Munkács, 1885 (2. évfolyam, 10-52. szám)

1885-05-28 / 22. szám

Április 30-ig •— a himlő-járvány alatt — 3-szor jelentem meg Izsnyétén, mindent, mi lehetséges volt, megtettem a járvány megakadályozására, de az elöljáróság vajmi keveset tett meg intézkedéseim közül. Március és április 30-ig az izsnyétci halottkém kimutatása szerint összesen 1-t haláleset volt, melyből 2 veres himlőre, 6 nagy himlőre, s (i más betegségekre esik.

Tudom én jól, hogy járvány esetén minél többször, sőt naponta kellene megjelenni az orvosnak a járvány helyén; de tessék figyelembe venni, hogy 91 községből álló járásomban, s annyi sok § által reám rótt kötelességeimben szinte el kell járnom, s épen az emlitett időben is más községekben fellépett kanyaró lehetetlenné tette, hogy mindenütt és egyszerre megjelenhessek, s épen ezért is kértem fel egy Ízben egyik kartársamat Izsnyétén helyettesítésre.

Hanyagságról, botrányról ez esetben szó sem lehet; nyugodt öntudattal mondom, hogy úgy is mint hivatalnok, úgy is mint orvos a tőlem telhetőt megtettem, ami a körorvo i fizetés executio utján való behajtását illeti, mindenki átláthatja, hogy e kérdésre én - mint nem hozzám tartozóra — nem felelhetek.

Tisztelettel Dr. Fischer,

járásorvos.

Iskolai értesítés.

A helybeli kir. államgimnáziuinlan a magántanulók Írás és szóbeli vizsgálatai f. év junius hó 8-án tartatnak meg. A bejelentés és a szabály- szerű tan- és vizsgadij lefizetése az igazgatóságnál a fent- kitett napon clőlegeseu történik.

Oly magántanulók, kik eddig ilyenekül teljes biztossággal nem ismertettek, kötelesek illető községi elöljáróságaik és saját lelkészeik által kiállított hiteles bizonyítványokkal igazolni, hogy a gimnáziumi oktatásban a lefolvt év alatt való- ban magántanulás utján részesültek.

A tanévet befejező nyilvános osztály vizsgálatok ugyanazon hó 20—25-ig tartatnak.

Minthogy a nyilvános vizsgálatok egyik főcélja, hogy a szülői ház s a társadalom érdeklődő képviselői közvetlen tudomást szerezhessenek az iskolai oktatás szelleméről és módjáról, a t. c, szülők, gondnokok, nevelő- és tauügybarátok ezen vizsgálatokra ezennel tisztelettel meghivatnak.

Munkács, 1885. május hó 25.

Fankovich,

igazgató.

Hírek.

— Saját pénz használata. E cím alatti közleményünkre. mint előbbi számainkban olvasható, Buzáth Károly szolyvai járás szolgabirájától egy megnyugtató választ vettünk, melynek kapcsában azonban kijelentettük, hogy a szegény munkások érdekeinek megóyá a tekintetéből figyelemmel fogjuk kísérni a vasúti vállalkozók eljárását továbbra is. A válasz vége az volt, „a régi világ megváltozott, most már minden másképen megy.“ Hát mi kijelentjük újra, hogy semmi sem megy másképen, és semmi sem változott a visszaélésekben. ha csak azt nem értjük változásnak, hogy most már alispánt rendelettel törvényesittetett a visszaélés, Osszán — ugyanis — nagy betűkkel hirdeti az alispáni rendelet a restauráció falán, hogy a vasúti vállalkozó pléhdavabja 50 krban elfogadandó, sőt az élelmesség még tovább vitte az új pénz kibocsátását, most már 4 cm. hosszú, 2 cm. széles papirosdarabok használtatnak tíz kr. értékben. Hát igy, — hisszük, — bogy a régi világ megváltozott. Fő felakadásunk azonban nem ez volt, hanem hogy a beváltáskor 12"/Q-ot vonnak le a munkásoktól a bét végén, mclylyel a szegéuy embereket vóghetetlenül megcsalják. Dolgozik azon jó remény fejében, hogy 1 frtot kap, s nagy bámulatára, ha el nem költi vasárnapig, akkor egy írtjáért kap 88 krt. Azok az apró papírdarabok pedig arra vannak számitva, hogy a durva kezű munkás minél előbb elveszítse, vagy összemorzsolja. Ha már most figyelembe vesszük, hogy hetenként 12 '/,,-it vonnak le, az 52 hét alatt t>24°/0-ot tesz. Ez kuruc gazdálkodás ! A nép jólétét akarjuk emelni s beta- szitjuk a bűn fertőjébe. Ne tessék fejet rázni. Tanukkal igazoljuk, ka kell, hogy a szolgabiró és ali-pán intézkedései után, e hó 10-én is. s azóta is egyre történtek levonások, és pedig nem a barakkokban, hanem a fővállalat pénztáránál. Szomorú dolgok ezek, hogy a szegény népet a közigazg. hatóság megvédeni nem tudja. Panaszkodunk, hogy a szegény nép éhen vesz, az állam kormánya in.-éges kölcsönöket ad, adóelengedéseket tesz, útak épitését engedélyezi, s midőn keresne valamit, hagyjuk egy-két vállalkozó telhetetlen hasára kizsákmányolni, hogy inig a munkás kéz éhen vesz el, nehány dőzsölő dúskáljon a

jogtalanul megcsonkított munkabérben. Felhívjuk a közig, hatóság figyelmét újólag, külömben a m. kormányt fogjuk kérni, hogy a szegény nép érdekeit óvja meg.

— II eves fin mint tolvaj. Egy vidéki paraszt fiú, mint maga elbeszélte, bement egy vár-utcai kis boltba, hogy 2 krért cukrot vegyen, de a zsidó keveset adott neki s ezért megakarta bo- szulni. Más vevő 13 kerülvén a boltba, ő egyet fordult, s elbújt a pudli alá. A boltos az ajtó elé ment, ő addig kihúzta a fiókot s kivett belőle 20 frtot — és szerencsésen tovább állt. Másnap kézre került, s a pénzt megtalálták nála 40 kr. híján, melyen túrót és ke nyeret vásárolt.

— Hűséges cseléd. Doliuka Zsófi nevű cseléd egy magános nőhöz szegődött be a múlt hetekben. De nem sokáig tartott az év, némi ékszer- és pokróc-félét összeszedvén, azokat fizetési előlegül magával vitte. A lopott portékákat egy oroszvégi orgazdánál csakhamar megtalálták. Persze őt is. A végét miudeuki kitalálja!

— Halászat. Jo lesz figyelembe venni úgy a halászoknak, mint a Italáruinknak Beregmegye közgyűlése álcái J881. március 8-án hozott határozatot, inelyszerint tavaszi ívásu halaknak fogása és árulása april 1-től juu. 15-ig, a téli ivá- suakra nézve pedig nov. lo-töl jan. 15-ig tilos. Minthogy ezeket a helybeli halászok és halárusok nem akarták megtartani, ürfnepek előtt, a rendőrség elkobozta a piacra vitt halakat és megsemmisítette. Igaz, hogy volt is nagy lárma. A zsidó hitközség tekintélyes embereit küldötte a rendőrséghez, hogy másítsa meg a megyei rendeletét az ő kedvükért, mert nekik hal kell. Szeretnék, ha a halászoknak is utána néznének!

— Hymen. Uszkay Bálint rákosi körjegyző, e lap egyik szerk. társa, f. hő 24-ikén jegyet váltott Kom ka Géza úr kedves leányával, Koinka Erzsikével. Boldogság kisérje őket az élet utain. — Esküvő. Varady Gyula helybeli jónevii ügyvéd május hó 30-án tartja egybekelését a gr. kath. templomban Gottier Anna kisasszonynyal, Gottier Lipót helybeli gyógyszerész kedves leányával

— Gyászrovat. Oláh János beregszászi törvényszéki fogházfelügyelőnek János nevű kis fia fi hó 15 én elhunyt. Halálát Beregszászban a gyermekek közt nagy mértékben uralkodó szamárlni- íftt okozta. Enyhítse a szülők fájdalmát ismerőseinek, barátainak részvéte! — Megdöbbentő gyászeset fordult elő 26-án. Alig pár napi betegség után özv. Rétbe Lajosné szül. Lőrincy Juliánná meghalt, két kiskorú árvát hagyván maga után. Ugyané-ak e napon egy szorgalmas iparos, Seder József végezte be földi életét. Mindakettő élte delén volt. Mindakettő gyors lefolyású tüdőgyuladásban halt meg. Béke őrizze poraikat!-— JuniaÜS. A Helybeli Önkéntes tüzoltó- egyesület fi évi junius 4-én zártkörű tavas zi tán cmulatságot rendez az „Ujfürdőben“ alaptőkéje javára. Bementi jegy személyenként 50 kr., családjegy 1 frt.

— Vándor tanító Szolyván. Bornemisza Zoltán áll. gyüinölcsészeti vándor tanító május 17-én érdekes előadást tartott a gyümölcsfa tenyésztésről. Csak az a kár. hogy a hallgatók nagyon kevés számmal voltak. Pedig Szolyva vidéke mind éghajlatánál, mind fekvésénél fogva mintegy utalva van a gyümölcsfa-tenyésztésre. Az igazán tanulságos előadást csak hat személy hallgatta. Kívánatos, hogy jövőre nagyobb érdeklődés mutatkozzék !

— A rendórsóg figyelmébe. Van-e tudomása arról, hogy valami szélhámos, szolgálat nélküli pincér zaklatja a közönséget tolakodásával. Beállít kiszemelt áldozatához egy hamis számlával, s kényszeríti fizetésre. Ha nem akarja az illető kifizetni, szép szerével alkudozni kezd. Elengedi egyharmadát, majd felét, csakhogy pénzhez jusson. Ha igy sem boldogul, fenyegetőzni kezd, hogy majd ilyet meg olyat irat róla az újságban. Ajánljuk becses pártfogásába!

— Budapesti általános kiálltás. Két esemény tölti be a lefolyt kiállítási hetet és egy harmadik, az előbbiekhez jelentőségére nézve hasonló esemény, szintén már előreveti árnyékát ugyan e hét befejező napjára. A két előbbi alatt a kiálli- rók diszlakomáját és a bécsi községtanács testületi látogatását, az utóbbi alatt a bécsi irók és művészek egyletének, a Coucordiának Budapestre való lerándulását értjük. Az utóbbit illetőleg a főváros minden intézkedést megtett avégből, hogy a szellem lovagjainak e raját a legünnepélyesebb fogadás érje és hogy részök legyen mindama megtiszteltetésekben, a melyekre méltán tarthatnak számot azok, a kik a szomszéd osztrák állam szellemi életét intézik. A bécsi köz.ségtanács tagjai, hogy saját szavaikkal éljünk, „dicső napokat töltöttek Budapesten“. Az a szívélyesség és lelkesedés, a melylyel fogadtattak, nem csekélyebb mértékben lepte meg őket. mint a hatalmas kiállítás, a melynek ke Ivéért jöttek körünkbe és a melyben egy gazdagságokig is egészségesen fejlődő nemzet gazdag és változatos alkotását ismerték meg. A harmadik esemény, a melyről e sorok elején szóltunk, azonban egyenesen politikai és társadalmi jelentőségűvé emelkedett azáltal, hogy az ez alkalomból Magyarország intéző államférfiknak ajkáról felhangzott ige ünnepélyes és velős alakban kidomborító a kiállítás hivatását és czél- jait, egyúttal megjelölve amaz irányt, a melyben hazánk gazdasági fejlődé ének haladnia kell, ha nem akarjuk, hogy hiábavalók legyenek azon áldozatok, a miket Magyarország anyagi viszonyainak megszilárdulása érdekében hozott. A kiállítók nagy diszebédjén a miniszterelnök kimondta ama nagy szót, hogy kárhozatosnak tekintendő minden törekvés, mely a közgazdaság egyes ágait, a kereskedelmet, ipart ésfóldmivelést — egymástól elválasztani, sőt egymással szembeállítani akarja és hogy a kiállítás egyik főérdeme épen abban áll, hogy minden kétséget kizáró módén kimutattu a solidaritást a közgazdaság minden egyes ága közt. E szavakban erélyes tiltakozás rejlik mind ama separatisticus törekvések ellen, melyek — idegen földből hozatván be országunkba — néhány évvel ezelőtt erélyesebb módon utóbbi időben igaz hogy mindinkább gyöngülő erőkkel oda irányultak, hogy mesterséges ellen téteket állítsanak fel egyrészt a földmivelég, másrészt a közgazdaság egyéb ágai között, mely törekvések lehet ugyan, hogy jó és dicséretes szándékon alapulnak, de végered- ményökbeu mégis csak oda vezethetnének, hogy elvonnák magától a czéltól: Magyarország gazdasági regenerácziójáuak nagy feladatától azon erőket, a melyeket a gazdasági tényezők egymás ellen folytatott liareza okvetlenül megemésztene. Az agrárius túlzók és az egyéb néven nevezendő separatisticus töredékek bizonyára megjegyzik maguknak e leczkét, valamint félre nem érhetik ama dörgő lelkesedést, melyet a kormányelnök eme lendületes szavai az összes ünnepi közönségben költöttek, mely utóbbiban a kereskedelem, az ipar és a mezőgazdaság egyaránt voltak képviselve. Fölemlítendő továbbá Széchényi Pál gróf miniszter felköszöntője az or zag ip rosaira, mely to ászt mintegy illusztrácziója volt Tisza Kálmán beszédének, mivel azon államférfiu ajkairól hangzott, a ki a gazdasági tényezők egységének élő jelképe gyanánt tekintendő, minthogy az ő kezében összpontosul a kereskedelem, az‘ipar és a főldmivelés legfőbb vezetése. A kiállítók fényes diszlakomája tehát már e nyilatkozatoknál fogva is még soká emlékezetes fog maradni mind ama körökben, a melyek szivükön viselik magyar hazánk gazdasági felvirulását.

— Ritkaságok A szűk liter, vagy a bő meszel y. A mennyire megörült a szomjas torok a törvény által behozott s szigorúan használni rendelt liternek, ép annyira elmegy a kedve, midőn vendéglőinkben meglátja a literesnek csúfolt régi itezés üvegeket kisebbített kiadásban. Csak az órá- ról és a rajta levő bélyegről tudja meg az illető fizető, hogy az mégis csak liter. Ügy látszik, hogy vendéglőseink mindannyian a mértékletesség hű tagjaivá szegődtek Liter, liter! és ellenőrzés! jöjjön el a ti országtok.!! — Nincs többé májusi fagy. A naptárkészitők a tavaszi veszélyes fagyokat hosszas búvárkodás után úgy próbálták beszüntetni, hogy a fagyos szentek közül egy párt ünnepnapra avangiroztak- Ezek aztán bálából szívok meleg érzelmét árasztják az emberiségre s ellensúlyozzák liidcgitő testvéreik rósz akaratát. Csak Orbán bácsi van még hátra. Ha ez is meg kegyelmez, úgy érdemes lesz neve napját minden évben piros Pünkösd első napjára tenni. — A fiakerek még most is ott tüudöklenek a nekik rendelt helyen, a főpiatz legdíszesebb pontján. Ha a rendőrfőnök úr ezt így látja jónak, ám legyen; de felhívjuk figyelmét a mindenfajból szemenszedett lingárokból álló, örökké a gyalogjárdán gyülekező, helytelen beszédet, és tetteket folytató, piszkos szájú és ruháju kocsisokra. Tiltsa el őket a gyalogjárdán való, mindenkit megbotránkoztató csoportosulásoktól. Ennyit megtehet az arra járó müveit közönség érdekében. — Lépcsők u gyalogjárdán. A boltokból —- a gyalogjárdára — ki és lenyúló lépcsőknek nagy gyakorlati hasznát tapasztaljuk, mert a ritkán meggyuj- tott utczai lámpák mégritkább világa melleit az egyes lépcsőkben való megbotlások oly gyakoriak, hogy a 10-20-dik botlásnál már el sem esünk, legfelebb csak lábunk ujja törik, vagy tórdüuk- ről horzsolódik le a felesleges bőr. —

Vidéki hirak. f. hó 1 4-i k é n templomünnep volt Volóczon, ilyenkor a korcsmáros bált rendez, hogy jobban fogyjon pálinkája, persze bejelentés és engedély nélkül. Mire való, volna ez már? A vidékről is sokan jöttek, mulattak mint a kefekötők. Már korán délután lehetett szeszszel telitelt fejű embereket látni, később meg már lábaik nem birták a tánezot, kijötte., tehát az ut- czára s a mulatságot folytatva, éktelen lárma és zaj közt dobálták az asszonyokat s lányokat egymásba ; repültek ezek, mint valami labdák az arra járó-kelők nagy gyönyörűségére. Majd az uradalmi kerítést fosztották meg karóitól, melyek segítségével jól elpáholták egymást. A vasúti munkások közül is sokan belevegyültek a verekedésbe. Ezeknek egyike kést rántva egy volóci ember arcát s homlokát csontié: behasitotta. A seb nem életveszélyes ugyan, de kellő gyógyke-