság áldozatával megtelt a sir, ráborult a sötét éjszaka halottra és élőkre. A nagypénteki csata ma is ismétlődik az emberek életében. Alig van közöttünk, kinek egy-egy sötét Nagypénteke ne lenne. Az anyagi érdekek folyvást küzdenek most is a szellemi élet ellen, A keresztyéni szeretet melege igen sokszor rideg sirban pihen áldástalanul. — Az igazság felhanOláh Béla hátrahagyott irataiból. KZInos élet ...... Kinos élet sajgó fájdalommal *, Tündér álmák s átkos végezet*, Örökös bú s összetört remények Sulyosisják gyötrő éltemet Ah, mosolyból álló déiibábom Mint a felhő gyorsan oszla el ... . Nincs e földön egy igaz barát sem, Nincs igaz szív, nincs igaz kebel! Hittem! .... és a hit, mely boldogitott Összetört mint zajgó tón a hab, — S félve nézek a jövő elé, mint Börtönében a lelánczolt rab. — Az, ki múltam édessé teremté önkezével most átkozza el ... . Nincs e földön egy igaz barát sem, Nincs igaz szív, nincs igaz kebel ! Csak a múlt, ah, csak a múlt vigasztal! Mely felém a távolból tekint . . . Látom arczát, azt az édes arczot És vidulni kezd szivem megint! Oh de ez csak ábráod* a jelenben Nincs mi régi búmból felemel .... Mert hiszen nincs egy igaz barát sem, Nincs igaz szív, nincs igaz kebel! Oláh Béla. tolt sírja felett sokszor tart győzelmi éneket ma is az önérdek gonosz szelleme, s népesíti a szent harczban elhullók tetemével a nagypénteki sirgödröt. De a keresztyén-világ nagypénteki sirhalmán csakhamar felhangzott a feltámadás öröm-éneke is. A gyász-üregbe szorított szellemi szikra harmadnapra áthatolt a sirhant göröngyein, bevilágított az elhagyott kicsiny sereg szivébe, a kereszten elvérzettnek kinos fájdalma erőt önte be- léjök, s bátran kiálták fülébe a hatalmasoknak : „Mit keresitek az élőt a holtak között? Deines itt az ur, feltámadott!" A húsvéti ünnep a szellemi élet diadala az anyagi világ felett. A Krisztus keresztfája határválasztó lett az ó és uj világ között, hátterén a sötét múlt, előré- szén a szenvedések által felszentelt hit világitó fénye ragyog az emberiség utára. Boldog, ki e fény után halad, és szivét a szeretet melege hatja át. Az emberek közt ma is vannak kételkedők, mint az első tanítványok között voltak; vannak, kiknek szivét a keresztről lesugárzó fény nem hatotta át teljesen, s a nagy áldozónak vélnek kedves szolgálatot tenni, ha sokak iránt gyülölséggel viseltetnek. Mikor a feltámadás első kiáltása Jeruzsálem utczáin végig hangzott, megrémülve fogadták a hirt sokan, s tagadták annak valódiságát. Minket a Krisztusi szeretet jóltevő melegének majd kétezer éves terjedése győz meg annak igazsága felől. Ne legyen hát közöttünk kételkedő, ne szakaszszuk szét a lánczszemet, melylyel K leopatra — Beszély. — Irta: Pataky István. (Folyt, és vége.) Istenem! kiáltott fel Kleopátra, te itt vagy Peti? De hogy is nem ismertelek én meg tégedet, pedig úgy mozgott bennem már vagy két nap óta valami, sem aludni sem enni nem tudtam. Gondoltam mindjárt, hogy valami fog velem történni, mert olyat én nem éreztem csak akkor, mikor veled voltam. Aztán a tenyerem is nagvon viszketett, tudtam, hogy nem pénzre viszket, valami másféle szerencsét érez. A bal szemem meg csak úgy ugrált, majd kiszökött helyéből. Most is azért nem néztem fel, mert azt gondoltain, hogy kiesett és kezdtem keresni az utczáu. De ki gondolta volna, hogy a falu prímása van ebben a szép katona ruhában. Talán nem is te vagy Peti! ? Talán csak engem ijeszteni bujt valaki — a devla — az én Petim bőrébe. Istenem! én kezdek félni. Hm! Látom, hogy te félsz, mert kisasszony lettél, a czigány legény nem is fog neked tetszeni már. — Hallottam, hogy odahagytad a régi lakást — szólt a fiú, mialatt dühös pillantásaival mintha szivének fenekére akarna tekinteni, égetően tekintett a leányra, — s hallottam olyat is, a mi fájt. az ő lelke fűzött össze bennünket. Tá- maszszuk fel a Krisztust mindnyájan a mi szivünkben, s ki-ki örvendezzen annak, amiként azt felbirta támasztani. Ne legyen most köztünk külömbség. Üljünk húsvéti örömünnepet, ki-ki a maga módja és meggyőződése szerint. Az emberiségnek nagyobb oka nincs és nem lehet az örömre, mint a húsvéti igazságok győ- zedelmének napja. Egyik a testben, másik a szellemileg feltámadott Krisztussal kíván örülni. Legyen mindenkinek az ő hite szerint, csak a krisztusi szeretet melege hassa át a sziveket. Hiszen ő nem tett különbséget ember és ember között, a szeretet áldását mindenkire egyformán kívánta kiterjeszteni, azért adta amaz „uj -parancsolatot: Szeressétek egymást." Az ő tana nem a megvetés, nem a lenézés, s nem a tüzzel- vassal pusztítás volt. Nagy lelke átölelte a világot. Hiszen tanítványai között is voltak már életében nézet-eltérések, magáról a Messiásról külömböző volt fogalmok. Egyik uj eget és uj földet várt, másik hatalmas Zsidóországot képzelt maga elé addig nem látott fényben és dicsőségben, s ő mégis mindeniket egyformán szerette. Nem illenék most hozzánk, kik az ő követőinek valljuk magunkat, ha a húsvéti örömünnepet én J!álé, én éteré vágyóic-féle méltatlankodásokkal zavarnók meg. Mindnyájunknak egy atyánk van, az isten, kinek tiszta ismeretére, lélekben és igazságban való imádására ő tanított bennünket. A Krisztus történelmi igazság, létezése kérdésen felül álló tény, nagysága felülemelkedik minden emberi fogalmon. Rövid három év alatt szétszórt tudománya kör— Ne higyj te másnak Peti — felelt a leány, s feledve húst, zöldséget, urat, asszonyt, lassan haladt a katona-kedves mellett. — Ne higyj te másnak, csak nekem hidd azt, hogy hü voltam, s hű vagyok hozzád. — Hiszem galambom, de te is elhiheted, hogy én is szeretlek, mert minden kecsegtető ajánlat daczára ott hagytam a katonaságot, ahogy letelt a 3 év. Igaz, hallottam, hogy roszul bántak veled, de mégis jobb szerettelek volna rongyos gúnyában, szegény kunyhóban otthon találni, mint itt czifrán öltözve, rangosau járni, kire az urfiak kacsintgatnak. — Peti 1 olyan vagyok igy, mint tennék úgy 1 — Igazán? — Lelkemre mondom. —- S követsz engem? — Minden gondolkodás nélkül, ha letelik a szolgálatom. — Hát mond, hogy ereszszenek el idő előtt, jer velem. Valami urfiról is hallottam! — Ah Jóska urfi ; egy csendes, beteges fiú, kinek féllába a sírban van, és szülei a leomao-vobb ápolással igyekeznek azon, hogy minél több napot éljen át, s ki látva azt, hogy hűségesen ápolom, látva, hogy szüleit tisztelem: ragaszkodással van hozzám, s én úgy sajnálom. — De azt hallottam, hogy ő szerelmes beléd, 8 nem csinál belőle titkot.
