Munkács, 1885 (2. évfolyam, 10-52. szám)

1885-09-10 / 37. szám

jenek Iáitokra. Szives figyelmébe ajánljuk az alispán úrnak meggyőződés végett, hogy mi igaz e dologban.

Az üzlet és a nép megyénkben.

Előre bocsátom, hogy minden nép fiát, legyen az vallásra nézve katholikus, izraelita vagy budhista, tisztelem és szeretem addig, a mig tetteivel az ellenkezőre, a megvetésre nem kényszerít. A vallás, a nemzetiség és megrögzött szokásokat apáinktól örököltük, és ha hibásak, ők a felelőlösök e hibákért, „miután az emberi természet olyan, mely hozzászokik a legroszabbhozis.“

E gazdagságában is szegény haza azért szegény, mert azon üzlet tette a?zá, a melynek igazságát támogatja egy szentnek vélt könyv, melyet megneveznem felesleges azért, mert ezt keresztény polgártársaink nevéről úgy is ismerik.

De térjünk által e sz. könyv első dogmájára, az üzletre, különös tekintettel szegény megyénkre.

Megyénk felső vidékének talaja oly szegény termöképességü, hogy ott az x/8 részes gazda, de 8/8 részes sem remélhet oly termést, — hogy abból a piacra is bevigyen.

E szegénységet használja alapul meggazdagodására egy népfaj, mely e hazáért még eddig egy csep vért sem hullatott.

Mert őszkor, a midőn a szegény népnek adót, szolgát, papot, tanítót, csordást és kondást kell fizetnie, van ez idegen nép részére a szüret és az minél nagyobb az ínség, annál bőségesebb.

■Az adót szorítják; a papnak és a többinek megérdemlőit munkája, avagy helyesebben, szolgálata gyümölcseit erővel is behajtják ; a községi és közigazgatási terheket viselni kell : ele erre pénz-pénz és mindig pénz szükséges.

Ezt tudja emancipált polgártársunk és — a bankból kölcsönzött és privát bugyélárisában penészedé bankóinak zárt csináltat, melyet bátran nevezhetünk az önzés, vagy pedig a megrontás wertheim zárjának.

Az nem nyilik meg addig a szegény por előtt, a mig az üzleti Önzés nincs kielégítve, habár ez üzlet a pór azon hátrányára esik, „hogy sem adót, sem papot és társait nem fizetheti ki.“

Az adóért eladják utolsó tehénkéjét és a nyomor erős öklökkel kezd dörömbölni ajtaján, ablakán a most már uj polgártársaink által tönkre juttatott szegény páriának,

Hiában ad a magas Isten áldást termésben,

„ha abból az veszi a hasznot, a kinek hazafisága

még ez ideig terra ignota.“

0^0

Álljon ezek igazolásául a következő igaz tény.

A zsidó, ha a korcsmát bérli, ezzel bérel a törvénynyel ellenkező előjogokat.

Hogy mint engedi meg a szabad üzlet e törvényt: azt ott fent bírálják meg.

De igaz az, hogy szilva, bor és más szeszfőmajd megmondja ő azt, amit mi, hírlapírók nem tudunk ki sütni. Megszólítom, kik ezek az urak, mit akarnak ? . . Kérem, mindjárt bejön a főpincér, az talán fogja tudni. J . Haragudni kezdtem . . . magamra. Hát hogy tudjuk meg, gondolám, ha a pincér se tudja, aki pedig nem hírlapíró, . . . No de majd meg mondja a fő pincér, az lesz itt most a legtudósabb ember... . Hopp.... Kérem, fő pincér úr! kik azok a . . . németek a teremben ? . . . Azok! .... A magyar vasúti hivatalnokok jönnek ma itt össze mintegy kétszázan. . . Talán németországiak, a kiállításra jöttek ? , . Nem, kérem, ezek magyarok. . . . M a- g y a r o k az ördögbe! Hiszen egy magyar szó se jött még ki szájukon. Úgy viselik magokat, mintha Berlinben lennének. . . Igen ! ezek mind magyaroszágiak, erősité a fő pincér. . . Hát mi hol leszünk akkor, ha ők vagy két százan jönnek itt össze ? Együtt meg nem férünk !-----Tessék a másik oldalon levő kisterembe átmenni, ott üres a hely! A helyzet csak hamar ismeretes lett mindenki előtt, megkezdődött az átvándorlás, hol egymás hátára állva, összeszorulva, mint a hering a tonnában, kezdtük az ismeretséget közelről még szorosobbá fűzni. Végre is át vándoroltunk a Vigadóba. Es e sok vándorlásnak a magyar vasúti hivatalnokok voltak az okai. . . . Nem értettük volna meg egymást, mint nem értettük abban, hogy ők azon termet foglalták el, hová mi jó előre jelezve találkát adtunk. Üdvözöljük a magyar vasúti hivatalnokok germanizáló társaságát! — a.

zéshez használható gyümölcsöket semmi más zsidó nem vehet a faluban a regalista zsidót kivéve: mert ellenkező esetek előfordultával a rabbinus fönséges ?! Ítélő széke dönt . . . rendesen a falu zsidója javára.

Itt van a sokak által védett „cagal“ a maga valóságában.

Az thalmudi összetartási törvény, mely kitaláltatott egy nép javáért más népek romlására.

Ha tehát egy 200 literes véka 40 krért adatik el, a melyből a zsidónak 5 1. pálinkája

lesz, a melyett, ő 30 krral árulgat, ekkor világos j az előny és hátrány.

Az előny, mely némelyeket meggazdagit és a hátrány, mely a szegény nap romlásának előidézője.

Ha ezen két modern rémet a törvények őrei a haza java kedvéért nem fognak igyekezni tetten kapni : akkor nép, pap, tanitó, jegyző, csordás és kondás mehetsz egy jobb országba, mert egy-két-tized e tejjel és mézzel folyó országot Zaharává változtatja.

Ekkor és bizonyosan elő áll egy uj korszak, de arról nem lesz kinek cikkeznie sem a „Munkács, sem más lapban.

Beregmeyyei pap.

Tekintetes szerkesztő úr!

A hírlapok, mint az emberiség eszméinek nyilt- tere, melyekben úgy társulatok mint egyes polgároknak nézeteiket, avagy a törvény sértőit a népérdekében nyilvánosság elé hozni és ott kifejezésre juttatni lehetővé tétetik; nem azért, hogy egyeseknek ártani óhajtanánk, hanem a, nyílt- térbe lépés csakis azért történik, hogy részint az ügyet kellő világításba hozzuk, részint pedig azért, mivel egyes hatóságok részéről úgy szólván soha igazság szeretetet nem tapasztalunk.

Tekintetes szerkesztő úr, szives engedelmével a következő esetet óhajtóm nyilvánosságra hozni, és erre nézve a t. szakavatott közönségtől e lap hasábjain felvilágosítást kérek:

Az eset következő: Alantirt egész családom- mai f. hó 15-én Bpestre távozván, részint a kiállítás, részint pedig családi ügyeim elintézése végett, honnan 23. haza jövendő lettem volna, s bár mint üzlet ember mindenki előtt ösmeretes lévén, miszerint a háztól soká távol nem lehetek; mindazon által megtörtént azon eset, hogy Munkács város rendőrfőnöke egy közrendőrt küldött minden hivatalos tanú nélkül, ki zár alatt levő házamat és pénzes szekrényemet (siffon:) feltörte, dacára annak, hogy cselédeim ellenkeztek s kijelentették, hogy az úr ma jön haza s legalább 2 óráig várjon, erre nem hallgatva, sőt cselédeimet megkö- töztetni akarta, ezek azonban az erőszaknak engedve, szolgálóm a szobát kinyitotta, azonban a siffon kulcsot mivel azt magammal Pestre vittem volt, elő nem adhatta. A rendőr Havel Miklós lakatos urat hivatta, ezt azonban bevárni nem győzvén, a siffont feltörte s mindez azért történt, mert segédem néuje levelet irt f. hó 21-én, hogy be kell rukkolnia, a honvéd könyve pedig a siffonbau volt éltévé s mert a segéd előre akarván berukkolni, kedvéért azonnal intézkedés téteti t. i. a feltörés végrehajtatott. Már most kérdem:

Létezik-e törvény, szabály avagy ministeri rendelet; mely a rendőrfőnököt felhatalmazza arra, ily esetekben egy polgárnak pénzes szekrényét egy közönséges rendőr által feltöretni ? megjegyzendő, hogy az illető tulajdonos az egészről mit- sem tudott, sőt értesítve sem lett?

Ha igen! hol van az előírva ?

Munkács, 1885 augusus 30-án, *

tisztelettel Jamniczky Andor.

Tekintetes szerkesztő úr!

Ismerve némely gr. kath. papoknak kemény ellentállását az állami elemi iskolákkal szemben, e pár sorban a magyar nyelv iránti szeretetét és köteles tiszteletét vagyok bátor bemutatni egy alespere mek, Sztripszki Iván, holubinai lelkésznek. Folyó, évi junius hó-ban Holubinára érkezvén, ott hallottam, hogy fentebb nevezett egyén az ottani

* Be várjuk, hadd feleljen rá először, aki tétette, Szerk.

állami népiskolában tartott évzáró vizsga alkalmával a hallgatók előtt ezen magyarországi paphoz illő (?) kifejezéssel élt: „a magyar nem beszél, hanem ugat.“

Ha a papok, kik az egyházak első emberei, egyházaikban és községeikben mindenhatók, igy fognak nyilatkozni, ilyen kifejezéseket használni, milyen sikerre számithatnak a tanítók az iskolában ? De, ha az állami iskolában is ilyen történhetik, miként állhatnak az ügyek a felekezeti iskolában ? A t. olv. közönség figyelmébe ajánljuk az említett alperes urat. *

Kecsety Gyula,

tanító.

Hírek.

— A magyar orsz. Kárpát egyesület keleti

Kárpátok osztályának VIIl-ik közgyűlése f. évi augusztus hó 23-án tartatott meg a vinnai várrom udvarán Gróf Sztáray Antal úr ő méltóságának elnöklete és számos tag résztvevőse mellett, az ezen alkalommal elintézett napirend következő volt: 1) Az osztály választmány évi jelentése jóváhagyólag tudomásul vétetett és a központi választmánynak a nagy mihályi városi képviselő testületnek és helyi bizottságnak, Gróf Sztáray Antal úr ő méltóságának, Winternitz Vilmos erdő mester urnák, a m. északkeleti és m. gácsi vasutak tek. igazgatóságainak jegyzőkönyvileg köszönet szavaztatott. 2) A nagy-bányai VII-ik közgyűlés jegyzőkönyve felolvastatott. 3) A pénztári kimutatás örvendetes tudomásul vétele után a pénz- tárnoknak a felmentés megadatott. A felolvasott kimutatás szerint 1884-ben az évvégével a pénztári állomány 5Ö0 frt 20 kr. volt, mig 1885 julius végével 800 frt 01 kr. emelkedett. 4.) A Kassa Albauj Tornában lévő Kárpát egyesületi tagoknak az osztályba való belépése folytán az ügyrend megváltoztatása vált szükségessé és a választmány által ezen irányban tett javaslat elfogadtatott. E szerint az osztály ügyeit és képviseletét az osztály választmány vezeti, élén az elnökkel és ügyvivő alelnökkel, a vidéki választmányok közremüködésje mellett, vidéki választmány három van, úgymint Kassa, Abauj, Torna, a Beszkidek és Mármaros részére. o.) Áz erre következő választás alkalmával megválasztattak. Az osztály választmányba. Elnök Gróf Andrássy Aladár, ügyvivő 1-ső alelnök Sieg- meth Károly, másod alelnök Dr. Kodiczky Jenő, titkár Oláh Béla; pénztárnok Btern -Károly és 30 választmányi tag. A Kassa Abauj Torna vidéki választmányba Elnök Gróf Forgách István, 1-ső alelnök ig: Noveliy Sándor, másod alelnök Kóos József, titkár Deil Jenő ; pénztárnok Hayinauu Fo- rencz A beszkidek vidéki választmányba Elnök Gróf Török Napoleon, 1-ső alelnök Báró Herényi Zsigmond, másod alelnök Majláth József, titkár Cornides György, pénztárnok Stern Károly. A Mármaros vidéki választmányba: Elnök Lónyay János, 1-ső alelnök Bikkal Ferdinand, másod al- eluök Prugbergcr József, titkár Dobay Sáudor, pénztárnok lvutka Kálmán, azon kívül 20—20 választmányi tag. tí.) Torna város képviselő testületének meghívása, miszerint a jövő közgyűlés Tornán tartassák, egyhangúlag köszönettel elfogadtatott. 7.) Az aggteleki barlang bányamérői felmérő ének keresztül vitelére 500 frt lett utalványozva. 8.) A szádellői völgyben levő ut helyre állítására és a falucskai barlang járhatóvá tételére 150 frt szavaztatott meg. 9. A választmány utashatott, hogy azon kérdést „miként lehetne az idegenek forgalmát a keleti Kárpátokban élénkíteni“ tű'.etesen tanulmányozza.

— Kamatláb a takarék pénztárban. F. hó

30-án tartott igazgatósági ülésben a már előbb jelzett kamatláb emelés módosíttatott oly formán, hogy kisebb összegektől 500 írtig 9, 500-on felüli összegektől 8;’/0-i számittatik le. Első helyi biztos betáblázásoknál 8-on alul is adatik.

— Meglepetés az alispánnak, ki városunkban többnap óta tartott vizsgálatot a rendetlenül kezelt rendőri ügyek felett, s midőn épen Hoffman János főkapitánynyal végezne, kijelenti, bogy ő már beadta íeinondá-át, mert a tanács d e g r ad á 11 a, olyan szobát adván neki, mint egy disznó ól.

— Alapszabály megerősítés. A munkácsi tűzoltók alapszabályait, a um. miniszter úr sz. a. határozatával megerősítette. Üdvözöljük a tűzoltóságot !

* Sajnálattal jegyezzük fel, hogy Beregniegye tiszteletre méltó papi testületében akadnak még olyan emberek, kik nem férnek bőrükben, s beszennyezik tetteikkel társaik jó nevét is. Mert vannak ám itt igen derék emberek, kik ellen még a rágalom sem szólhat rosszat nemzeti tekintetben. Itt van a Jucskai pap llomicsko, kövesdi: Dudinszki, nyiresfalvi: Berlányi, Danie- lovics, Csucska nevüelc és mások. Az olyanoknak, mint a liolu- bioai magyar faló pap, csak azt mondjuk, ha nem tetszik neki a nemzet, melynek kötelékéhez tartozik, mondja fel a szolgálatot, s menjen azon Eldorádóba, mely után annyira eped. Mi rajta leszünk, hogy elbocsátó levelét mielőbb megkaphassa, de rajta leszünk azon is, hogy a magyar kongnia helyett, melyet nem a szent pétervári cárok alapítottak, más valamit kapjon. Egyelőre ajánljuk őt a munkácsi gör. katholikus hazafias püspök nagybecsű- figyelmébe.! — Szerk.