Munkács, 1885 (2. évfolyam, 10-52. szám)
1885-05-07 / 19. szám
gyermekmenhely ügyének kérdése is, mely kérdés megfejtésére a legsikerültebb munkálat készítőjének Kozma László 2 drb arany jutalmat tűzött ki. Rövid tudósításunkat azzal zárjuk be, hogy az egyetértés, kölcsönös szeretet szelleme hassa át a kör minden egyes tagját, hogy nagy feladatunk között mint egy test és lélek munkálva terjesszük a magyar kultúrát. Referens. A hol a honvéd tisztnek szállást némádnak. Megtörtént még pedig Magyarországon a hajdan Rákóczy, jelenleg Schőuborn uradalom egyik fészkében, Szolyván. ’ A sorozó bizottság nevezett helységbe megérkezvén, a nemes gróf német tisztje kereken ki mondotta, hogy ő szállást semmi némű honvéd tisztnek nem, csakis cs. k. közös hadseregbeli tiszteknek fog adni. Midőn ezen körülményt a közönség elé bo- csátjtjuk, minden elfogultság nélkül kérdezzük, hogyan jön egy m. kir. honvéd törzstiszt hivatalos teendőinek közepette ahoz, hogy tőle a szállást megtagadják s kénytelen saját pénzén a vendéglőbe menekülni; kérdezzük továbbá,ki jogosította fel az illető német hivatalnokot Magyar honban magyar embernek a hajlékot megtagadni egy oly házban, mely nem is sajátja, hanem uraságáé — kinek csak szolgája s ki maholnap szürjét kiteheti. Valóban nagy visszaélés, tisztelettel felhívjuk a nemes gróf figyelmét német hivatalnokai ismételt visszaéléseire. A hivatalnokokat is figyelmeztetjük, hogy ne törekedjenek nagyobb uraságra mint saját uruk és kenyéradójuk. Az illető hivatalnokot Weisz Károlynak hivják. Éljen. Hivatalos közlemény. Felhívás. A nyilvános védhimlőoltás f. hó 10-én és minden következő vasárnapon d. u. 2 órakor végeztetik a városi kórház rendelő szobájában, mire a szülőket azon megjegyzéssel figyelmeztetem. hogy a védhimlőoltás mindenkire kötelező. Munkács 1885. május 4. Dr. Nutzer, v. orvos. Hírek. — Az idei sorozás eredményéről következő kimutatást vettük: Beregmegye összes kivetett hadjutaléka 335 ember volt, a póttartalékba 31 volt kivetve. — Múlt évekről a hadjutalékban 36 a póttartalékban 21 főnyi hátralék maradt s erre egyes járásokban 5 főnyi feliileg lett beszámítva s e szexánt a megye összes jutaléka a póttartalékkal együtt 418 ujonczot tett ki, mely teljesen fedeztetett is. Ezen kívül a 35-ik horvéd zászlóaljhoz is 285 honvéd soroztatott be, s így az ösz- szes besorozottak száma 703. — Sorozásra mintegy 4300 hadköteles volt felkiva, kik közül körülbelül 3G00 jelent meg vagyis az átlagos hadképesség szám hozzávetőleg 20 '/o, a mi csak arról tesz örvendetes bizonyságot, hogy népünk nem satnyult még el annyira, mint sokan hiszik, vagy elhitetni szeretnék. A hadkötelesek elővezetése, valamint az egész sorozás lefolyása mindenütt példáuyszerü volt, a mi szolgabiráink erélyét s kedvelt alispánunk tapintatát, s intézkedéseinek helyességét mutatja. Egy kis nyelvészkedés. Az iskolák elhelyezéseinek alkalmával jön leginkább szóba az üres tér nagyságáinak fogalma s ezen alkalmakkor jött forgalomba a fér hely szó is képviselő testületünkben. Ne vegyék rósz néven' az illetők, de a szó határozattan rósz, nem felel meg a hozzá kötendő, vagy kötött fogalomnak, mert munkásságot jelentő szó az összetételben jelzőképen nem állhat. — Megint egy furfangos csalás. Egy felvidéki szegény ember, Kanajló Jurko bejött a vásárra, hozott magával 2 frtot és egy kis malacot eladás végett, melyért 5 frtot kapott. Vett egy kapát és valami vasat. Többi pénzén tengeri lisztet akarván vásárolni, bement a Freyseysen ház alatti pinceboltba Goldbergerhez. Kérdezi, hogy a teujreri liszt? — 7 kr. félkg. ígér 4-et. Nem kapta meg, tehát tovább ment. A zsidó, midőn látta, hogy a szegény nem tér vissza, felkapott egy lyukas zsákot, melyben egy kis liszt is volt, és szaladt utána. Persze a lyukon folyt kifelé a liszt, amerre szaladt. Az embert elfogta és lármát csapott, hogy ellopta a zsákot és visszavitte a pinceboltba, ott rácsukta az ajtót és egy más zsidóval jól elverte s elvette tőle pénzét. Ezután felkerültek a városházához. Ott kisült, hogy az ember nem lopott, de a zsidó volt a rabló, s midőn látta, hogy a dolog roszra fordul, kérte a rendőrfőnököt, hogy eressze el, mert ő nem követel semmit. Hej nem igy volt az, mig Hoffman János volt a rend feje! . . . — Furcsa az a Blajkó Zsófia. Belekeveri a bajba a papot, a doktort és a dajkát. Volt neki egy törvénytelen gyermeke dajkaságon, aki a szegény gyermeket kikoplaltatta a világból. Angyalt csinált belőle. Bejelentették dr. Bányay Mihály halottkémnek, hogy nézze meg a halott gyermeket s lefizették neki a törvényes salláriumot. A doktor hazaküldte a bejelentőt a házszámért, de az nem ment vissza többet. A doktor sem ment, leven neki az a jó szokása, hogy szeret gorombáskodni a szegény emberekkel. Két napig tartották a gyermeket. A pap nem temette el, mert nem volt sem halotti bizonyitvány, sem a fizetést nem tudta teljesíteni. Harmadik nap kivitték a hullát a temetőbe, betették a sirba, de a sirásó nem akarta bekaparni, mig a pap nem megy ki. így állott ismét két napig. Ekkor a sirásó a hatóságnál jelentést tevén, felboncoita- tott és úgy temettetett el. Szegény gyermek! — Megrabolták Brollyo nevű olasz munkást a bumsztiban. Ittas állapotban addig zaklatták a férfit, hogy van-e pénze, mig meg nem mutatta, h gy bizony van. Az ember ott hált, s mikor elaludt, kivettek zsebéből 37 frtot. A pénztárnok- nőnél megtaláltak 10 et, a többiről nem akar tudni Úgy látszik, hogy a fogadós lányai tették el. — Azt gondolják, hogy a régi állapotok vannak Munkácson ma is. A vár-utcai iparos fiatalság bált rendezett, de nem akartak tudni a bejelentésről semmit, ezért jó magas büntetést fizettek s most duzzognak .... magokban. Megírtuk mi azt többször. Tessék néha olvasgatni is. — A sorozás soha oly rendben nem folyt még le városunkban, mint most. Máskor ordítoztak, gorombáskodtak, botokkal fenyegetődztek, mintha felakarták volna fordítani a világot. Ez idén úgy folyt le, hogy észre sem vettük. De azért hat lucskai legény még sem állta meg, hogy ne mutogassa, hol voltak ők. Várpalánkáu túl kezdték az embereknek útját állani, feltartóztatni, s egy asszonyt jól meglökdöstek, miért most ott elmélkednek a börtönben. Csak erélyes hivatalnok kell, lesz rend! — Filokszera-kérdés Boldog ország s benne boldog emberek vagyunk mi. Nem félünk semmitől. Nem bánt, nem bosszant semmi. Chinai közönyösséggel veszi elöljáróságunk a hirt, hogy Beregszászból, hol a szőllők már inficiálva vannak, bizonyos polgárok szőllő vesszőket csenyésztek be. Mintha ti pekingi mandarinhoz intéztük volna felhívásunkat, nyugodt lélekkel hajtja le fejét mindenki. Az elültetett venyigéket kihuz- gálták ugyan és megégették, de ki biztos arról, hogy a terület nem inficiáltatott-e. Nincs-e máshol is ültetve belőle. Szerintünk az összes hegyi ültetvények felkeresendők lennének, s ki nem tudja igazolni, honnan kerültek venyigéi, az mind hányassák ki, s minden ilyen terület szoros megfigyelés alá vettessék s e felügyelet legalább júliusig tartson. A csempészőkre az 1883 XVII. t. ez. 12 §-a 100 írtig terjedhető biinl etést szab és az rajtok hajtassák végre. Tanulják meg, ha saját vagyonokat nem kímélik, a másokét kötelességük megkímélni. — Hegyrendőrség szabályzat. Bizony, ha a megyei gyűlések határozatai mind oly gyorsan teljesittetnek, mint a nehány év előtt elrendelt h. r. szabályzat, akkor még talán mi, ma élő nemzedék is részesülhetünk benne, A régi, szokáson alapult szabályok megszűntek, újak nem alkottattak, tehát a hegyrend és rendszer pang. Felkérjük a telt. Alispán urat, költse fel álmából azon bizottságot, mely a kérdéses szabályzat készítésével megbizatott. Jól tudjuk mi, hogy mi ott a baj. Az ilyen bizottságok ingyen, csupa tiszteletből dolgoznak, pedig, amint látjuk, az ilyen tiszteletbeli munkából sem az egyesek, sem a családok meg nem élnek, még kevésbé gazdagodnak meg. Manapság pedig munkája után mindenki jutalmat kiván, mert másképen meg nem él. Szánjon rá a megye 150 frtot. hirdessen záros határidő alatti pályázatot, lesz munka, lesz szabályzat. A pálya munkák közül a három legjobbnak adjon 50—50 frtoi a kitűzött összegből, azután ezen szerzők egy-egy különböző vidékről hozzájok választott bizottsági tagokkal tartozzanak elkészíteni a három munkából az átalános hegyrendőri szabályzatot. A bizottság tagjainak, ha helybeliek, adjanak 2, ha idegenek 4 frt napidijat úti költséggel együtt s öt napi határidőt lesz szabályzat. — Halálesetek. Kállnay Károly, fiatal szorgalmas m. kir. adótiszt 8 napi szenvedés után, élete 25-ik, házasságának 3-ik évében f. hó 3. d. u. 4 órakor elhunyt. Komka Gyula kir. alj. biró nejét szintén f. hó 3-án temették el. Béke az elhunytaknak, a fájdalom enyhületét kivánjuk a gyászolóknak. — Katonai kihágások. Gál Sándor 35 zászlóaljbeli közkatona egyik külső korcsmában mulatott a záróra után, a rendőrségnek nem akart engedelmeskedni, sőt azt megtámadta kivont fegyverrel. Fegyvere elvétetvén, bekisértetett a városházára, -— Kucsera nevű közkatona a Diófa ez. vendéglő előtt összeszólalkozott egy fiatal emberrel, arczát úgy összeverte és szúrta fegyverével, hogy öntudatlanul rogyott össze, s csak hosszas locsolás után tért magához. -— Ismét Kucsera. Weisz Móricz és tárai az ujfürdőhöz vezető úton szoktak lesbe állani és gorombáskodni az emberekkel. Pár nappal ezelőtt két tisztességes fiatal ember három leánykával jött befelé az Ujfürdőből s az említett közkatonák kezdték őket bántalmazni s egész hazáig kergették őket, de még a kapun is majd után ok rohantak. Oda vetődött polgár emberek igyekeztek őket feltartani, de Pap Károlyt, Buda Ferenczet és Galambosit is jól eldöngették. Ezekhez csak annyit mondunk, mi eddig becsültük a katonákat, a katonák becsülték a polgárokat. Jó lesz azokat a közkatonákat erre tanítani. Bizony, ha megbomlik az egyetértés, ők fogják a rövidebbet huzni. — A kiállítás megnyitása. 7 órakor reggel érkezett meg a király Mondel főhadsegéd kíséretében. Vele együtt érkeztek Rudolf trónörökös, Lajos Viktor, Frigyes és József főhercegek és Koburg herceg. — A királypavillon előtt gróf Széchenyi Pál, Matlekovics Sándor, gróf Zichy Jenő, Tisza miniszterelnök, Szapáry, Trefort, Be- dekovics, Fehérvári miniszterek, Balogh Vilmos titkár, Szalay Imre és Máday miniszteri osztály- tanácsosok, Bobula, Bedő országos bizottsági tagok, több csoportbiztos és kiállítási tisztviselő várta a magas vendégeket. Pár percig időzött a király a királypavillouban, és innen azonnal a műcsarnokba tért, hol a képzőművészeti tárgyakat Te- lepy Károly, a mürégiségeket Czobor Béla kalauzolása mellett tekintette meg. Kellemesen lepte meg mar az előcsarnokban saját márvány mellszobra, melyet a kiállítási bizottság megrendelésére Strobel Alajos szobrász készített. Müértőre valló megjegyzésekkel kisérte Kiss, Huszár, Engel József, Strobl, Tilgner, Zala szoborműveit, Tilg- nerről nem tudták, hogy magyar születésű, és részletesen tudakozódott, hol született, mikor került Bécsbe stb. A festmények megtekintése alkalmával kiváló figyelmet szentelt Munkácsy képének s a többi kép megtekintésekor azt kérdezte Telepytől, hogy ez vagy ama mű festője nincs-e jelen, és igenlő esetben Telepyt bátorította a bemutatásra. így mutatták be Aggházy, Horo- vitz, Spányi, Tölgyesy, Roskovics urakat, kiket a király megszólítással tüntetett ki. A műcsarnok számos festménye megnyerte tetszését, s több Ízben adott kifejezést a fölötti örömének, hogy a magyar festőművészet, melynek fejlődése iránt a műcsarnokban tett látogatásai alkalmával mindig a legszebb reményekkel volt eltelve, e reményeit megvalósítja. Ezt a csarnokot a külföldieknek is bátran megmutathaják, szólt egy Ízben a körülötte álló miniszterekhez. A mürégiségek közül, melyeket Czobor Béla, e csoport rendezője magyarázott meg, leginkább lekötötték figyelmét a fruska-górai .görög keleti korona és egyházi tárgyak, a pannonhalmi főapátság XI. századbeli byssusszövete, melynek mintájára Gizella királynő a mai koronázási palástot készitettte. Mialatt a király a műcsarnokban folytatta szemléjét, megérkezett Károly Lajos főherczeg fiával a Albrecht főherczeg, kiket Matlikovics kiállítási elnök kalauzolt a ki llitásban. A műcsarnokból való távozás előtt Telepy Károly egy albumot ajánlott föl ő felségének, mely oly nagy volt, hogy láttára a király megijedt. Mikor azonban megtudta, hogy az a kiállított képek és szobrok fényképeit és ideiglenes katalógusát tartalmazza, kegyesen ogadta és kocsijába vitette. Hasonló albumot nyújtottak át a trónörökösnek is. Nyolcz óra előtt érkezett Stefánia főherczegnő udvarhölgyei kíséretében. A műcsarnokból a király és kísérete legelőször Frommer A. Hermann pálraapavillonjába tért, hol a kiállítótól részletesen t .dakozódott a növények tenyésztése felől s úgy a pálmák, mint a pavillonban és e körül elhelyezett virágok megnyerték tetszését, mit nem is késett Frommer ur előtt kifejezni. Ugyané pavillonban tettek látogatást Stefánia főherczegnő és a főherczegek, kik a délszaki növények sikerült honosítása fölött szintén örömüknek adtak kifejezést, Szerkesztő üzenet. Többeknek. Ami halad, nem marad. Vár-Palánka. Nem kaptuk, kérjük egy kicsit tömöttebben foglalni össze, akkor szívesen látjuk. A közönség az ilyenekre nagyon kényes, kicsiből sokat akar. Kiadó: Kozma László,
