Munkács, 1885 (2. évfolyam, 10-52. szám)
1885-10-29 / 44. szám
— György Endre, országos képviselő, egyik tudományos képviselője a nemzetgazdaságnak, július — szept. hónapokban — mint a fővárosi lapokból is olvastuk — a Balkán félsziget minden zege-zugát beutazta hol gyalog, hol lóháton mint az állam küldötte. Azonban egészsége any- nyira megrongálódott, hogy az orvosok komoly bajtól féltvén, pihenést és hegyi levegőt ajánlottak neki, E végből Munkácsot választotta és tiz napot töltött a Gálishegyen nejével együtt valóságos incognitóban s ez idő alatt egész égé helyre állt, munka kedve megjött s múlt hét végén jó kedvevl és azon ígérettel távozott el, hogy jövőre pihenőt tartani újra iderándul. — Várva várjuk! — Nem mindég olyan fekete az ördög, mint amilyennek festik, néha azonban némelyik még feketébb. Nagy-Szebenben megindult a mozgalom a magyarnyelv tanulása iránt. A szász atyafiak kezdenek kijózanodni német ábrándjaikból s 115 férfi és majduem 100 nő íratta be. magát 15 éves kortól 60-ig, kik az állam hivatalos nyelvét akarják megtanulni. A nagyhangú kolomposok szava nem használ többé a józaugondolkozás kezd előtérbe lépni. A mozgalom élén a nagy-szebeni állami elemi fiú,-leány, és felső leányiskola tanítótestülete áll, mint ezt a B. H. levelezője írja. Úgy is illik az. az egy államban élők értsék meg egymást, ne torzsalkodjanak egymás ellen, ne iz- gágáskodjanak a közős haza jóléte ellen, mert bizony annak egyik fél se veszi hasznát. Belátták ama latin közmondás igazságát, hogy „Inter duos litigantes tertium ganclet.“ — Csak a munkácsi uradalom akar Bukovinába kivándorolni. Most már a szolgát is eleresztették, mert magyarul tud, ki haragjában azon kifejezésre fakadt; két éve múlt, hogy az uradalomhoz egyetlen magyar tisztet sem vettek be. s a még meglevők élete is csak hajszálon függ. Az elbocsátott, később más állomás reménységével biztatott szegény ember helyébe egy németet hoznak. A magyarok hadd vándoroljanak. ki azon földről, melyet századokon keresztül öntöztek véreikkel a szabadság zászlója alatt, most pedig fészlelje belé magát más. Nem jó igazság ez! Mi csak annyit mondunk, hogy nem fog ez az uradalom hasznára válni. Eldanol- juk mi még azt a régi nótát majd: „Már siess hazádba vissza bús seregem, számodra itt több sportula nem terem.“ Lám a szászok is hencegtek, pedig erősebbek is, többen is voltak mint ez az uradalom. Mondottuk ! — Meghivő. „A munkácsi dalegylet“ f, évi november hó 7-én a „Csillag“ szálló nagytermében aaját alaptőkéje gyarapítása céljából (felteri- tés mellett) házias jellegű, tánczmulatsággal összekötött dalestélyk rendez, melyre címzettet és családját tisztelettel meghivja az egylet választmánya Belépti dij személyenkint 50 kr, karzat 50 kr. A dalestély kezdete 7-vége 10 órakor, utána táncz reggelig. (A pártoló tagok ez évi fizetés nyugtái belépti jegyül szolgálnak.) — Rég nem vettünk meghívót ily örömmel, mint jóravaló derék dalegyletünk ezen meghívását és sietünk azt a n. é. közönség tndomá-ára ho^niés pártoló szives érdeklődését felhívni reá, már csak azért is, mert többszöri tapasztalat meggyőzött bennünket ezen egylet életrevalóságáról, hasznos és kellemes céljairól, annál inkább érdeklődhetünk iránta most, midőn annyira megerősödött, oly jeles tagokkal gyarapodott, hogy a közönség minden igényét kielégítheti. Előre is sikert kívánunk a derék egyletnek ! „Egy asszonynak két eladó lánya!..“ — Beszély. — Irta: Szizii lEPéter. v. Egy hét sem telt el a bárónak Réviné házánál tett látogatása óta s már a városban azt kürtőié a fáma, hogy a kiváló szépségű Lencss elbűvölte a gazdag bárót és legközelebb meg ii o o o o tartatik a nyilvános eljegyzés. Nem zörög a haraszt magától- Ez a hir sem bizonyult légből kapottnak, mert Ludberki báró áz első látogatás óta mindennapos vendége lett Révinének. Doktor Kurtának érdekében állott a dolgot siettetni s nem is késlekedett minden alkalmat felhasználni, hogy a bárót rábeszélje a nősülésre. — Hát tudja mit, édes Kurta ? — mondá egy reggelen a báró a napirenden levő dolgokat tárgyaló doktornak. ■— En nem idegenkedem a nősüléstől, sőt mondhatom, hogy mióta Lencsi kisasszonynyal találkoztam, vágyam a nősülésre még feljebb fokozódott. Hát jöjjön el estve velem s kérje meg számomra Lencsi kezét. Nem is kellett több Kurtának! — Ifjúi könnyűséggel szedett lábakkal iramlott Réviné- hez és tudtára adta a kivívott eredményt; természetesen a saját érdemének tulajdonítván az ügy ilyetén fordulatát. Tehát estve megtörténik az eljegyzés! . . . Oh lehet-e boldogitóbS valami egy leányra nézve, — Gyilkosság. Múlt héten Csarodán id. Buzinkay Péter juhászbojtárját külső tanya melletti juhkarám közelében meggyilkolva találták' A tettes kilétére eleinte semmi nyom sem vezetett; harmadnapra azonban sikerült u csendőröknek a tettest kinyomozni és elfogni, ki nem volt más, mint FVenke! Sámuel c.-arodai bérlőnek juhásza, kinek helyére a meggyilkolt beszegődött s e miatti bosszújában követte el a gyilkosságot. — Nagy lógyilkolás folyik a tk-zaháton, hol az állami állatorvos vizsgálatot tartott s számos lótartó gazdánál sőt tekintélyesebb birtokosoknál is takkórban szenvedő lovakat találván, azokat lebunkóztatta. Többek között. Já-zay Jenőnél a Hedzén két szép lovat bunkóztatott le, négyet pedig vesztegzár alá tett. Ugyanily eljárást követett Hetében Horváth István és Uray Imrénél. Kaszonyban pedig Horthy Lászlónál. — A város által az országos kiállításra felküldött iparosaink hazaérkeztek s mindnyájan el vannak telve annak dicséretével ; örvendünk rajta s most már kívánjuk, vajha a szerzett ismereteket itthon értékesítenék, Kitartás, szorgalom ! — Ha a vausti igazgatóságoknak az a céljok, hogy az utazó közönséget bosszantsák, kü önösen a közeibe való utazásoknál a vasutat kerüljék, akkor a most fenálló kapcsolási rendszerrel épen céljokat érik el, Minden felől panasz hangzik fel a vidéken, mindenütt meghosszabbitották az utazást. talán az állomásokon levő vendéglősöknek akarnak vele rebachot csinálni. Másként nem érthető hogy annyi sok ideig kell várakozni, 3—4 órát egy-egy állomáson. A ki Munkácsról Sziget felé akar utazni, 6 órával; aki Szatmár felé, 12 órával, aki Pest felé 4 órával több időbe kerül mint azelőtt, Legdrágább az embereknek az idő, és a drága időt ott vesztegettetik el az emberekkel egyik-másik rongyos állomásnál- Úgy látszik, hogy az ember mindenütt csak eszköz lesz már, nem ő érte, csak általa fog lótesittetni minden. Ha a vasút társaságok deficitet mutatnak ki, az állam pénztárához folyamodnak subventióért, azt az államot pedig nem a vasúttársaságok teszik, ha benne vannak is, — azért nagyon kívánatos lesz az államot tevő polgárok drága idejét megkímélve másképen osztani be a vonatok érkezését, indulását. Egész tisztelettel kérjük tehát, vegye figyelmébe e vidéket is és ne bánjék velünk oly mostohán, miként ez most tette, a jelenleg fenálló menet rendet változtassa meg és hozza ösz- hangzatba a közönség érdekével. — Véletlen gyilkosság. Egy honvéd újonc katona 26-án fegyverét próbálgatta a laktanyában, mely véletlenül elsült és az előtte álló másik újoncot találta, ki azonnal összerogyott. Temetése 28-án ment végbe, Hogy maradt a golyó« a fegyverben, ez még nincs meg fejtve. — Dr. Klamarik János miniszteri tanácsos úr látogatóra alkalmából még megemlíthetjük, hogy „Kárpát“ ungvári hetilap hallomása szerint Uug- várott a fenálló kir. kath. főgymnasium mellé még egy 4 osztályú reál tanodát fog felállítani a magas kormány, S.-A.-Ujhelytt pedig a kegyes- rendüek 6 osztályú gymnasiumát 8 osztályúvá fogja kiegészíteni. — Denique mindenütt jótékonyan hatott a tanácsos úr látogatása, igy ná- lánk, sem lenne eredménytelennek mondható, ha a város nem szükmarkoskodnék. és egyúttal mihamarább kezébe ragadná a mi gymnasiumnak felemeltetésének ügyét. — Az országos kiállításra városi közköltségen felküldött iparosok—hozzánk beküldött nyilatkozatuk szerint—hálás köszönetöket fejezik ki a képviselőtestületnek. Szikszay Károly f. hó. 27-én d. u, megszűnt élni, hült tetemei Beregszászból Munkácsra szállíttatnak által, s itt fog a földben pihenni, hol annyit fáradozott fiatalságától kezdve. Nyugodjanak békében a hült poros. — Gyilkosság. Folyo 19. és 20-ika közti éjjelen Szoszida Mihály szidorfalvi születésű 28 éves derek, magas férfi halva találtatott. A bejelentés másnap mindjárt megtétett, de a gyors intézkedés csak negyed napra hozta mozgásba az igazság szekerét. Áz orvos csakhamar megtalálta a sebet, melynek következsében az illető meghalt. Megtalálták a gyilkosokat is. Az egyik Csura Gfyörgy dubluai lakos a megöltnek sógora, a másik Kohán Mihály zimbrillovai lakos. Feljegyezzük a lényt, és tudomásul veszszük, hogy Günter uradalmi igazgató, ha jól értesültünk, azon rendeletet adta ki, hogy, a ki az uradalomnál akar maradni a német tisztek közül, igyekezzék a magyarnyelvet elsajátítani, s három fiatal tiszt: Brandeisz. Hornoch és Csomonyi már 26-án meg is kezdték a rendszeres tanulást, hetenként három órát vesznek. — Viczmándi J. ügyvéd azon kérelelemmel fordult hozzánk, hogy. miután lakását Uugmegyébe Kapósra teszi át f. hó 26-tól, nyilatkoztas-uk ki nevében a város közönségének köszönetét, s ezen kérelemnek szives készséggel teszünk ezenael eleget. Szerkesztői üzenet. Többeknek, Tárgy halmaz miatt jövő számunkban íognak jönni. Szives elnézést kérünk! Kemény J. urnák. Helyszűke miatt jövőre. Felelős szerkesztő: Csomár István. Főmunkatárs s kiadó : Kozma László Üzlethelyiség változtatás. Tisztelettel értesitem a t. közönséget, hogy november hó 1-től tudakozó és közyetitö irodámat a fopiaczra, Fried Lipót udvarára az uradalmi kastélylyal átellenben levő házba teszem át. Midőn az irányomban tanusitott bizalomét- a t. közönségnek legmélyebb köszönetét, nyilvánítom, bátorkodom azt továbbra is kikérni. Tisztelettel maradtam EINZIG IZRAE L. Pályázat. Munkács város közönsége által fentartott kisdedóvóban megürült óvósnő állomásra mellyel évi 400 frt fízetéq szabad lakás és az óvodával közös fűtéshez 11 ől egy méter hasábos tűzi fa élvezete jár a pályázat megnyittatik, a városi polgármesteri hivatalhoz czimzett kérvények beadá- dására véghatárnapul folyó évi november hó 27-ik napja tűzetik ki. Munkács 1885 okt. 23-án. Merényi JütlOSj polgármester. mint ha szerettet elnyerni tudja ? Lencsi kisaaz- szony kebelét is eddig nem érzett örömek emelték s alig várta, hogy az estve, mely döntő hatással lesz vágyainak teljesülésére, - elérkezzék. Az „Ósdi kürt“ vadbereki leveleaője más reggelen jelezte a feltűnő hymenhirt, nem csekély boszuságára Fürjész Eleonórának, ki részéről megboc-áthatlan tettnek tartá azt, hogy egy költő, ki az ő angyali személyéhez érzelgős szonetteket ir, „hirlapi kacsák“ gyártásával is foglalkozzék. Az eljegyzés, tehát megtörtént, még pedig kettősben, miután egyúttal Darvai Kálmán is el; jegyezte Szerénát. Réviné a boldog örömanya, úgy határozta a menyegzőt, hogy az együtt tartassák, hanem ez ellen a báró kellő garral igyekezett protestálni, okul hozván fel azt, hogy neki sietős az útja, miután édes atyja beteges s minden órában várni lehet halálát. Doktor Kurta szintén a mennyegző megtartása mellett nyilatkozott, sőt maga Lencsi is, ki felette vágyott a bárónői eimre. Darvasi Kálmánnak azonban halaszthatatlan teendői voltak még nősülését megelőzőleg, mert boldogult atyja után maradt birtokán nehány ezer foritnyi teher volt s ezt tisztáha akarta hozni— Ha már csakugyan oly sietős a báró elutazása, hát csak cselekedjék belátása szerint! — mondá Réviné. Közös megállapodás után el is végezték, hogy harmadnap múlva történjék meg az egybekelés. Volt is dolog a kelengye készítésével s volt beszéd a két leány között. Lencsi már most is lenézőleg tekintett Szerénára, ki csak egyszerű fóldbirtokosné lesz. — Oh, én megelégszem a tekintetes czim- mel ! — mondá Szeréna nénje gunyszavávaira. Nem irigylem tőled a bárót! — Gondolom, hogy nem irigyled! Talán bizony többre becsülnéd szegény Darvasit ? — Részemről többre becsülöm! Mert azt gondolhatod, hogy ha erős igyekezettel rajta let- torn volna miszerint én legyek a báró nejévé, aligha el nem ütöttem volna kezedről. — Te magad ellenállhatatlannak képzeled. Szeréna. — Egyáltalában nem, de annyinak tartom magam, mennyit te érsz, s ha bárónévá leszesz is, előttem az nem sokat tesz. Felettem nem lesz felsőséged. — Ugyan Szeréna, már mirevaló e békét- lenkedés ? — mondá Réviné. — Csodálatos, hogy ti épen úgy bántok el egymással, mintha tesvé- rek sem volnátok. — Lencsi kezdi mindig ! . . . — Igen. te!. . . Ki sem lehet mondani, mily kiállhatatlan természeted van, Az irigység beszél belőled! . . . — Oh, van is mit irigyelnem ! Talán a kedves báród valami festői szépség. Inkább hasonlít valami zsidó kolnerhez, mint báróhoz. (Vége köv.) %
