Munkács, 1885 (2. évfolyam, 10-52. szám)
1885-11-12 / 46. szám
Egy anekdotát mondok itt el a t. olvasók en- gedelmével, mely Munkács város képviselő testületében megtörtént. Van a város alatt a Latorca kanyargásai közt nehány hold föld, melyet, minthogy egy-egy jó eső után a viz el szokott borítani, legelőnek használnak s a fejős teheneket szokták itt legeltetni, mivel nyári napon közel van a hazahajtásra. E legelőt 1880—81-ben Hőnig Áron bérelte ki két, vagy háromszáz írtért, s fogadott rá vagy százötven darab tehenet öt írtjával előlegesen fizetve. E sorok írója is fizette az öt irtot, tehát jól tudja, mert a dolgot figyelemmel is kisérte. Bérlő azonban a városnak nem fizette meg a bért, hanem 1882-ben egy kérvényt nyújtott be a képviselőtestülethez, hogy engedjen el neki 115 frtot, mert a katonák a Latorca partra járván trombitálni, a tehenek e miatt nem legelhettek, s igy neki kára van. Hát aztán mi történt?— — — Vágyik tudni a t. olvasó közönség ? — — A képviselőtestület méltányosnak tartá a kérelmet s a kért összeget Hőnig Áronnak elengedő. Aki nem hiszi, menjen a városházához, ott elolvashatja. De mennyi történt ilyen a városházánál ! Azonban térjünk át e kitérés után a keresk miniszter leiratára, mely 1882. jul. 10-én 1299. sz. a. kelt E leiratban meg van oldva Stegman Márkusz és társai kérvénye, valamint a város visszakérő felirata. Az említett kérvények tulajdonképen tárgyalás alá vehetők sem voltak a leirat szerint, „mert e határozatnak az ottani vásári bérlet után járó összeg elengedése tárgyában felmerült peres ügyet illető első része fölötti bírálás hatáskörébe nem tartozik, a határozatoknak a feuforgó ügyben ide fölterjesztett iratok visszakérésére vonatkozó része pedig intézkedést nem igényel, amennyiben az új tarifát é- vásári szabályzatot jelen szerkezetben nem erősíthetvén meg, azokat a városnak újabb átdolgozás végett külömben is visszaküldőm. Ezek előrebocsátása után tehát figyelmezte- tem a megye közönségét, hogy a kérdéses tarifában a következő módosításokat tartom szükségesnek: A marhákra vonatkozó 3. — 4.—7. és 8-ik tételek ugyanis a korszerinti megkülömböztetések elhagyásával a város által megállapított díjtételek mellett eltép szövegezendők: szarvasmarha, ló, öszvér, szamár 7 kr ; tinó, borjú, csikó 5 kr ; juh, ürü, kecske 3 kr.; bárány, gida, malac 2 kr. A sertésekre nézve pedig, melyek dijtételei ellen hasonlóképen nincs kifogásom, megjegyzem, hogy azok szintén nem a koruk, hanem a súlyok szerint osztályozandók. nevezetesen részökre egy-egy bizonyos meghatározandó súly állapítandó meg? melyen alul minden sertés soványnak tekintetik. Továbbá a 12—14. díjtételek 10—10. krral, a 21—25. tételek pedig 5 —5 krral leszállitandók, miután azok a más városokban szedetni szokott hasonló dijakhoz képest túlságos magasak. Végre megjegyzem, hogy az értelmetlen 29. tétel megérthetően srövegezendő. Ami a díjjegyzék kiegészítésére szolgáló vásári szabályzatot illeti, annak 7. pontja mint ide nem tartozó és a szabad forgalmat akadályozó intézkedés egészen kihagyandó. — No, vágd el ! enyelgett vele Elemér, oda tartva gégéjét. Adelina kés fokával kissé nyiszált rajta, aztán eldobta a kést és főzőkanalat és Elemérje keblére vetette magát. — Édes aranyos mucuskám! — Kedves kis szakácsnőm! — Igaz! bontakozott ki Adelina férje karjai közül. Ma csakugyan én voltam a szakácsnő! Főztem is neked olyan ebédet, hogy még a püspök is megnyalhatná utána mind az öt ujját ! Majd mindjárt feltálaltatom. Igazi magyaros ebéd került az asztalra: pompás baromfileves, paprikás csirke csipetkével, túrós csusza jó Iucskosan. Hogy Ízlett ez Elemérnek! Sejtette ugyan, hogy az ebéd elkészítésében legtöbb része van a Terka szakácsnőnek, de az eszme mindenesetre Adelináé, s már az is valami, ha valakinek eszméi vannak. Ily bohóságok között telt el az első esztendő. IIo sszunak elég hosszú ennyi idő, mely alatt sokat tanulhat az, kinek kedve és hajlandósága van hozzá, de a szerelmesekről tudjuk, hogy nem a tanuláson jár az eszük. Pedig úgy Elemérre, mint Adelinára felfért volna egy kts tanulás! Az a kellemes játék, minek ők ez életet nézték, sok pénzükbe került. Elemér egy komoly pillanatban azon kellemetlen Továbbá megjegyzem, hogy e szabályzat 8. pontjában, mely a vásárvámbérlőt minden a városba hozott és üzleti és kereskedési célra szolgáló árucikk után díjszedésre jogosítja, a most idézett szabály ellenes intézkedés elhagyásával a következő szövegezésben veendő fel í „A vásári helypénz, mely rendeltetéséhez képest a vásártér használatáért annak fentartási költségeire fizettetik, csakis a tényleg a vásártérre hozott áruk után fizetendő.“ „E helyt megjegyzem, hogy ezen legutóbbi rendelkezés által úgy Weisz Mózes és fiainak ezen 8. pont ellen, valamint Friedman Jakab vasárbérlőnek ezen pont fentartása mellett hozzám felterjesztett folyamodványai egyszersmind elintézést nyertek. Ezek után felhívom a megye közönségét, hogy a kérdéses tarifát és az annak függelékéül a tarifa végére leírandó szabályzatot a most jelzett módosítások eszközlése után, helybenhagyás végett három, kellőleg aláirt és pecsételt példányban terjeszsze fel hozzám.“ Ezekből világos, hogy a város és a vásárvám- bérlők közt kötött szeződés 4-ik pontja szerént a dolog végre a rendes kerékvágásba tereltetett vissza; a hivatok pont, mint fentebb már említve volt, igy hangzik: „a hatóságilag megállapított, esetleg változtatva megállapítandó tarifához és szabályrendelethez sat. „szorosan tartoznak ragaszkodni. A (i-ik pont pedig igy szól: „Bérbeadó város ezen bérlet jövedelmezősége iránt semmi szavatosságot nem vállal, miért is a bérlők minden ily nemű kifogásaik és bérleengedési igényeikről ezennel kifejezetten lemondanak.“ Ámde az ő szájokban az ilyen kifejezés csak frázis, nem arra való, hogy megtartassák, s annak megtartására bizonyosan sohasem is gondoltak. Mutatja ezt azon fenyegető kérvény, melyben azzal ijeszgették a képvise’őtestületet, hogy egy krajcárt sem adnak, ha el nem fogadja a hatezer száz fttot, mert ők bizony az adóhivatalnál teszik le az ennek megfelelő részletes összeget. Értesítés az alispántól. A városi képviselő testületi tagok választására nem tűzetett ki az idő máig sem. A tanácshoz 9723. sz. a. folyó hó 4-én kelt és 8- n érkezett leirat szerint 14-én 9 órakor városukban leend az alispán úr, amikorra az igazoló választmányt összehivatja, hogy a virilisek ellen beadott felszólamlások elbíráltathassanak, s egyúttal a virilisek névsora is visszaküldetett. Ez lehetett hihetőleg oka az elhalasztásnak, s csak ennek kijavítása után fognak a választások megejtethetni. Az igazoló bizottságba a város részéről kijelöltettek: Jászay Antal és Nedeczey János rendes; Nuszer Lajos és Fischer Mór v. képviselők póttagokul. Az alispán által rendes tagokul: Pas- qual Antal és Csornái- István; póttagokul: Roth- berger Gyula és Ferenczi Lajos v. képviselők jelöltettek ki. fölfedezéshez jutott, hogy kis tőkécskéjük veszedelmesen megfagyott. Pedig nem apasztani, hanem inkább gyarapítani kellett volna azt, mert hej ! ki tudja, mi vár rájuk a második állomáson ! Hát bizony eíihez is eljutottak az élet villámvonatán. Ez már nem volt oly kellemes, mint az első. Csak imitt-amott nyilott egy-egy elkésett rózsa, de annál több volt a kóró és tövis. A bűbájos illat egészen hiányzott, s madárdal helyett gyermekrivás hallatszott. A gólya ugyanis rászállt a háztetőre s egy gyönyörű kék szemű angyalkát hozott nekik. Ügy megörültek neki, hogy a kalendáriumból a legszebb nevet keresték ki szá- mára. A fiatal mama arisztokratikus hajlamokkal birt s Eveline névre kereszteltette a kis angyalt. Éhez képest a környezetnek is arisztokratikusnak kellett lenni. Fogadtak melléje egy szoptatós dajkát s azonfelül egy öreg dadát, a ki majd mulattatni fogja a kis trónörökösnőt. A kis kelengyét egyenesen a főváros legelső fehérnemű üzletéből hozatták drága pénzen. Adelina még ezt is kicsinyelette s egy párizsi szállító céget akart megtisztelni a megrendeléssel. A háztartás, mely eddig is elég költséges volt, ezentúl még költségesebb lett. A cselédek bére már egymaga is jelentékeny összegre rúgott, hát, még amit fölettek és elloptak! Az országos kiállítás megnyitása és bezárása. Ügy gondoltuk meg a dolgot már ezelőtt 6 hóval, hogy előfizetőinknek együtt fogjuk megküldeni a kiállítás megnyitásán mondott beszédét ő Felségének és a fenséges koronahercegnek a bezáró beszéddel együtt. Megvalljuk, hogy kételkedve néztünk elibe még a megnyitáskor is, hiszen magok a fővárosiak is fejőket rázták meglepetésükben, mi még kevésbbé lehettünk okosak a dologban távol a vidéken. Most azonban tudjuk mi volt s annál büszkébben olvassuk a fejedelmi beszédeket, melyek korszakot fognak alkotni hazánk történetében. Május 1-én volt a megnyitás s november 4-én záratott be. Ma már a tündéri helynek csak elpusztított helye van meg, de a beszédek megmaradnak, mert szivébe vésődtek a nemzetnek, Pontban 11 órakor érkezett meg ő Felsége a megnyitásra s a királyi pavillonban helyet foglalván, a kiállítás védnöke, Kudolf trónörökös a következő beszédet intézte ő Felségéhez: Császári és apostoli királyi Felség 1 Legkegyelmesebb Urunk! Boldogító azon pillanat, melyben a felséges uralkodó elé azon hódolatteljes kérelmet intézve járulhatok, miszerint az itteni kiállításnak azelső és egyszersmind legjobb, felavató üdvözletét adja meg, további útjára, királyi szavával. Egy évezreden át tartotta fönn magát ez a nemzet, úgy a szerencse, mint a balsors változatai közt, s az ősei által elfoglalt földön egy hatalmas közéletet alapított meg. E mai napon újult erőben egyesülnek Szt.- István koronájának minden országai egy békeünnepélyben, mely a bel- és külföldnek fényes látványát mutatja fel annak, mivé emelkedett Magyarország viszonylag rövid idő alat Felséged bölcs, felvilágosult és odaadásteljes kormányzata s a nemzet lelkesült hazafisága mellett. Ez a nagy, sőt meglepő előhaladása Magyarországnak a közmivelődés munkálataiban e helyütt egy tágas, szingazdag képben van összefoglalva. A Szent-István koronája országait lakó népek értelmessége, igyekezete és képessége, a termő zet kincseit magasra emelve, gyümölcsözővé tette. Való hadszemléje ez Magyarország mezei és erdei gazdászatának és állattenyésztésének, bányaművelésének. ipari és kézmüvességi erejének, irodalmi és tudományos, művészi és épitészi alkotásának és tanügyi fejlődésének. Itt birjuk a tényleges tanúságait azon, épen úgy belterjes, mint egészséges fejlődésnek, melyre a hazafi teljes elégtétel érzetével tekint. ürömmel fogják Magyarországnak ezen elő- haladá át mindazon egyéb országok is üdvözölni, melyek Felségednek megáldott jogara alatt egye- sülvék, s az idegen nemzetek honosai, kik e kiállítást tanulmányozni fogják, újabban is igazságos elismeréssel fognak Magyarország tetterejének és szellemének adózni. Ezen érzelmektől emelve, ezen gondolatoktól áthatva, intézem Felségedhez azon legalázatoMindezen felül egy új rubrika keletkezett, melyet eddig nem ösmertek: az orvos és gyógyszertár. Adelina a gólya látogatása után több hétig őrizte az ágyat, s utána több hóig a szobát. Hogy ez alatt mily gazdálkodást vitt véghez a cselédség, annak csak a jó Elemér lenne megmondhatója. Főtt is a feje a sok gondtól és bosz- szúságtól ! Kezdte belátni, hogy nejének arisztok- ratikos hajlamai már nem állanak arányban nagyon is megcsappant jövedelmükkel, Tönkre jutnak, ha ez igy tart! De mit tegyen? Elküldje a cselédeket? Ezt nem teheti, mert közmegszólásnak tenné ki magát. Mindenki ujjal mutatna rá s kigúnyolnák. hogy oly hamar ért véget a pünkösdi királyság: Avagy feltárja Adelina előtt a helyzet komolyságát 0 De ezt sem teheti, mert az orvos a legnagyobb kíméletet ajánlott! Elememórnek azóta igen sok álmatlan éjszakája volt. Hol a gyermek verte fel, hol a gond miatt nem hunyhatta be szemét. A jövő valóban ijesztő rémként tűn edezett fel előtte és sóvár lelke kétségbeesett erőfeszítéssel keresett egy mentő gondolatot, egy világitó eszmét, mely kivezesse őt a nehéz gondok éjszakájából. (Folyt, köv.)
