Munkács, 1885 (2. évfolyam, 10-52. szám)
1885-12-10 / 50. szám
50. szám. Munkács, december hó 11. II- évfolyam. 4 4* Előfizetési ár: f' 4 Egész -évre..............................4 írt. 4* A Félévre ...................................2 frt. A A Községeknek és tanítóknak egész jf- ^ évre ....... 2 írt. 4 - A, jjr Egyes szám ára 10 kr4 feg-- 4 <^ > -4 nyílt-térben minden garmond <$> ) <wyí 20 kr. ^ f As II, ^—#—•#Hirdetési dij : 4 Hivatalos hirdetéseknél minden ^ egyes szó után i kr *, azonfelül <L bélyeg dij 30 kr. X Kiemelt diszbetük s körzettel el- ^ látott hirdet?nényekért térmérték )& szerint, minden négyszög ctiméter A után y kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvez- T mény nyujtatik. < k 4> —'$>-#-<$ )&—"c>—-$> -^o>— Társadalmi.-,, gazdasági« és ssépiredalmi Ixetilap. >Munkács város hivatalos hirdetéseinek a munkácsi szinügy-gyamoiitő-, és a munkácsi önkéntes tüzoitó-egyesiiletekneku közlönye Minden a lap szellemi részét illető közlemények a »Munkács« szerkesztőségéhez; előfizetési, hirdetési dijak a kiadóhoz küldendők Munkács Hol a honszerzők, fejedelmünk ? El, gyáva könny, ne igy feleljünk! Dicsőségük napja örökre tart! Itt a haza. mit ők kivívtak, S mely követője nyomaiknak, Nem látjuk korcsosulva a magyart! Szent bércei Munkácsnak, jártam A bércölelt, áldott határban, Es leborultam drága hantodon. Ez a küszöb, mosolygó téred, Hol a magyar honába lépett. Itt lábnyomát Árpádnak csókolom. Oh Munkáes, bérceid falára — Kardjokkal van nevök bevágva, Dönthetlcnebb Kárpátok béreinél. S testvérink, kiké a magyar szabadság, Munkálva a hazáért, elmondhatják- Árpád nagylelke mindnyájunkban él ! S kürt harsogott a rengetegből, — S tán hó-vihar zúg a hegyekről, — Fölrázva álmiból a hév nyarat ? Hab, Álmos ez, népfelriasztó, S Árpád, az ellenségszalasztó, Kik mint sasok, a völgyre csaptának. S a béréről hogy lepillantottak, Hon kereső hazátlanoknak Menydörgésként szívók megdobbana. S mint pusztító szélvész, szakadt föl Az elnyomott sóhaj keblükből: „Hazánk, hazánk ez, a magyar haza“! S Ősz Álmos int : „Itt tegyetek le, Mit keresék, a honi földbe, Ki bujdosók csillagja, hold valék. Istenünk a nap, lángja égjen ! Kelj mint a nap, fejdelmi vérem, S e föld tied lesz, mig napé az ég !“ Es a fehér ruhájú táltos Már lobogó oltáron áldoz, E tölgy alatt, ez ormos dombtetőn . . . Fejdelmi Árpád s bét vezére Néz s elmerül Hadúr tüzébe, Majd kardja, mint láng, villan rémitőn: „Munkára most! munkára népem! Ez első szóm, — többi tett légyen! Föl kell épitni karddal a hazát! Vagy halljunk, vagy örökre élünk, Halál reá, ki ellenségünk, Szabadság annak, a ki jó barát!“ S repül a sas kevély zászlóján, Szárnyát feszíti lenn a rónán, V ivén ősz Álmos ifjú nemzetét, S merről a déli báb ragyogva A bon tüudérképét mutatja, Vágtatnak széllel versenyezve szét. Oh bős nagyok, hová tünétek ?------Mé ly sírjába egy ezred évnek, Mely mindent elnyel irgalmatlanul. S késő utód a tért bejárva: „F fűre dőlt, -— itt lenge sátra! -—“ Szól és zokogva a hantra borul. * E szép, ihletés hatása alatt kelt költeményt a »bereg- megyei magyar közmüvelődéoi egyesület« javára épen e napou tartott hangversenyben való előadásra irta a szerző, s mi voltunk szerencsések ezt először közölhetni. — Szeik. ^Bartók "Lajos. Közművelődési mozgalmak. Megindult a nemes mozgalom országszerte. Versenyre keltek az emberek, hogy a műveltség, a tudomány fáklyáját belobogtassák a sötét kunyhók lakosainak még sötétebb szivébe. Nem egyesek küzdelmei bukdácsolnak többé a göröngyös utón, a társadalom kezet fogva tűzte ki a haladás zászlaját, mely első sorban emberi, másod sorban nemzeti szempontból emeltetett magasra fel, hogy körülte csoportosuljunk. Beregmegye, bársok tekintetbenmos- toha viszonyok közt el mind az által nem maradt utolsónak haladás terén’sem tettével, sem érzelmével. A szegénység nyomasztó terhe e vidékre kétszeresen nehezedik, de azért a nemzeti közmunkából férfiasán kiveszi a maga részét. Minden hazafias mozgalom a küzdők közt találja őt. Evekkel ezelőtt megalakult itt már a »magyar közművelődési egyesület.« Tagjainak ösz- szehordott filléreiből a jótékonyság tüzét élesztette kisdedóvők, ípartanmühelyek felállításával Nem saját hibája, hogy az eredmény magasabb lendületet nem vett, de nem is kicsinyelhető eddigi működése. Bár beregmegyei volt a neve, mind a mellett nagyon elszigetelt körben mozgott. Magasabb ösztön kellett hozzá, hogy általánossá legyen. A szatmármegyei láng ide is átcsapott. Schőnborn Ervin gróf, a Rákóczi birtokok tulajdonosa, szikrát kapott tőle, megértette, mit vár, mit kivan a nemzet viszonzásul egy nagy birtok örökösétől. Oda állott az őt megillető helyre, kezébe vette a zászlót, mely alá a megye intelligentiája most már habozás nélkül csoportosul, s kimondá az általános önmegadóztatást. Üdvöljük a grófot a megkezdett utón. Ő van itt hivatva, hogy az összemüködés szálai szét ne foszoljanak, hanem a közjót műveljék. A történelem megtanított már bennünket, hogy valahányszor a magyar főurak a nemzettest zömével egyetértve működtek, jótékony hatása soha sem maradt el. Nem kicsinyeljük hát a gróf ur nemes elhatá rozását, nem az áldozat nagyságáért, hanem a készségért, melylyel a haladás zászlóját kezébe vette, a jó akaratért, melyet a nemzeti közügy oltárára a jövő zálogául letett. így képzeljük mi a nagyokat a a nemzetek, a világ történelmében, s így lesznek nagygyá a nagyok az emberiség szivében. Fia fényleni akarnak, ne rejtsék véka alá a világosságát, lobogtassák azt fennen a sereg előtt, nem a sereg háta megett. De van abban ésszerű okoskodás is, hogy a közjóra irányuló terheket viseljük aránylag egyformán. Ne csak mindig egy osztályt adóztassunk meg, mely úgy is legszorongatottabb helyzetben van. A többi kibúvik alóla s markába nevet. Sokan vannak, kik élvezik a jótéteményeket, osztályrészeseivélettek a községi vagyonok használatának, de midőn a közjóra áldozni kellene, lesütött fővel odább sompolyognak. Osszuk meg a munkát, osztozzunk meg a terlien, ez lesz az osztó igazság. Beregmegye haladása a munkásság, a közmivelődés terén legyen mindnyájunk vállvetett munkájának eredménye. A legszegényebb osztály fogja közvetctlen hatását első sorban érezni, járuljon hozzá az is filléreivel, A közerkölcsiség nagyon meglazult, az emberek általán megbízhatatlanokká lettek. A középosztályt tönkre tette a túlköltekezés, a szabad uzsora, a rósz időjárás s jó formán a munkától irtózás is. Ha betekintünk a telekkönyvekbe, hát még valamely pénzintézet követelési könyvébe, megdöbbentő lesz a látvány, bámulat fog el látására bennünket. A szegény népet mindezeken kívül még folyton apasztja a jó korcsmáros, mely üzletével nemcsak anyagilag teszi tönkre, nemcsak vagyoni- lag koppasztja meg, de testben, lélekben satnya nemzedéket idéz elő s a nemzetnek láthatatlanul kiszámíthatatlan károkat okoz, Beregmegye hegyes, dombos földje, sőt még alsóbb része is nem lesz' hálát- lan talaja a közmivelődési egyesület munkájának. E vidéket, —- általában mondhatjuk, — még nem érintette a kifelé agi- tálás erős szele. Vezetői — kivált a fiatalabb nemzedék —- megértették a kor szavát. Ha itt-ott egy-egy ósdi vaskala- lapos szájából erednek is téves irányú nézetek, vihart nem idézhetnek elő, legfö- lebb a jó akaratú munkásságot hátráltatják. Ha a közművelődés mnnkásainak élén e megye főbirtokosa, áll, ha uradalmában nemcsak papiroson marad a jó akarat, de a közönséggel kezet fogva tettre kél, ha uradalmában nem lesz ellensége a magyar tiszteknek a bukovinaiak kedvéért, az eredmény sehol nincs úgy biztositvai mint e vidéken. A közművelődési egyesületnek pedig két irányban lehet és kell a jótékonyságot
