Munkács, 1885 (2. évfolyam, 10-52. szám)
1885-11-19 / 47. szám
47. szára. II- évfolyam. Munkács, 1885. november hó 19. 41 Előfizetési ár: ^ Egész "évre ........................4 frt. <^ > Félévre...............................2 frt. f f * I ^ Községeknek és tanítóknak egész ^ ^ évre ....... 2 írt. — ^ Egyes szám ára 10 kr- ijí ^ ------ X A A nyilt-térben minden garmond A ) sor ára 20 kr. 1 Megjelenik minden csütöptökön, | Hirdetési dij : ^ ^ Hivatalos hirdetéseknél minden ^ A egyes szó után i kr *, azonfelül Á ^ bélyeg dij 30 kr. ^ A ------- I <^ > Kiemelt diszbetük s körzettel el- <& ^ hirdetményekért térmérték gf L szerint, minden négyszög ctiméter A után y kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. St-®'-#"#——^>—^>——^c>3) 'tv ^ nx N?" V /t\ V V ^ ^ 7t\ Ttv 'C^ —Ny N/ Ttv——<y—VJH Társadalmai-,, gazdasági- és szépirodalöai Ixetiiap« »Munkács város hivatalos hirdetéseinek« a „munkácsi szinügy-gyámlitó-, és a munkácsi önkéntes tűzoltó-egyesületeknek^ közlönye. Minden a lap szellemi részét illető közlemények a »Munkács« szerkesztőségéhez; előfizetési, hirdetési díjak a kiadóhoz küldendők A kiállítás bezárása után. Vége van a nagy nemzeti ünnepélynek. Jön a hideg, Bundában nehéz, leg* alább terhes búcsujárásokra zarándokolni. Volt öröm, lakoma, felköszöntés elég. Messze földről idegen népek jöttek összeölelkezni a magyarral, Kárpátoktól Adriáig mindenki a fővárosra nézett hat hónapon keresztül. Ki egy kis útiköltséget össze zsugorgathatott, sietett vele a nemzeti műveltség oltárán áldozni. Sokakat, — kiket sorsuk fogva tartott, — egyesek vagy községek áldozatkészsége segített fel, hogy élvezzék a nemzeti dicsőséget, téljenek el láttára a jövő reményével, s buz- duljanak fel mindnyájan a nemzeti nagyság mezején közremunkálni. Ma még érezzük utóizét, még fülünkbe csengnek az elragadó felkiáltások, még lebűvölő hatása alatt állunk az együve hordott sok szépségnek. Mit szül majd a jövő számunkra belőle, fog-e jótékony befolyást gyakorolni nemzeti jólétünkre, fokozni fogja-e iparunkat, vagy a reménytelenség hajójában fog pangani, ezek még a titok fátyolával bo- fitvák. Két dolog azonban tisztán áll előttünk. A fejedelem a nemzettel a kiállításon egy családba olvadt s a királyfi büszkén vallotta magát világ előtt e haza fiának. Ez ránk nézve felemelő, buzdító még a nehéz körülmények között is, mert, aki egyszer e földet hazájának vallja, nem egy köny- nyen válik meg tőle. A nemzet azon hangokat hallotta meg, melyek után századok óta hol keményen küzdött, hol magába húzódva sohajtozott, melyre a nagy költő látnoki ihletséggel azt mondta ; »Még jőni kell, még jőni fog egy jobb kor. És a fem~ E A gyógyszer. [Folyt, es vége.] Mintegy ösztönszerüleg érezte, hogy a háztartást valami okos módon, valami plausibilis ürügy alatt egyszerűbben és kevésbé költségesen kellene berendezni. A sok cseléd helyett egy jó- ravaló személy is elég lenne. Igen ám! de Adelina nem tud komolyan gazdálkodni s a mi több nem ért a főzés és süté smesterségshez. Most látta csak be, hogy ez milyen nagy baj! Mily roszul tette ő is, hogy vőlegény korában leginkább csak arra nézett, tud-e kellemesen társalogni, csacsog-e franciául, kalimpázik-e a zongorán ? Most bezzeg a saját kára más gondolatokra téritette. Végre is abban állapodott meg, hogy lassan és fokozatosan ő maga kezdi meg az annyira szükségesnek mutatkozó reformot a háztartásban. A szoptatós dajka nem sokára úgy is elküldhető lesz s mindjárt máskép lesz minden, amint ő egyszer kivül lesz a házon, Elemér is keserűen tapasztalta, hogy egy szoptatós dajka valóságos moloch a háztartásra nézve. Mindenből a legjobb, legfinomabb és — sok kell neki. Délelőtt a viljedelmi szó rámutatott a jobb kor kezdetére. A másik az, hogy kiállításunk csak akkor lesz eredményes ránk nézve, ha lemond a nemzet minden rétege azon régi már megrögzött szokásról, hogy külföldről hordja be elárusitás végett az ipar termékeket. Ha azok a lelkes magyar nők, kik az idegeneket elbűvölték, kik társulatokat alkottak a földönfutók számára, kik az ügyefogyottakat ápolják, szövetkezni fognak arra is, hogy a nemzet ügyét felemeljék, virágzóvá tegyék. A magyar nő oly szabad, melynél sehol a világon szabadabb nem lehet. Háztartásában nemcsak önállólag rendelkezik, de férjével együtt is feleség. Tőle függ, hogy bécsi meg brünni cipők, brüsseli csipkék, angol szövetek, francia selymek sat, magyar földön termeitekkel helyettesit- tessenek. Régen, a 48-as időben e cél kivihetősége sokkal nehezebb volt, mert az ipar fejletlen vala s nem voltak nőegyesületek, mint ma. Ha a fővárosi nőegylet hangot ad, az egész országban utána fogja kiál tani mindenki. De, ha ott nem kezdődik meg, úttörők lehetnek a vidékiek is. Hiszen a vidékieknek kétszeresen, sőt többszörösen áll érdekökben. Az ipar, a földmivelésnek édes testvére; amit ez termel, amaz feldolgozza, s mindketten értékesítik mnnkájok gyümölcsét. Ha az iparosnak lesz mit a tejbe aprítania, a föld- mives sem fog saját zsírjában fuldokolni, s az idegen államokba kivándorolt milliók itthon maradván, mindegyik jólétét fogja eszközölni. Hogyan lehetne ott a jólét emelkedéséről beszélni, ahol a nyers termények oly lásreggelihez sör, ebédre, vacsorára finom asztala bor I Tápláló húsok és ízletes pecsenyék, szóval a legválogatottabb konyha, különben nem gyarapszik a gyermek. Akármit tesz is, bántani vagy megszidni nem szabad, mert ennek is csak a gyerek vallaná kárát! Elemérünk alig győzte várni azt a napot, melyen nélkülözhető lesz ez a költséges házi kereszt. De mielőtt ez bekövetkezett volna, már újabb bajok és bonyodalmak előjelei mutatkoztak. A kis Eveline, mely eddig oly virgonc volt, egyszerre sápadni és fogyni kezdett. Szemecskéi elvesztették fényüket és beestek, ajakár nem került mosoly s a kedves gyügyőgés helyett nyöszörgő sirás hangzott ki a gyermekszobából. Elemér szive összefacsarodott, Adelina két- sébge volt esve. Jézua, ha meghal a gyermek 1 Hamar elhivatták a házi orvost. Ez megvizsgálta a kicsikét, és megcsóválta fejét. — Ideggörcsök : mondá jelentős arccal. — Már ily kicsi korában ? csodálkozott Elemér. — Hja, a nagyoktól kapják. Sokszor a szülőktől, sokszor a dajkától. No tessék! Majdnem más fél évig tartotta ezt a drága dajkát a háznál, etette itatta minden jóval s most kisül, hogy idegbajt ültetett át egyetlen magzatába. El is csapta volna rögtön, de az orvos nem engedte. A gyermek sírna, ha nélkülöznie kellene őt, ami csak súlyosbítaná a bajt. görbe utat tesznek meg, mint nálunk Magyarországon. Hasonlót a munkácsi mészárosok által levágott húshoz, míg a háziasszony fazekába kerül. Azért oly drága itt a hús. Vegyük péld. a gyapjút. Ez előbb kimegy — talán — Németországba, meg kell fizetni érte a viteldijt, de még azért a szennyért is, melyet itt rajta hagytak. A német kormány a határon jól megfizetteti, amiért megengedi, hogy oda bevigyék. A feldolgozott áru ismét jó dijért szállittatik vissza , de mie- előtt átlépné a határt, az osztrák-magyar kormány megvámolja, hogy kiilországi iparcikket enged behozni. S itt azután, — lehet, — az első termelő veszi meg jó drága pénzen. Elvesztettük a vitel és hozatal dijat, vesztettünk kétszeres vámot, s fizettünk idegen országbeli munkásokat, mig saját fajunk itthon teng-nyomorog, mert nincs munkája, mert ha dolgozik, nincs, aki megvegye tőle. Hát nem lelketlenség ez tőlünk ?-------Há t lehet reményleni, hogy mig ez igy tart, Magyarországon a jólét meghonosúí- hat. Nem kézzel fogható dolog, hogy másoknak, másokért dolgozunk. És igy vagyunk minden terményünkkel, azon fölül a javát mások fogyasztják el, hozzánk csak a selejtesét küldik vissza. íme, rámutattunk, nem a bajra, mert azt mindnyájan érezzük, hanem a bajok forrására, de rá a módra is, melylyel azt orvosolhatjuk. iügy ember itt elégtelen, mert ez elvész mint csepp viz a tengerben. Társu, latok kellenek itt erős, jó akarattal, úgyhogy az egész ország egy társulattá szer ^———i———— > — Egyébiránt, legyen nyugodt, vigasztalta Elemért, Az ily bajok makacsok ugyan, de nem gyógyíthat lanok Makacs baj 1 No csak ilyenektől mentsen meg a jó isten minden halandót. A sok orvosi,és patika kontók úgy kimerítik az erszényt, hogy a szegény ember sírva nézhet utána. — Szegény Elemér barátunk is ily állap ot- bau kinlódott. A költséget elvégre nem sajnálta volna, csak legalább valami látszatj a lett volna a hosszas gyógykezelésnek! Az orvos jött — ment, mindennap más-más szert kisértetett meg a szegény gyermek meg úgy lesoványkodott, hogy meg lehetett még számlálni minden csontocskáját. Elemérnek majd meghasadt a szive, látván az anya kétségbeesését s a kis kedvencének reménytelen kínlódását. Egyszer a véletlen egy kollegájához sodorta, ki bár nem csinált is oly jó partiét, mint ő, mégis igen szépen jött ki a fizetésével, sőt évről-évre valamicskét félre is tett a takarékba. Ennek panaszolta el az ő nagy baját, különösen gyermekének súlyos betegségét. — flát mi baja is van a kicsikének? kérdé barátja, Nádfalvy Arthur érdeklődve. — Képzeld ideggörcsei vannak 1 — Hisz ezen igen könnyen lehet segíteni. — Igazán ? kapott a szép szón Elemér. Talán bizony ismersz valamely csodaszert . ? — Valóban csodaszer, feleié Arthur komolyan. Bármily egyszerű, oly hatásos.
