Munkács, 1885 (2. évfolyam, 10-52. szám)
1885-12-24 / 52. szám
52. szám. Munkács, 1885. évi december hó 24II- évfolyam. 4> " Előfizetésrár: y Egész "évre ........................4 frt. ^ A Félévre...............................2 frt, Á 1, Községeknek és tanítóknak egész ä J évre ....... 2 írt. | ^ Egyes szám ára 10 kr- % 4> ------- k A nyílt-térben minden garmond é> sor ára 20 kr. ). I u.0yjuIuIIIi\ in 111 uu 11 uouuji luiwiij <^> Hirdetési díj : 7 Y Hivatalos hirdetéseknél minden A egyes szó után I kr \ azonfelül ^ bélyeg dij 30 kr. A 4> Kiemelt díszletük s körzettel el- & látott hirdetményekért térmérték ^ szerint, minden négyszög dimeter után S kr, számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvez-Y mény nyujtatiU. > * Társa.dalx».i> gazdasági- és ssépisrodalnai fa^Mlap. »Munkács város hivatalos hirdetéseinek< a „munkácsi szinügy-gyamolitd-, és a munkácsi önkéntes tüzoltó-egyesületeknek“ közlönye. Minden a lap szellemi részét illető közlemények a »Munkács < szerkesztőségéhez; előfizetési, hirdetési dijak a kiadóhoz küldendők ö 1 v ásóinkhoz. Lapunk II. évfolyamának utolsó számát veszik t. olvasóink. Hogy e lap megfelelt e a kitűzött feladatnak, annak megítélését olvasóinkra bizzuk. A közönség eddigi pártfogása azon reményre jogosít, hogy erre jövőre is számíthatunk. E reményben, s az eddigi munkatársak biztatása folytán nyitok alulírott előfizetést a »Munkács« 1886-iki évfolyamára. Csomár István szerkesztő úr, nagymérvű elfoglaltatása miatt a lap szerkesztésétől visszalép, azon nyilt Ígérettel, hogy ezután is támogatandja közreműködésével e lapot. Hangzatos Ígéretek, nagy szavak, kivihetetlen tervek nem vidéki lap programjába valók, ilyeneket ígérni soha sem fogok. Társadalmi kérdések vitatása, helyi ügyek megbeszélése, közművelődési mozgalmaink figyelemmel kisérése, vidékünk, de általában az egész megye érdekeinek pártatlanul, az igazságra való különös tekintettel tárgyalása lesz ezután is e lap célja. Mint szerkesztő, nagy múltra, fényes érdemekre nem hivatkozhatom, mint a közművelődés egyszerű katonája n év óta működöm e megyében ; igyekezvén becsülettel megfelelni a reám bízottaknak. Bizalommal fordulok mindazokhoz, a kik e lap fenállását óhajtják, hogy úgy szellemi, mint anyagi pártfogásukat ezután se vonják meg. Az előfizetési pénzek és minden a lap szellemi részét érdeklő közlemények alulírotthoz küldendők. Az előfizetési feltételek maradnak a régiek, s előfizethetni »Kárpát« könyvnyomdában, Farkas Kálmán és B e r c s i k Em i 1 urak könyvkereskedésében is. Munkács, 1885. évi december hó 23-án. Kozma László, jövőben a »Munkács« szerkesztője s kiadója. Karácsonyi hangok. Ünnepi érzelem foglalja el szivünket. A keresztyénség majd két ezer éves forduló pontja áll ismét előttünk. A Krisztus születésének emlékezetét, az erkölcsi világrend újjá alakulását hirdeti ég és föld. Az égen csillag tűnik fel vezetőül, világosság támad a földön a bölcsek és pásztorok szívében s mindnyájan összetalálkoznak a betlehemi jászol mellett. A világ sok ezer éves sötét khaoszába besugárzott az égi fény, az emberek szivében szikrát fogott a szeretet eszméje, hogy egyesítse lassanként a föld legnemesebb lényeit, az egymástól messze távozott emberiséget. Hol van, aki véges értelemmel az égi szeretet magasságát megtudná mérni? van-é, ki az egymásba ömlő századok lassú, kitartó munkáját megbecsülni tudná ? — A múlt és jelen nyilt könyve annak, hogy a Krisztus nagy eszméje^ folyvást terjedve munkál a világ felett. Éltető melege elől hiába zárkóznak el a népek, észrevétlenül hat, terjed mint a hullámgyürű a mély tengereken. Nem használt a sötétség országának a Héródiások gunykacaja, nem állíthatta meg útjában a haladó világot a gonoszság minden igyekezete, nem tartóztathatta fel haladásában az igazságot az ártatlan kisdedek piros vére, nem a kemény szavú próféta lefejeztetése ; az irigy hálái mellett ott volt az élet fényes csillaga, a gyilkos lármába bele hangzott az égi szózat, az angyalok éneke utat lelt az elhagyatott nép szívébe s felköltötte aszuny- nyadó világ öntudatát. Hosszú és nebéz századok tűntek le a keleti csillag feltűnése óta a semmiségbe. Élet-halál harcba keveredett sokszor egymással a mélység és magasság, a sötétség országa sokszor igyekezett elnyelni a világosságot, letiporni az emberi jogokat s a tudatlanság homályával vonni be az egész földet. Az emberi indulatok és szenvedélyek vad gerjedelmei csodás módon használták fel a betlehemi fényes csillagot igen sokszor az elvakításra. Az emberi önzés a szeretet helyett a szeretetlenséget prédikálta, világosság helyett a sötétség leplével igyekezett bevonni a világot, a Krisztus oltára mellett áldozott a mammonnak s a békeség helyett gyűlöletet ápolt szívében. Mennyi sötét kép, mennyi gonosz álom űzte játékát e föld gyermekeivel ! A boldogság hajóját kereste, s úszott talán tudtán kívül a fertelem, szennyes posványa felé. Az élet nehézségeinek kiegyenlítésén fáradozott látszólag, de valóságban az ellenkező cél felé irányultak léptei. A betlehemi szegény hajlékból kiindult eszme azonban nem szűnt meg munkálni az emberi szívekben. Akarva — nem akarva hatott még azokra is, kik elszigetelték magokat jóltevő munkája elől. A keleti égen egyszer kigyult isteni fényt sem az ártatlan csecsemők vérével eloltani többé nem lehetett, sem a világ gonoszságának sötét keresztfájához szögezni nem sikerült. Ha olykor el-elhagyták is az emberek a fényes csillag által megjelölt útat, ha tévedeztek is a föld göröngyei között, s a szenvedélyek fel-fellobbanó hevében vér rózsákkal hintették is be a Krisztus képzelt dicsőségének útját , ha az igazi fény helyett álcsillagot követtek is néha-néha, — megzendült az angyali ének a magasban, édesen hívogató hangját megértették a föld gyermekei s utána mentek, hogy megpihenjenek a tévelygések után. A betlehemi bölcsőben az emberiség szíve melegedett át, a rabszolgaság láncszemei olvadoztak fel; a tudatlanság éjeiében botorkálóknak a tudomány vezető fáklyáját gyújtotta meg a pólya melege. A törvény kérlelhetetlen szigora alatt nyö- göknek leikébe öntudatos életet lehelt a magasból leszállott szikra, s a világ népét a kiegyenlítés, az összebékülés, a testvériség útja felé terelte. A betlehemi fényes csillag feltűnése előtt a világ csak egyes hatalmasok kedvéért és számára létezett, önző anyagi érdekek vakeszközeiként használták fel a tudatlanságot, a tudás fájáról csak kevés választottaknak engedtetett meg az éretlen gyümölcs szakítás, a tudatlan nép az egyiptomi húsos fazekak mellett hevert a bűnök fertőjében. A világ sarából nem birt, nem akart kiemelkedni, a test telhetetlen vágyainak áldozott, s örökké tartóságát kereste életben és halálban. A betlehemi kis hajlékból indult ki a hatalmasokra nézve megnyugtató ama jóslat szerű mondat: „Az én országom nem e világból való«. A világ tehát szakított, vagy legalább szakítani akart a földdel, ezentúl az égfelé irányozták tekintetöket, ott keresték a sötét csillagok között a hajlékot, mely boldogsággal fogja majd körül a földi salaktól megtisztult emberi lelket. Amaz túlságosan az anyaghoz láncolta az embert, emez nagyon is égivé igyekezett tenni. Egyben találkozott a két szélsőség, a türelmetlenségben, a vélemény külömbség meg nem engedhetésében. Amaz
