Munkács, 1885 (2. évfolyam, 10-52. szám)

1885-06-11 / 24. szám

meket tekintette a vármegye, melynek, ha

életrevalóságát tapasztalja, könnyen segítségére lehetett vala hatalmas támogatásával, mig ma egy jó adag előítéletet s majdnem engesztelhetetlen ellenszenvet kell előbb eloszlatni, hogy törvényhatósági úton segítve legyen a körjegyzők helyzetén.

A megye irányadó férfiainal a körjegyzők ellenében az ellenszenv tényleg meg van s hogy manapság egyáltalában nem hajlandók a körjegyzők jogos panaszát meghallgatni, legnagyobb tanúbizonysága alispán-elnökünknek a körjegyzők egyletének választmányi gyűlésében, e sorok Írója által, a körjegyzők anyagi és erkölcsi helyzetének javítása céljából beadott emlékiratára adott amaz nyilatkozata, hogy, ha hosszú időre nem akarjuk visszavetni a körjegyzők helyzetének javítását, ne járuljunk ama emlékirattal a törvényhatóság elé, mert meg van győződve, hogy az abban felhozottak támogatására egyetlen hang nem fog emeltetni Beregvármegye házának termében, de hogy ellene nagyon sokan lesznek, — a körjegyzők elleni hangulatból ítélve — abban bizonyos.

Nem vitatom, van-e jogosultsága a körjegyzők iránt uralkodó ellenszenvnek vagy nincs, de annyi bizonyos, hogy akár van, akár nincs, mindkét esetben a törvényhatóság a hibás, mert ha csakugyan oly silányak azok a körjegyzők, hogy a megye támogatására és helyzetük javítására nem érdemesek, kinek állott módjában a ,,kantár“ és „állásukat prostituáló“ körjegyzők helyett egészséges és értelmes jegyzői kart teremteni, ha nem a törvény- hatóságnak ? ! Ki az oka, ha megyénk némely vidékén a körjegyzői állás az elzül- lött tudatlanokasyluma lett egy időben?!... Tegyék szivökre kezöket uraim! gondolják át, mit tettek a községi élet fejlesztésére, mióta az alkotmányos korszak visz- szaültette önöket a zöld asztal mellé, és hintsenek biinbánólag hamut fejökre, mert, ha van hiba, van mulasztás a községi kormányzat terén, azért önök a felelősök a történelem itélő-széke előtt, kik nem teljesítették hi ven azt a kötelességet, mit rájok ruházott az ország törvényhozó testületé !

Ha valaki hibát követ el, és igyekezik helyrehozni, nem bűnös. Beregmegye törvényhatósága, midőn a kör/ec/yzók ellen táplált ellenszenvet a. körjegyzői intézményre is kiterjeszti, addig elkövetett hibáit tetézi. Ha valamely intézmény rósz, igyekeznünk kell azt jóvátenni, ne tekintsék azt a megyei bizottsági tagok, hogy némely körjegyző velők szemben, talán nem opporidőzött Budapesten, s kiállításunkat több főhercegnő kíséretében szemlélte meg.

Maga a kiállítás napr«'d-napra szebbé, gyönyörűbbé válik. A nyári évszak teljes erejével kifejti pompáit. A mi májusban még csak bimbajában volt meg, az ma teljes pompájában diszlik. A kiállítás területét üde zöld szőnyeg födi, a parkok telve vannak viritó rózsákkal és egyéb virágokkal, a palma pavillonak déli virágzata buján kezdi kifejteni kellemeit. Szemkápráztató látvány! — Hát még midőn esténként lágyulnak a villamos lámpák. Mesésebb képet álmodni sem lehet. A villamos fénytől ezüstös sziliekben ragyogó fű, meg — megrezgő falevelek oly elbűvölő látványt nyújtanak, mely az ember leikét ábrándtól, merengéstől ittasulttá teszi. Csoda-e hát, ha a kiál- 1 itás területét esténként oly óriási néptömeg lepi el? Senki nem akar e leirhatlan szép képtől megválni, s ha a kiállítás területe reggelig volna nyitva, reggelig volna telve a természet csodáit élvező néppel. A következménye ennek az, hogy a közönségnek legnagyobb része, a fővárosi is, egész estén át a kiállításon marad, az ottani mulató helyeken költi el pénzét. Természetes, hogy ezt a főváros egyéb vendéglői és mulató helyei szörnyen megérzik. Mozgalom is indult meg az érdekeltek körében, hogy a kiállítást esti 8 órakor zárják be. Azonban nem hiszem, hogy e mozgalom eredményre vezessen. Mert a ki ílitás bizottságától valóságos barbárság volna a közönséget ez üdvözítő képtől megfosztani.

A munkácsi csárda jó hirneve folyton mel- kedőben van. Az uradalom pavillonját még nem

tunus eljárást tanusit, de tekintsék a körjegyzői intézmény fontosságát, s tekintsék hogy mig e testület viszonyai rendezve nem lesznek, a megye közigazgatása az óhajtott niveau-ra emelkedni soha nem fog...

De tekintsük közelebbről, mi okozza azt a nagy ellenszenvet mely képes megakadályozni a megye közigazgatásának fejlődését inkább, mintsem az annyira gyűlölt körjegyzők állapotán segítve legyen ?! Zsarnokok talán azok a körjegyzők, vagy sikkasztok, tolvajok?! . . óh nem, egyik sem ! A szörnyű ellenszenv egyik okozója, hogy a körjegyző a tekintetes bizottsági tagok pótadójából fizettetik — igaz, hogy koldus-módra. És inkább haladjon csigalépésekkel az ügyek menete, mintsem pár krajcár percenttel, helyesebb beosztást, jobban díjazott tisztességes erőket nyerjünk a községek vezetésére. — A másik ok, mert egyes urak ügyeit a körjegyző, túlhalmozott teendői miatt nem képes a megkövetelt gyorsasággal elintézni, természetesen, ki lenne más a késedelem oka, mint a hanyag körjegyző, nem gondolja meg az elkárhoztató, hogy a körjegyző éjet-napot kénytelen egygyé tenni, hogy az ezerféle hatóságok és felek rendeletéinek úgyahogy eleget tegyen.

Bízunk a belügyminiszter úr által előterjesztendő új községi törvényjavaslatban, hogy a körjegyzők jogos panaszát tekintetbe véve, azzá teszi a községek tisztvi- selőit, amiknek valóban lenniük kell. — Megvagyunk róla győződve, hogy az a kormány, mely már eddig is oly fényes tanujelét adta jóakaratu reformálásainak belügyi kormányzatunk egyes ágaiban, hogy az új községi törvénynyel új, helyes munkakört és megfelelő megélhetést biztosit számunkra, át fogja látni az állam kormánya, hogy a körjegyző hivatása a nép közvetlen szeretése, s megfogja menteni a népet azon kellemetlenségektől, hogy a körjegyző ne legyen egyéb, mint az adófelügyelők állandó, fizetés nélküli végrehajtó közege, s e miatt a közigazgatás ezer ága csak mellékes foglalkozása legyen.

E cikk csupán azért íratott meg, hogy tudják meg Beregmegye törvényhatóságának tagjai, miszerint azzal a hires „ellenszenvükkel1' nem javítanak a köz- igazgatás sorsán, csupán a régi slendriá- nismust segítenek fentartani. — Tessék alaposan kutatni a baj valódi kútforrását, s módot nyújtani a létező rossz megszüntetésére. A „nem sietünk“ politika csiná- lásához kevés bölcseség kívántatik, arra a párisi gamin is képes ! Vszkay ^Bálint.

I szemlélhettem meg tüzetesebben; annyit azonban j mondhatok, hogy a Melczerné által a házi iparcsarnokban kiállított taplómunkák általános elismerés és bámulás tárgyai. Melczerné úrhölgy igazán nagyon jól tette, hogy a remek munkákat a kiállításon közszemlére bocsátotta. Tapló-iparunk érdekében mindenesetre nagy hasznot tett vele. Remélem, jutni fog alkalom, hogy e munkákról részletesebben is megemlékezzem, ha ugyan kedves vidéke azokat már amúgy is jól nem ismeri*

Habár a fővárosban jelenleg a kiállítás az érdetdődés központja, az akadémia nagy gyűlése, de főleg elnök választása nem kevés megbeszélés tárgyát képezi. A tudományos akadémia tudvalevőleg évenkiut május hóban több napon át különféle üléseket tart, melyekben új tagokat választanak,pályadijakat ítélnek oda, újakat kitűznek s végre minderről ünnepélyes közgyűlésben beszámolnak.

Hogy az akadémia kit választott be új tagnak, kiknek ítélte oda pályadijait, ez, azt hiszem, nem fog bennünket annyira érdekelni, mint az a dolog, hogy a boldogult Lónyay Menyhért gr. helyett dr. Tref rt Ágostont választotta meg elnökéül.

Legmagasabb kitüntetés, mely egy tudóst Magyaron zágou érhet.

S hogy evvel épen Trefortot tisztelték meg, ez oly e-emény, mely méltán közbeszéd tárgyát képezheti. Aki ismeri Trefort bokros érdemeit,

* Amit az ember szeret, ami közelebbről érdekli, azt szereti gyakrabban hallani, már pedig a munkácsi ipar dicsérete minket közelebbről érdekel. Szerk.

Városi ügyek,

Utolsó értesítésünk óta sok külömböző ügy tárgyaltatott a képviselő testületi gyűlésekben. Legtöbbet foglalkoztatta úgy a képviselő testületet, mint a bizottságokat a polg. felsőbb leány iskola elhelyezése. A mozgalom még a téli hónapokban megkezdődött, először azon nem igen szerencsés gondolattal, hogy, — mint már említve volt, — a városi boltok felett helyeztessék el, s e végből egy igen szép terv készíttetett is, melynek kivitele hatvan ezer írtnál többe került volna. Ez azonban el vettetvén, a Kim ó féle telek jött szóba és forgott mint a tengeri kigyó e hó elején tartott gyűlésig. Máj 6-án tartott k. közgyűlésből már utasittatott a bizottság, hogy az illető telket a felajánlott áron (13000 írtért) vegye meg. A bizottság tárgyalt folyton maga és a tanfelügyelővel, de addig tárgyalt, hogy ez alatt a Chevra Kadischa egyesület megvette azt a zsidó hitközség számára betegápoló és temetkezési rendezések helyéül. Ezt a bejelentést a képviselő testület tudomásul vette a május 18-iki közgyüléseu, mert mást nem és tehetett, egyszersmind útasitotta a bizottságot, hogy keressen másutt alkalmas helyet és gondoskodjék a leány iskola elhelyezéséről. A bizottság f. hó 7-én tartott értekezletében azon megállapodásra jutott, hogy végre valahára, összekalkulálta a neveled célokra tett kiadásokat, illő lesz kissé pihenőt is tartani. A múlt évben átadta a város a tanügyi kormánynak új épületét, mely tele , felszerelés, építkezéssel együtt hatvanöt ezer frtot képvisel. Ezenkívül kötelezte magát évenként a tanitók fizetéséhez 6000 írttal hozzájárulni. Az apácák vezetése alatt levő 4 osztály elhelyezése és a tanítónők lakásáért fizet 238 frtot, vagy esetleg egyszer — mindenkorra annak megfelelő 4760 írt tőkét. A polgári felső lány iskola és a női ipar iskola elhelyezéséért 400 frtot, jövőben már teljesen kiegészíttetvén, tehát öt tanitó nőnek lakás dijjal 60 írtjával 300 frtot, kisdedovodákra 1000 frtot, ezeken kívül évenként több mint 120 öl tűzi fát ad. Ezek alapján tehát azon ajánlatot fogja a bizottság a képviselő testület elé terjeszteni, hogy a két külön helyen levő leány iskolának elhelyezéséért, melyek 238 frt, 400 frt és 300 frt, összesen 938 frt évi kiadást tesznek, adjon a város az államnak tizezer frtot. s kérje a tanügyi kormányt, hogy figyelembe véve a már eddigi nagy kiadásokat, mindakét intézetet helyezze el az állam által most megvett Scholtz féle telken. de a tizejser frt telekkönyvileg biztosittassék, hogy, ha ezen intézet bármi okból megszűnnék, vagy a beépített tőke a magyar állam céljaival ellenkező célra fordittatnék, a város visszakövetelhesse.

A május diki gyűlésen még egy tárgy Öltöztetett el. Hubert József indítványára a Komka Gyula elleni végrehajtás azon feltétel alatt, hogy ha az okozott költségeket és hátralékos kamatokat rövid időn rendezi, illetőleg a városnak megtéríti, megszüntettetett.

A május 19-iki gyűlésben öt rendes tárgy intézetetett el, melyek között volt a már fent említett p. 'áuyiskola ügye is, és egv indítvány. Halva született indítvány volt, s úgy hiszük, nem is támad fel többé. Hubert József képv. azzal kezdte meg, hogy küldjön a képv. testület oz országos kiállításra egy küldöttséget a polgármester és a rendőrfőnök személyében s úti költségül szavazzon meg részükre személyenként 100—100 frtot. Az

melyeket közoktatá-ügyünk terén szerzett; aki ismeri azt az izgékony-mozgékony természetét, soha nem szünetelő munkaerejét, európai műveltségét és nagy tudományát, melylyel a legforróbb hazaszeretet párosul: az csak gratulálhat az akadémia azon bölcs tapintatának, hogy élére Trefortot, a magyar doctrinärek legkiválóbbikát állította. Soha méltóbb emberben nem összpontosulhatott volua bizalma. Megmondták ezt már sokan, s mondom magam is igénytelenségem teljes meggyőződésével, mert hiszen mint a főváros független hivatalnoka sem a kormányhoz, sem specialiter az állam közoktatásügyének vezetőjéhez nenj csatol semmiféle érdek, semmiféle viszony. Trefort már ma a tudományoaság legmagasabb polcától a legkisebb norma-iskoláig kezében tartja Magyarország közmüvelődé. ének összes té nyezőit., s legkisebb kétségein sincs aziránt, hogy valamennyit a virágzás tetőfokára fogja emelni. A sors sok csapással látogatta meg már; de én hiszem, hogy az ég ad neki elég erőt, türelmet, kitartást, s hosszú életet, hogy széleskörű tehetségét, eszét, hazája előre is kiszámithatlan hasznára fordíthassa. — Úgy legyen.

De nem csekélyebb jelentőségű dolog volt az, hogy az akadémia közgyűlésén Rezső trónörökös is megjelent. Sokkal kisebb erőt érzek ínagamban, hogy em ez esemény kellő méltatására toliam vállalkozhatnék. Ilyen eset az akadémiában, feuállása óta még nem is történt. — Az'; a kellemes meglepetést és lelkesedést, me lyet a trónörökös e tette az akadémikusok, a nagy közönség és hiszem, az egész országban élőidé-