Munkács, 1885 (2. évfolyam, 10-52. szám)
1885-09-17 / 38. szám
T a n ü g y. Beregmegye kir. tanfelügyelőjének 1885. év szeptember hó 11-én 2525. sz. a. kelt s Munkács város polgármesteréhez intézett átiratának másolata. A népokt. törvény 50. §-a alapján a 12 évet betöltött s általában azon gyermekek, kik a mindennapi iskola egész tanfolyamát bevégezték, az ismétlő iskolába kötelesek járni. Tudomásom van arról, hogy a munkácsi áll. leány iskola V. és VI. osztályt végzett leány tankötelesek közül többen u. n. női kézimunka tanfolyamot látogatnak s a szülők azon hitben vannak, hogy ezáltal az ismétlő iskolába járás alól tankötelezett 12 —15 éves gyermekük fel van mentve. Sürgősen felkérem tek. polgármester urat, szíveskedjék az illető szüléket a népokt. törvény 4. §-ának teljes szigorával kötelezni, hogy 12—15 éves leány tanköteleseket vagy az áll. elemi, népiskolában berendezett törvényszerű ism. iskolába, vagy tetszés szerint az áll. polg. leány iskola megfelelő osztályába haladéktalanul beírassák s oda rendesen jár.issák, — mert a kézimunka tanfolyam egyátalán nem pótolja a törvényes ismétlő isk. oktatást, vagy a népokt. törvény 69. §-ában elrendelt polg. isk. tanfolyamot. Vettük az alább következő közleményt, mely múlt számunkban közölt vezércikkre vonatkozik, s adjuk egész terjedelmében. Megróják talán sokan, vagy meg fogják róni, hogy mi egy, vagy más ügyben határozott álláspontot lapunkkal nem foglalunk. Ez szerintünk egy vidéki lapnál nem is helyes, nem is célra vezető. Mi egy vidék társadalmát szolgaijuk pro et contra nézeteikkel együtt. Megmondjuk a magunk nézetét egyenesen, de elfogadjuk az ellenkezőit is, azután levonjuk belőle magunknak az igazságot, valamint levonja olvasó községünk is. így és csakis igy vélünk a közönségnek leghasznosabb szolgálatot tehetni. Igaz, hogy az említett vezércikk nézeteinket tolmácsolja egy erősebb kifejezés kivételével, és e cikk nem csak úgy véletlenül került lapunkba, hanem a szerkesztőség egyenes akarata folytán; de az ellen nézetet is tisz'eljük és azért szivesen nyitunk tért részire most és jövőben a nélkül, hogy elvi álláspontunkat kockáztatnék. Más apolitikai és má-' a társadalmi életet képviselő, annak mozzanatait figyelemmel kisérő lap. Amabban nevetségesnek tűnnék fél, ha a párt nézetével ellenkező eszmék tárgyaltatnának és ajánltatnának elfogadás végett. Ha például a kormány párti közlöny az ellenzék álláspontját védelmezné és ajánlgatná, vagy megfordítva. Mit érne, olyan politikai lap, mely minden párt álláspontját, dicsérné, vagy helytelenítené? Politikai lapnak már előre meghatározott álláspontot! kell elfoglalnia; és zászló vivőül szolgálnia egy tömörült pártnak ; társadalmi lapban ez másképen van, itt egyéni nézetek tolmácsoltatnak és ajánltatnak elfogadás végett; melyet a közönség utólagosan birál meg és elveti, vagy elfogadja. Ez a mi álláspontunk és nézetünk! A rendfőnők választáshoz. A * Munkács,“ legutóbbi számában, a magyarországi sz. Bazil rendű szerzetesek tartományi főnökének közelgő választását igyekszik bevezetni egy nem épen higgadt, de mert a lap homlokán nyert helyet, eléggé fontos nyilatkozat. Alá irta: Cassius. Dicséretre érdemes benne egyrészt a hazafias aggodalom; másrészt annál inkább megrovásra méltó a könnyelműség, melylyel Cassius egy tisztes őszt a közönség előtt meghurczolni nem átall, csupán azért, bogy a jelen kor éhenkórászainak melódiája szerinti nagyhangú és igy beszámítás alá eső czikket Írni látszassék. Vádolja pedig Cassius Kraliczkyt, a jelenlegi helyettes tartományi főnököt oly bűnökkel, melyek vagy tendentiosusak vagy merőben légből kapottak. Ugyan engedjen meg t. Cassius ur egy egészen naiv kérdést. Mire alapítja ugyanis azon állítását, hogy Kraliczky muszka tendentiákat táplál? és mindjárt le is vonja belőle a következtetést: tehát a főnökségre nemcsak, hogy alkalmatlan, de megválaszthatósága is kétségbe vonható. Sőt tovább megy, midőn a nemzette tből kiakol- bólitotta, kétségbe vonja egyedüli ékességét és obscurus tanulatlan fráternek declarálja azt, ki a szerzet jelenlegi generatiojának tanulmányokban egyedüli kimagasló alakja ! Némi sértett önérzetből származó elkesede- dés vagy más egyébb fájhat, Önnek t. Cassius uram, de nem a hazát fenyegető veszély aggodalma az, mely jelenben önt a személyeskedés hálátlan porondjára sodorta. Mit vet ugyanis ön Kraiiczkynak szemére ? Proprimo : hogy egy muszka lapnak levelezője; prosecundo: hogy egy muszka tudományi tár. ulatnak tagja. Igaz-e, nem-e ? nem tudom. De azt tudom és öunek is tuduia kell, hogy ha minden külföldi lapnak magyarhoni levelezője hazaáruló, ha minden magyar, ki valamely tudományos társulatnak tagja, mint fekély a nemzet testén, kiégetendő vdna, oh de megfogyatkoznának legjobbjaink és bizony-bizony higye el, hogy Munkács és környékének hazafias közönsége aligha pótolhatná a megcsappant numerust. Mert ne azt nézze kérem, hogy ki hová ir, de inkább azt, hogy mit ir? Vájjon úgy tesz-e mint édes oláh véreink odaát szép Szatmár, Ugocsa, Mármaros ér Erdélyben; avagy kesereg-e mint tót testvéreink az elvesztett Maticza fölött? vagy Bismark- nál kereskedik, mint szász atyánkfiái ? vagy Belg- rádba jár-e, mint dédelgetett omladinistáiuk ? vagy Velechradba zarándokol, mint Starcsevics gyermekei? és még sok-sok hasonlók, a kiket nemhogy gyanúsításunkkal megakarnánk sérteni, de dédelgetünk, akár a mesebeli ember a megfagyott kígyót, de a melynek mindig csak egy refrainje: hogy megmar. Tudnék én önnek idézni szép hazánkból nem egy helyet, hol a vármegye első hivatalnokai, a megye legvagyonosabb urai a nyilvános helyeken, a kormányokkal szemben tele szájjal dekl. - málják magyar hazafi voltukat, otthon ellenben a nagyságos viczispán úr, a nagyságos képáiselő úr és sok más egyéb, a magyar haza jóvoltából meg- nagyságositott exk tentia. feleségével, fiával, leányával, menyével, apró és nagyobb gyermekeivel úgy kiteremtettézi a dáko-román ékes dialektust, minim az egész háznál egy lélek sem értene magyarul. És ezek jó hazafi hírében állanak, kitüntetéseket nyernek, megkövérednek a nemzet te lén, melyet inindúntalan mosdatlan szájukon viselnek, és a melyet önzés sugallta aljas önérdekből megcsalnak. Es most fordítsunk a dolgon. Olvasott-e ön akár a Kraliczky akár más, vidénklinkbeli egyén tollából c ak egy afféle felfújt elégedetlenséget tolmácsolni vagy mondva csinált jajszót akár az ön által idézett muszka lapban, akár máshol ? Vagy látott-e már ön, mint a népnek eléggé ismerője, itt közöttünk forgó és esetleg még rubeleket sugárzó eleven muszka einissfarinsokat, már minta milyenek ott a tít felvidéken úgy elvétve meg-megfor- dulnak ? Tud-e ön megnevezni egy intelligens családot, melynek társalgási nyelve az orosz lenne? Tegye kezét a szivére. Hagyjunk mi annak a muszkakeresésnek békét! Hagyjuk mi e nemes tisztet a tanfelügyelőknek. Ök találták ki, hogy egykor ingadozó existentiájukat biztosíthassák. Legyen az ő kizárólagos tulajdonuk. És különösen békét hagyhatunk az öreg Kraiiczkynak, kinek bizony vajmi kevés része van a reáerőszakolt és neki tulajdonított haza ellenes üzelmekben. Aztán a kiket ön ajánl főnökül, elhiszem, hogy szintén jó hazafiak, hanem ha úgy bizalmasan, négyszem közt kérdezném. Öntőlv hogy mik azok a kiváló tulajdonságok, melyek akár Leu- kanicsot, akár Jozevic et a szerzetfőnökségre kva- lifikálják ? tessék elhinni, nagyon zavarba hoznám önt. Nem állítom, hogy Kraliczky lesz megválasztva. Sokkal erélyesebbnek ismerem, hogysem föltételezzem azt, hogy szerzettársai mellette tömörüljenek ; sőt inkább azt hiszem, hogy füt-fát megmozgatva ellene fognak szövetkezni. Ez az ő dolguk. De hogy a szerzet vagyonának elhanyagolt kezelése, a szerzetesek elvilágiasodott laza magavi elete és részben csekély ismeretköre oly erőteljes, részrehajlatlan és szigorú kezet igényel, minő a Kraliczkyé, azt érezzük. Tisztelt szerkesztő úr! A munkácsi állandó színházra tett ajánlatok ez ideig is becses lapjában tétettek közzé, tisztelettel tudatom, miszerint Gróf Schőnborn Buchheim Ervin ő méltó-ága — mint Günther Ágoston ura- dalmi igazgató ur, aug. hó 5. napján keltés h zzám intézette levelében értésemre adta — a munkácsi állandó szinház építéséhez egy 1000 frt értékű álló fát volt kegyes ajándékozni, mely kegyes adományért a szinügyi bizottság nevében és e helyüt is hálás köszönetét mondok. tisztelettel lévén Nagy Gyula, a szinügyi bizottság alelnöke Tekintetes Nagy Gyula kir. közjegyző urnák! mint a munkácsi állandó szinház építési bizottság elnökének helyben. A czimzet bizottság által Schőnborn Ervin gróf úr ő főméltóságához intézett e részbeni kérelme folytáé, van szerencsém a tekintetes urat arról értesíteni, hogy a mennyiben a czélbavett színház épités valóban létre jövend, hajlandó ő főméltósága a kitűzött czél eléréséhez oly módon hozzájárulni, hogy az építkezéshez megkívántaié faanyagok közül azokat, melyek az uradalmi erdőkben találhatók 1000 frt értékig fenálló fában ingyen utalványozandja. Munkács, 1885. aug. hó 5-én. Günther. Valamennyi iörvvényhatósághoz intézett rendelet a Vallás és közokt m. kir. Minisztertől. A nép szellemi és auyagi javának előmozdítására törekedni kötelessége minden állampolgárnak. Az egész ég .a nép jólétének alapja, annak emelésére a magam körében minden tőlem telhetőt elkövetni mindenkor feladatomul tekintem. A közegészségi viszonyok javítása szörfölőt nagy föladat. Rövid idő alatt s könnyűszerével nem lehet e terén az óhajtott sikert bizto itani. Nevezetesen az államnak s a hatóságoknak, valamint egyes buzgó embereknek minden törekvé e hiú maradt és marad, ha az összes népesség és különösen az értelme ebb. osztályok társadalmi utón nem támogatják a közigazgatás munkálkodását. A tapasztalás Angliában, az Amerikai Egyesült, államokban, Németországban tanú útja: hogy a közegészségügy a műveltség kérdése: az a társadalom felvilágosodásával párhuzaino an javul. Ismeretes, hogy közegészségügyü ík állapota mennyire ki nem elégítő. És nekünk, kicsiny nemzetnek Európa nagy népcsaláda közepette, kétszere-en kell igyekeznünk az ember anyag megtartására s fejlesztésére, mert ezen alapszik politikai s nem kevésbé gazdasági jövőnk. (Folyt, köv.) Hírek. — A komlósi zsidó Coesus, Mauszkopf Maisele istállója múlt hó második szombatján, miután az dúsan volt titokban assecurálva a tűz kár ellen, és a benue hizlalt marhája Bécs felé elszál- littatott, porrá égett, mely tűz esetnél nem kedvezett a szerencse az illetőnek annyiból, hogy a mellette lévő pálinka nelciár izezgyár lenem égett, no de qui perdidit numerum, incipiat iterum,, igy történt Komlóson is, a midőn a következő sábes estéjén ismét- a zezgyárból kihordatott mindéit szükséges tárgy, gyujiás következtében teljesen leégett ámbár a tervszerű gyujtogatót máig sem lehet kitudni, de nem i; igen érdeklődik semmi ügynökség, annál kevésbbé a közigazgatás hivatott közege, noha egész Kornlós urbi et urbi tudja, és beszéli, hogy a második gyújtásnál a jókor oltani oda siető népet, a zsidó sihederek zápor kő- dobálással az oltástól elkergették, a miért nem ártana éber figyelemmel kísérni, nehogy az ilyen tizedik tervszerűen és dúsan tűz kár ellen asse- curált, gyújtogatások az egész községet, és a szegény népet, az ismét, assecurált Mau-kopf komlósi fő birtokos patics kastélya elégetésénél uralkodó viharok által teljesen véginségre nekárhoztassa. — A napokban magas vendégek érkeznek városunkba, kik megfogják élénkíteni nemcsak a várost, de a rengeteg erdőket is. Megkezdődik a szarvas vadászat. 16-án jön Schőnborn Károly gróf, 17-én Fürstenberg Emil és Fürsten berg Miksa hercegek, 19-én Trautman dorf Ferdinánd és Wurmbrand Ferdinánd grófok, 21-én Iloyos József gróf, 23-án Schőnborn Arthur és Schőnborn F. K. grófok és Pallovicini őrgróf.
