Munkács, 1885 (2. évfolyam, 10-52. szám)
1885-05-21 / 21. szám
II. évfolyam. —#—#—#— Y Hirdetési díj: V Hivatalos hirdetéseknél : minden <^> egyes szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. I ! a>> Kiemelt díszbe tűk s körzettel elÍ v látott hirdetményekért tértnérték szerint, minden négyszög ctméter <^> után j kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezf mény nyuj tátik. Társadalmi helyzetünk itt hon. (Cs.) Minden létező dolog a világon annyit ér, mennyit a nagy egészben használ, vagy amennyire kilátást nyújt a jövőben. E sötét földieken, mely nekünk, embereknek, adatott lakhelyül, akármit mondjunk, fő cél az emberek anyagi és erkölcsi boldogsága. Ezekért történik minden, öntudatosan, vagy öntudatlanul. Ezekért mozog az emberiség egyeteme és ezekért igyekszik mozgásba hozni maga körül mindent. A nagyobb és kisebb társadalmi egyesületek, a nemzetek és családok ezen okok behatása alatt keletkeztek. Ezek a világ mozgató kerekei. A nagy egészben minden ember annyit ér, ameny- nyit a közös cél elérésében, előbbre vitelében tenni tud, akar és bir. A nagy cél felé való törekvésben a kisebb egyesületek, sőt az egyesek is nagyon számot tevő individiumok. Nem lehet kihagyni, nem lehet nélkülözni senkit sem. Mint a biblia mondja: ki velünk nincs, ellenünk van. Ki nem előre, az hátra viszi az emberiség közügyét. A munka teljesítésében egyik vezérszerepre, másik közbaka kötelességek teljesítésére van hivatva, de mindakettő- nek becsülnie kell egymást, egyik a másik nélkül keveset, vagy semmit sem ér. A mi helyzetünkben Schönborn gróf van hivatva a vezérszerep vitelére. Neki kötelessége a nagy nemzeti cél előmozdításában a világitó fáklyát elől lobogtatni. Anyagi helyzete, társadalmi állása az elsők közé kényszeríti őt, ha a társadalom érdekeinek, az emberek jólétének előmozdításában részt akar venni. Külömben, ha velünk nincs, ellenünk lesz. És mi nem is hisszük, hogy a nemes gróf e szerep elől ki akarna térni, vagy talán kicsinyelné. Hiszen mind anyagi, mind erkölcsi előmozdítása e mi társadalmi helyzetünknek, boldogulása e vidéknek, neki válik legnagyobb hasznára, örö mére és dicsőségére. De nem is kicsinyelheti a célt, melyet e megye összes értelmisége támogat, a magas kormány hatalmasan gyámolit, a legelső magyar ember szava, a királyi szó szentesit. Európaszerte azon meggyőződésre jutottak az emberek fent és lent, hogy az együtt élő kiilömböző elemek csak úgy lehetnek boldogok, ha közöttük az előre törekvésben és érzelemben harmonikus összhang jön létre. A szétvonás a boldogság átka. Ezt is megkisérlették már sokan. Egyesek, majd nemzetiségek külön, sokszor mások rovására, mások vállain igyekeztek a boldogság templomába eljuthatni. Nem sikerült. Az idő igazolta, hogy magas célokat természetellenes útakon elérni nem lehet. Beregmegye megbízásából legközelebb nagyrabecsült Alispánunk egy felhívást bocsátott szét a megye kultúrájának érdekében, támogatásra hivta fel az ország törvényhatóságait s az összes magyar közönséget. A fővárosi és vidéki lapok szerte- hordták a nemes hangot a szélrózsa minden irányában, s ugyanakkor a Schönborn uradalom igazgatója azzal felel a megyei felhívásra, hogy Munkácsból kis Cserno- vicot akar csinálni, egymásután már negyedik egyént szállítja be rövid idő alatt, kik vele együtt mindennek ellenségei, a mi magyar. Nem lehet, hogy az ilyen dolgok ne a gróf akaratával történjenek. Akárhogy legyen, a felelősség őt terheli, mert az ő nevében történik. Tisztelettel kijelentjük, hogy mi az idegenek iránt nem viseltetünk gyűlölettel. Vannak közöttünk úgy a régibb, mint az újabb időből derék férfiak, kiknek ivadékaik, vagy magok is egygyé forrtak velünk s tiszteletre méltók, kik bele találták magokat új helyzetükbe. De vannak, akik az igazgatóval együtt kicsinyeinek mindent, ami magyar, saját tiszttársaikat is —- mert magyarok — lenézik, ha a nemes gróf birtokára jön, úgy körülhálózzák, hogy magyar tisztviselőivel ne is érintkezhessék, nehogy urok jó véleményt merjen rólok táplálni. Minden, ami magyar, nur ungarische gewonheit, tehát rósz. Nem festjük itt a belső gazdálkodást, azt majd megérzi, vagy talán érzi is már az uradalmi pénztár. Emlékszünk mi már olyan jó gazdálkodásra is, hogy hatvan ezer frtot kellett a bécsi bénztárból ide küldeni. Okát is tudnók adni és volna jogunk hozzá, habár ezt a jelenlegi igazgató nem akarja is elismerni. A jelenlegi Schönborn uradalom századokon át a magyar királyok birtoka völt, majd az erdélyi fejedelmeké, most hitbizományi birtok. Ennek virágzása, mert a megye kétharmadát teszi, összefüggésben van e megye jólétével, emelkedésével, pangása kihat a lakosokra is. így tehát annak belső gazdálkodása is előttünk nem lehet közönyös dolog, s jogunk van hozzá szólani. Hogy kifelé hatása mily nagy horderejű, azt mi már megpróbáltuk sokszor a korteskedések terén. Ha Schönborn gróf Az országos kiállítás. (Saját levelezőnktől.) Budapest, 1885. május 12. Rég szakadtam már el gyermekkorom felejt- hetlen helyeitől: Bereg kies bérceitől, a megye szép s intelligens városától Munkácstól, melyhez annyi kedves emlék fűzi szivemet . . . Sorsom, mondjuk: jó sorsom hazám szép fővárosához kötött, hogy a nyüzsgő emberrajban én is kivegyem részemet. Láttam már számtalan ünnepélyt, melyek a főváros rendes képét megváltoztatták ; de ahoz foghatót, amely e hó 2-áu folyt le, s amely folyton izgalomban tartja a kedélyeket s fogja tartani még hónapokon keresztül, mondom, ahoz foghatót még nem ért meg se a főváros, se egyáltalán Magyarország századok óta. Szemkápráztató volt az a látvány, melyet a maga nemében páratlan szépségű Andráss y-ú t május 2-án nyújtott. A járók, az utca, a paloták ablakai, kezdve a földszinttől fel a negyedik emeletig és a háztetőkig, tömve voltak kiváncsiakkal, hogy egymás tyúkszemeit taposva bámulhassák a diszitéseket s az el-elrobogó fogatokat. Azt a forrongást, bábeli hangzavart, mely ez úton reg- | géltől délutánig uralkodott, lehetetlen tollal leírni. Hasonlított az egy emberfőkből alkotott óriási hullámhoz, mely minden pillanatban azzal fenyegetett, hogy miuden útjába eső akadályt magával ragad. S ez óriási emberhullám közepette vonult végig méltósággal a születés, értelem, vagyon arisztokráciája, a külföld képviselete, a dynastia mesés pompájában. Csak az ezeregyéj regéiben lehet ilyesmit olvasni s illetve képzelni . . . Szóljak tán még arról a rajongó lelkesedésről, melylyel a nép szeretett uralkodóját fogadta. ki e napon a magyar munka és a magyar nemzet magas műveltségét bizonyító okmányt jött megpecsételni ? — Szóljak arról az éljenzésről, mely Buda várában kezdődött s ezrek ajkán majd másfél mértföldnyi úton egész a városligetig visszhangzott ? — Hát képes a hideg betű, a hang, az élő lélek nyilvánulásait visszaadni ? — Nem is kisértem meg; az ilyest csakis hallani és látni lehet. — Bármilyen élénk képzelet csak halvány képet alkothat magának az ilyes leírásból. Hát .még a városliget: a kiállítás megnyitásának színhelye? . , . Lélekemelő, megható látvány. — Annyira megható, hogy a pillanat jelentőségét felfogó ember szeme kényekkel telt meg. Habsburg Ferenc József király, annak a dynastiának a tagja, melynek kebelében többen, rósz tanácsadóira hallgatva, annyiszor helyezték magokat ellentétbe a nemzet érdekeivel, — Ferenc József király fiával, a magyar trón dicső remény- ségü örökösével, egész udvarával, a külföld fényes képviseletével, odaáll a nemzet elé, hogy egyetlen pillanat alatt szétszakítsa azt a fátyolt, mely e nemzetet a mohácsi vész óta, bár már lazábban, de még mindig bontotta. Évtizedek munkája netn lett volna arra elégséges, amit ez a pillanat hazánk történetében eszközölt. Őszintén megvallom, hogy hazámért, nemzetemért rajongó keblemet netn annyira a kiállítás rendkívüli sikere töltötte el örömmel, lelkesedéssel, mint az a körülmény, mely alkalmul szolgált felséges királyával élén a nemzetnek arra, hogy Magyarország úgyszólván percnyi idő alatt tényleg is Európa legműveltebb népei között teremjen s az őt illető szerepet elfoglalja. Mert ezt hozta meg nekünk gyönyörű orsz. kiállításunk, melyet a nemzet segélyével Matle- k 0 v i c s Sándor államtitkár teremtett meg. A múlt év nyarán a városliget közelében tartózkodtam, s igy gyakran volt alkalmam sétáim közben a kiállítási munkálatok területére lépni. Mennyire fájt ilyenkor lelkem, midőn a főváros eme kies üdülő helyének árnyas fáit egymásután láttam a kegyetlen fejsze csapásai alatt elesni. De hát ki gondolta volna még akkor, hogy a pusztítás e helyén néhány hónap alatt tündérkert emelkedjék fel? Mert valóban, a kiállítás területe Táspsadalsai-,, gazdasági-, ssépirodalaaai hetilap»Munkács város hivatalos hirdetéseinek« a „munkácsi szinligy-gyámoiitő-, és a munkácsi önkéntes tűzoltó-egyesületeknek" közlönye Minden a lap szellemi részét illető közlemények a „Munkács“ szerkesztőségéhez; előfizetési, hirdetési dijak és közlemények a kiadóhoz küldendők, Felelős szerkesztők: Csomár István. Uszkay Bálint.
