Munkács, 1885 (2. évfolyam, 10-52. szám)
1885-12-10 / 50. szám
Méltóságos elnök úr, tisztelt egyesület! Rendkívül örvendek, hogy e hazafias célú egylet inai gyűlésében részt vehetek. Már azon kitüntetés alkalmából —- melyben az egylet részéről, a védnökség felajánlása folytán részesülni szerencsém volt, — nyilvánítottam, hogy azt nemes törekvéseiben lehetőleg támogatni fogom. Ezen Ígéretem beváltásául, van szerencséin méltóságodnak jelen ajánlatomat, a benne foglalt indítvány és azon óhajtásom kíséretében átnyújtani : adja Isten ! hogy sikerüljön nekünk a hazafias szellemű és irányú közművelődést ezen általam igen kedvelt megyében minél szélesebb körökben elterjeszteni és felvirágoztatni. A felolvasás befejezése után átnyújtotta a főispánnak az alább olvasható „Ajánlati indítványt“, melyet viharos éljenek zártak be. Az indítványt a főispán olvasta fel, mely után (midőn a zaj lecsendetült) igy folytatta: T. közgyűlési Az indítvány egy nemes ajánlatot is foglal magában, mely ajánlat feltétlen, mely kétségtelenül a mi célunk megvalósítását, a főméi, "gróf hozzá- járultával biztossá teszi. Eu meghajlok magam részéről az indítványozó magas elhatározása előtt s ajánlatát a közmivelődési egyesület részéről köszönettel fogadom, a második része felett azonban méltóztassanak megengedni, hogy a rendre térjünk és a maga helyén tárgyalhassuk. (Kőz- ben-közben úgy a felolvasást, mint a beszédet szűnni nem akaró éljenek szakiták félbe.) Ezután Halász Ferenc tanfelügyelő olvasta fel a közművelődés egyesület működéséről szóló jelentését. Közöljük egy részét szó szeriut, de terjedelménél fogva másik részét jövő számunkra kell hagynunk: Dicsérni fölösleges. E jelentés maga egy inegórdemlett dicsérő beszéd, mely egy úttal mutatja azt is, mennyi még itt a jövőben való teendők halmaza. Jelentés a „Beregmegyei magyar közművelődési egyesület11884 5. (második) évi működése felől. Tisztelt Közgyűlés! A magyar nemzet közhangulata ma egy dicső és nagy horderejű eszme felé irányul, ez: a magyar kultúra eszméje. Valamely nemzetnek a többi népcsaládokkal szemben földrajzi helyzete és individuálisásához képest bizonyos feladata van , mely feladatnak sikeres megoldása egyszersmind a nemzet létjogát is biztosítja. Hazánk ezredéves múltjából tudjuk, miszerint a magyarnemzetnek, — beékelve Európa szivébe, természete? határok közé, — feladata volt a nyugati civilisátió védbástyájául szolgálni, a nyugati műveltsége,? a keleti barbárság ellen megvédeni. — Történelmünk fényesen igazolja, hogy a magyar nemzet e nehéz feladatot derekasan megoldotta s ezzel létjogát a múltra beigazolta. Az uj ezredév hajnalán a magyar nemzetre már többé nem fegyverrel megoldandó, de ennél nem kevésbbé fontos feladat vár. A magyar nemzet egyedül van hivatva arra, hogy a civilisátió- nak kelet felé a jövőben zászlóvivője, te-jesztője legyen. Ezen nagy missióra kell elkészülnünk s ezért indokolt, hogy a magyar nemzetnél az uralkodó eszmét ma a magyar kultúra képezi. A magyar kezdettől fogva nagylelkű volt, testvérül fogadva a három balom és négy folyam körül több nemzetiséget. Jellemző, hogy valamennyit önmagával egyenlőnek tekintette , soha egy nemzetiséget el nem nyomott. De viszont mindenkinek be kell ismern . hogy szép hazánkban egyedül a magyar lehet az államfeutartó elem s be kell látnunk, hogy itt csak egy kultúra lehet s ez : a magyar. Ez korántsem jelenti azt, mintha nem magyar ajkú testvéreinktől anyanyelvűk elhanyagolázás lvö- vetelnők vagy individualitásuk eltörlésére törekednénk. De midőn a magyar hazában magyar kultúrát akarunk teremteni, ezáltal : rra törekszünk, hogy e hazában lakó minden állampolgár anyanyelvének megtartása mellett — saját jól felfogott érdekében is — beszélje az államnyelvet, rendületlenül hive legyen a magyar állameszmének s a magyar művelődés legyen átalános a Kárpátoktól Adriáig! A magyar kultúra kérdése Beregmegyében is a legnagyobb gondosságot és figyelmet igényli, mert e megyeben minden 100 lakosra csupán 44 magyar, továbbá 6 német és 50 ruthén esik ; az 1880-iki népszámlálás igazolta, hogy e szegény határszéli megye lakosságának csupán 24°/0-a tud irni-olvasni, mely arány a munkácsi járásban 17 '/„, a szolvaiban 11%, a felvidékiben 10°/o-ra esik; mindhárom járás tudvalevőleg majdnem kizárólag ruthén lakossággal bir. — Ha ily viszonyok mellett még számba vesszük , hogy megyénk legnagyobb része nyomasztó anyagi viszonyokat tár elénk, — nyilvánvalóvá leend, hogy megyénk kulturális viszonyainak magyar hazafias irányban fejlesztése szép. de nehéz feladat; s hogy ennek sikeres megoldásához az állam és társadalom hathatós, vállvetett együttműködése engedhetetlenül szükséges. Mit tett az állam Beregmegye népoktatásügyének fejlesztésére? — Hálával kell beismernünk, hogy sokat, az ország többi törvényhatóságaihoz viszonyítva aránylag legtöbbet. — Ma Beregmegyében 56 magyar tannyelvű állami népoktatási tanintézetet bírunk, melyek legnagyobb részben népes ruthéu vagy német lakosságú községekben vannak elhelyezve, s biztos terjesztői a magyar hazafias irányú, de egyszersmind vallás- erkölcsös népnevelésiek. Ezen iskolákból eddig összesen 1226 oly nem magyar anyanyelvű növendék került ki, kik a magyar nyelvet szó- és írásban teljesen elsajátították. Részint állami jelleggel, részint jelentékeny államsegélylyel immár 15 kisdedével állítottunk, többnyire az állami iskolákkal kapcsolatban, melyekben a lefolyt tanévben 617 kisded tanulta játszva az édes hazai nyelvet, meg- óvatott az erkölcsi és testi satnyulástól. — Népoktatás intézeteink fentartására ma már 60.000 frt államsegélyt nyerünk. Ezt tette Beregmegye cul- turális érdekében a magyar állam. Mit tett ez irányban a beregmegyei társadalom? — Önérzettel mondhatjuk, hogy a cul- turális kérdések iránt mindig tanúsított élénk ér deklődése mellett az anyagi áldozatokat is tőle telhetőleg meghozta. A beregszászi és munkácsi nóegylet, a beregszászi és vereczke-járási kisdedovö- egyesiilet, a felső tiszavidéki házi ipart terjesztő egyesület, — mindannyi törekszik megyénk cul- turális érdekeit előmozdítani. Beszéde végeztével Uray Imre emelkedett fel « látszott rajta, hogy szavai szívből és lélekből keletkezve jöttek ajkára. Midőn — úgymond - a főinéltöságu grófnak ezen indítványa előttünk fekszik, önkénytelenül eszünkbe jut a költőknek ama szava : Minden beszédnél legszebben beszél a tett“ Különösen azért üdvözli a grófot, hogy itt megjelent, mely azt mutatja, hogy ő ezután Beregmegye közönségével egyesülten kívánja e nép, e vidék javát előmozdítani. Magaóvá teszi az indítványt és kívánja, hogy a megye gyűlésén is elfogadásra ajánltassék. Ezek atán Lehóczky Tivadar derék régészünk tartott Beregmegyéről egy csinos felolvasást, mely térszüke miatt jövő számunkra marad. A rendes tárgyalt sora letárgyaltatván az indítványokra került a sOr. A Sehőnborn gr. indítványát lelkesedéssel lette magáévá a közgvii- lés, mely ez: Ajánlat és indítvány. beadja a beregmegyei magyar közművelődési egyesület 1885. évi december 10-éu Munkácson tartott közgyűlésén gróf Schönborn Ervin. Tekintetve egyíehd, hogy azon nemes és hazafias feladat melyet ha elöl nevezett egyesület a magyar szellemű közművelődésnek Beregmegyében leendő terjesztése és felvirágoztatása körül magáénak ösmer, csak úgy oldható meg sikeresen, ha az egylet, a mindnyájunknál meglevő jó akarat mellett, a közönség részéről — czéljainak megfelelő mérvű anyagi támogatásban is részesül és tekintettel másfelől azon nagyra becsült és kedves összeköttetésre mely családom és Beregmegye tisztelt közönségé közt, régi időktől fogva fenállott s melyet én jövőre is fentartani, sőt ez egylethezi viszonyom alapján, még szorosabbá fűzni, kedves kötelességemnek ösinerek: részemről Beregmegyében fizetett összes állami egyenes adóm 1"/,, azaz egy százalékának megfelelő összeget, a jövő 1886. évtől kezdődő öt éven keresztül a beregmegyei magyar közművelődési egyesület czéljaira ezennel és önként felajánlok s ez ajánlatom kapcsán — tekintettel arra, hogy az egylet által kitűzött czél biztosítására az eddig rendelkezésére állott eszközök még ez ajánlattal kapcsolatosan sem elegendők, hanem a teljes sikerhez mindnyájunk egyesitett közreműködése szükséges : annálfogva indítványozom mikép a jelen közgyűlésben eszmecsere és tárgyalás indíttassák meg azon legczéUzerűbb módok és eszközök iránt melyekkel az egyletnek hasonló módoni támogatása minél kiterjedtebb körökben é; biztosabban elérhető lenne. Több inditvány tétetett meg de térszüke miatt e számunkból jövőben megemlékezünk ró lók, mindenik szónok azonban a gróf inditvány lelkesítő hatása alatt állott. A közgyűlést épen 12 órakor rekeszté be a főispán az előbbiekhez méltó beszéddel, melynek vége volt: Éljen a király! Éljen a haza!! Közebéd. Félhárom órakor kezdődött az ebéd. mely 132 terítékből állott, A h armadik fogás után megkezdődött a tosztok sora. Hat túszt volt elő- legesen elfogadva, de bizony lett abból vagy 16. A főispán kezdte meg a sort. „T. közönség! A mai ünnepélyes napon mind elnöklő első emelek poharat e díszes gyülekezetben: Midőn a köz gyűlés szétoszlott, azon felkiáltással távoztunk el Éljen a haza! Éljen a király! — Volt idő, midőn e két fogalmot nehéz volt össze egyeztetni, midőn hazafinak nem szabad volt lenni; ina azonban nemcsak a költő szavaival mondhatjuk hogy a legelső magyar ember a király, de a nemzettel valósággal egybe forrt; haza és király ma egygyé 'ott. A közművelődés, a nemzeti emelkedés első embere a király; azért felséges urunk, királyunkért és felséges király assonyunkért emelem po- haramot Kívánom, hogy az isten őket a haza, a nemzet javára sokáig éltesse! (sokszoros éljen!) — Jobszty Gyula alispán Sehőnborn grófért emelt, poharat. „Eddig is — úgymond — tisztelt és nagyra becsülésünk tárgya volt Sehőnborn. E. gr. ő mélt. de mai napon tett ajánlatával meghódította beregmegye közönségének szivet. Nem kétkedik, hogy a megye közönség érzületét tolmácsolja. midőn annak nevében kívánja, hogy az isteni gondviselés megyénk és hazánk javára sokáig éltesse (sok éljen !) Literáty Ödön a ruthén népeit emelt poharat, kik jó és balsorsban osztály részesei voltak e nemzetnek századokon kertsz- tül. Az elnöki beszédben szépen lett méltatva a nép érdeme, tanúsított magaviseleté. Ott találjuk őket a magyarral a harcokban, együtt küzdöttek őseinkkel a szabadságért lobogó Rákóczi zászlók alatt: Ott találjuk őket a közművelődés terén; sőt jóval előbb már a csernekhegyi monostort építették a műveltség terjesztésére. Első sorban a népet azután annak vezetőit élteti. Éljenek a közös haza javára, s egyesítsék a népet a magyar néppel ! Merényi János polg. mest. az egyesület elnökéért, b, Herényi Zs. báróért, emelt poharat. Élteti családjával együtt. Desko János gör. katb. főesp. Minthogy a rutlién népről oly meglepő melegséggel emlékeztek minden oldalról s a közművelődési egyesület oly szépen emlékszik és nyilatkozik róla, nem teheti, hogy ne nyilvánítsa azt, hogy a Kárpát alján lakó ruthén nép szívben lélekben magyar. Vezetői igyekeznek azt az újkor színvonalára emelni, de százados mulasztásokat nem egy könnyen pótolhatnak. A mostoha földön és viszonyok közt élő ruthén nép saját erejéből nem képes a kellő magasságra felemelkedni külső segítség nélkül, azért üdvözli a kőz- mivelődesi egyesület, s indítva érzi magát, hogy ennek nemes lelkű pártfogóiért és Sehőnborn grófért poharat emeljen, s kívánja, hogy az isten .sokáig éltesse ! — Varga Sándor ur főügyész Munkács városára és annak nemes szivü lakosaira emeli poharát. Lelki szemei előtt vonulnak el a múlt idők képei, melyek e városi a nemzet történetében oly nagygyá tették. Látja az ősz Almost feltűnni hon szerző Árpáddal és munkára indulni innét, hogy e sok apró néptörzstől lakott földön megalapítsák a hazát, kiknek nyomában a századok folyama alatt müveit városok keletkeztek. Élénken vonul el szemei előtt a szabadság legöuzetleuebb hősének alakja II. Rákóczi Ferenc Ein éke előtt lebeg az ellenséges betörő csoportok pusztitó dühe. Es e város a szabadság bőseinek tüzénél sokszorosan megedzve él, és soha sem volt érdemetleu e szabadság földévé szentelt földre. Kívánja, hogy éljen, virágozzék e város és legyen boldog ennek lakossága! Tájnel Ödön mfőjegyző a magyar honvédséget, az itt állomásozó 34. és 35. zászlóalj tisztikarát s ezek együttes képviselőjét László Béla ezredest köszönté fel. Literáty János ref. lelkész Sehőnborn grófot élteti. Mint a pozonyi országgyűlésen az első magyar beszéd hallatára, irgy kél és emelkedik benne az érzelemár annak tudtára, hogy Sehőnborn gr, Munkács városházánál magyarul szólalt meg, melyet e vidéken egy jobb jövő reményének hisz. Kóródy Sándor a közművelődés közkatonáiért emelt poharat, Gerevich J. gör. k. lelkész Halász Fereucz tanfelügyelőért, ki elhalássza a svábot, zsidót, németet, rutliént s csinál belőle derék magyart. László Béla ezredet az egyetértésért emelé poharát. ősi magyar szokás szerint épen főmit. voltam bátor szavaim meghallgatására fölkérni — annak két oka van. Egyik, hogy felszolásom egy- alkalmi kérvényt rejt magában — a másik ebből következik, Mint katona, tehát közönséges felfogás szerint mint jövevény jutottam e vidékre, megfordultam itt-ott s mondhatom, mint magyar- és mint világpolgár borzadálylyal kell visszafordulnom az ittten elharapódzott ferde viszonyoktól. Mondják, s a történelem elenyészhetetlen könyve bizonyltja — hogy hajdan ez másképen volt — hiszem is de okát nem keresem ! A nép oly jó, hogy az vezetheti magát — csak helyes vezetője legyen — ez hiányzik, — erre a főm. van hivatva. Isten egykor sz. fiát küldé le — égi tart hirdetni a világnak, s az üdvözítő szent szavára felriadtak a biinárban sülyedt pogányok pedig egyedül volt apostolait is csak később teremtett Legyen főm. e megyének üdvösítője — legyenek hivatalnokai •— melyeknek száma légió — Folytatása a mellékleten.
