Munkács, 1885 (2. évfolyam, 10-52. szám)
1885-03-05 / 10. szám
tányosság mindenkor helyet találnak lapunkban és védelmére kelünk, akárhonnan jöjjön is az. A lap anyagi oldalát illetőleg mindennemű intézkedésre nézve Kozma László belmunkatárs- volt szivés a fáradságos munkát magára vállalni, s*ez időtől kezdve a dologi kiadásokat teljesíteni. Tisztelettel tudomására hozzuk tehát az olvasó-közönségnek, hogy a megrendelések, előfizetések, hirdetési dijak egyenesen és kizárólagosan csak Kozma László urnák czimeztessenek, a lap szellemi részét illető közlemények pedig a szerkesztőségnek. Munkács, 1885. márczius 3. 'Gsomár Jstván. Az nj .telekkönyvi törvény és a körjegyzők. Nap-nap után reménykedik, sovárog a körjegyzők egyeteme, hogy súlyos helyzetének javítására rászánja magát a törvényhozás; izzad, fárad, öli magát erejét felülmúló munkákkal, nyomorult fizetésért, nem zajong, nem csinál oppo- sitiót elhanyagoltatása miatt, pedig nagy számánál fogva sokat nyomna szava a latban, összetartás és együttműködés által, csak vár, tűr; néha-néha emeli fel szavát, a mely rendesen nem jut tovább a megye terménél, hol rendesen elvész a rengeteg közöny óriási pusztaságában. Különben ideje sem engedi, hogy saját ügyei előbbvitele czéljából kitartó munkálkodást fejtsen ki. ha iró-asztala mellett terveket kovácsol egyleti élet élénkítésére, mint rém tűnik fel előtte mindjárt a hatalmas kormány leghatalmasabb képviselője, az adófelügyelő; ennek a szakmának rabja a jegyző teste, lelke, ez az iszonyú zavaros és végnélküli adó-munkálat teszi képtelenné minden nemesebb eszme kitalálására. Mert hogy a körjegyzők helyzetének javításával komolyan kezdett foglalkozni a közvélemény képviselője, a napi sajtó, erős volt a hitünk, hogy ezentúl komolyan hozzálátnak az illetékes körök ez osztály átalakításához, vártuk, hogy ha még állami jellegűvé nem teszik is ez időben a körjegyzői hivatalokat, de a fizetésnek a munka arányábani felemelését,szükséges munkaerőt s helyes munka-beosztást nyerni fogunk, reméltük, hogy ily intézkedések által helyesebb mederbe téríttetik a községi közigazgatás, s addig is, mig az autonomikus bilincsektől megszabadittatunk, a jelen rendszeres rendszertelenségnek, s lehetetlen gyorsasággal követelt munkahalmazokm k, az állami közigazgatás javára vége szakittatik. Ámde a magas kormánynak méltóztatott akként intézkedni, hogy mindezen szép remények maradjanak hiú ábrándoknak, csalóka ködképeknek, melyeket egy törvényjavaslat seperjen el a föld színéről a jámbor óhajtások boldog hazájába! Az a törvényjavaslat ugyanis, melyet az igazságügy miniszter ur f. évi január 19-iki kelettel „a telekkönyvi betéteknek a föl d- adóköny v és az állandó kataszter adataival megegyező szerkesztéséről é s a telekkönyvi r e n d e 1 e t e k pótlásáról s m ó d o s i t á s á r ó 1" a képviselőháznak beterjesztett újabb bizonysága annak, mennyire nem méltányolják maga abh körökben a körjegyzők jogos panaszait. Midőn a községek rendeléséről alkotott törvény tárgyaltatott, azon ellenvetés hozatott fel a közjegyzői fizet :s mini ináljának meghatározásával szemben álló ellenzék ellen, hogy a falusi jegyzőnek a mellékes jövedelme lehetővé teszi a 400 frt fizetésből való megélhetést, és most a telekkönyvek rendezéséről szóló törvényjavaslat 68. §-a megfosztja a községi jegyzőket mellékes jövedelmük nagy részétől, a telekkönyvi okiratok szerkesztésétől. A községi jegyzőtől megkövetelik, hogy minden oly társadalmi mozgalomból, melyek köz- czé ra indíttatnak, ki ne vonja magát, hogy nyílt házat tartson, a látogatásokat tevő tisztviselők s hivatalnokokkal szemben vendégszeretetet gyakoroljon. községében imponáljon, oly anyagi helyzet megteremtésével, mely tiszteletet parancsoljon az általa betöltött állásnak, és mindezt tegye évi 400 frt fizetésből. Már hogy mindazon feltételeknek megfelelhessen, mit egy jegyzőtől, állásánál fogva méltán megkövetelnek, ezen nyomorúságos fizetésből, nem tudjuk még csak elképzelni sem! Vannak az ország egye- vidékein oly jegy- zőségek, hol a jegyző fizetése oly tisztességes a természetbeni szolgálmányokkal együtt, hogy mellékes jövedelem nélkül is rangjához illően megélhet; de bizony nálunk, ha azon kis javadalmazás, melyet magán-okiratok szerkesztéséért élvezett, megvonatik tőle, nem élhet meg, ha csak meg nem vonja magától a legszükségesebbeket is. Am legyen, ha az ügyvédek és kir. közjegyzők helyzetének javítása "zéloztatik a kormány által, vonják meg a községi jegyzőktől a magánokiratok szerkesztésének jogát, nem sokat törődünk vele, de akkor javítsák fizetésüket, úgy, hogy megélhessen belőle, mert egyik osztályt támogatni a másik kárával, enyhén szólva, igazságtalanság s az emberi jogokkal ellenkező cselekmény. Hiszen olyan szándékot nem tételezhetünk fel egy kormányról, mely tisztakezüségéuek any- nyiszor adta fényes tanujelét, hogy szentesitett törvényeivel proletárokat, kaputos tolvajokat és sikkasztó tisztviselőket akarjon teremteni! Pedig a nélkülözés, a nyomor rósz tanácsadó, s gyakran ragadja az embert oly tettek elkövetésére, melyektől a jólétben undorral borzadna vissza. Higyjék el uraim, hogy könnyű a bőségben becsületesnek lenni, de nehéz megtartani a spártai jellemet, ha beteg nő, siró gyermek szükségről panaszkodnak, s a nyomor es ntváz kezével kopogtat az ablakon ! Kevés megyéje van Magyarországnak, hol a községi jegyzők oly szomorú anyagi helyzetben volnának, mint Beregmegyében. A megye kormányzó fél-fiaiban megvan a jóakarat, hogy az oly gyakran mutatkozó korrumpált viszonyoknak szakavatott és becsületes egyének alkalmazásával véget vessenek. Szándékuk jó, de törekvésüket csak úgy fogja siker koronázni, ha az anyagi viszonyok javítása elől sem zárkóznak el. A telekkönyvek rendezéséről alkotandó törvény ismét egyik ösztönzője úgy a megye közönségének, mint a jegyzői egyletnek, hogy a körjegyzők fizetésének javításához komolyan hozzá lássanak. Az a sok fegyelmi vizsgálat, mely a közigazgatási hatóságnak óriási idgjét rabolja el, annak a jele, hogy a mostani állapot tarthatatlan. Adjanak tűrhető megélhelést, s azok a szomorú felfüggesztő rendeletek kimennek a divatból. Különösen megyénkben áll oly rósz lábon a közigazgatás, hogy ha a jegyzői egylet és a megye radikális javításokhoz nem lát, az az idő, midőn a törvényhozás átlátva a már par iculáris rendszer káros voltát s egy égesiteni fogja a hatalmat és rendelkezési jogot, csak romját találja a községi közigazgatásnak, melyet aztán Isten tudja mennyi év és kitartó munkálkodás fog ismét kerékvágásba hozni 1 A jegyzői egyletet illeti a kezdeményezés, elvárjuk, hogy saját érdekében mindent megtesz, s lesz benne elég erély jogait felsőbb helyeken is érvényesíteni. Uszkay Bálint. A „Slovo“ jubileuma s a Csernekhegy. Van egy rusophi 1 irányú lap Galicziában, a „Slovo,-1 ez ülte meg a napokban huszonöt éves jubileumát. Az egész lap olvasó-közönségével élhet felőlünk addig, mig egy veréb lesz e világon, őrjönghet utolérhetetlen ábrándok után, jubileálhat százszor, semmi közünk az egész bandához, és ha most ez alkalommal kénytelenek vagyunk e lappal foglalkozni, mentsen ki bennünket a következő két ok: Először, mert e lap államellenes tanok hirdetése miatt kitiltatott Magyarország területéről, és másodszor: — s ez a egfőbb ok, — e lapnak, melynek kitiltását jónak látta a mi toleráns kormányunk is elrendelni, nagyszámú görög katholikus pap munkatár- sai között van egy olyan, ki megyénk területén lakik. Ezen körülményhez álláspontunknál fogva, melyet e lap keletkezése óta elfoglaltunk, van egy pár komoly szavunk, annál is inkább, mert ezen megyénkbeli rusophil munkatárs nem más, mint a hazafias, magyar szellemű Mikita Máté vezetése alatt levő csernekhegyi zárda főnöke, Králiczky A natol. Egy fecske nem csinál nyarat, s mi sem bazárban találkoztak a véletlen segélyével. Juanita anyja oldala mellett keztyűket választott; Rafael szintén keztyüt kért, még pedig éppen 5 és fél számút. A comis ugyan hitetlenül rázta fejét, de ez a hadi taktika az ifjút imádottjának közelébe hozta, és titokban azt súgta neki: „beszélnem kell önnel!“ „Szívesen,“ volt a válasz, és e boldogitó szó következtében Rafael feje fölött megnyilt a boltozat, és ő oly közel látta a mennyországot maga fölött, hogy azt kezeivel elérhette. Látszólag utána is nyúlt, de a comis prózai felfogásában úgy értelmezte ezt a mozdulatot, hogy teljes erejével kezdte a szálas ifjú kezeire a piczi keztyűket felhúzni. Rafael urat mutatom be neked mamám, kiről már sokat beszéltem, és kinek leveleit olvastad ! — — — Rafael az égből esett le, és szeretett volna a föld alá bújni, de a Magasius padló,a nem sülyedt el oly készséggel, mint előbb a tető szétnyílt fölötte. A fiatal ur fülig pirult; a comis úgy rángatta a keztyűket, hogy ropogtak. Donna Juanita bájosan mosolygott, és a „Mama“ következőleg beszélt: „Örülök Rafael ur, hogy megismerhettem. Látogasson meg mielőbb, mert önnek fontos mondani valója lesz énnekem- — Es ezzel a két hölgy magára hagyta Rafaelt gondolataival, keztyűivel, és a keztyűhuzásban elfáradt comis-sal és mosolyogva távoztak. És Rafael föltette magában, hogy másnap reggel legalább is — Munkácsra utazik. De azért másnap délutá mégis csak kopogtatott Donna Juanita ajtaján. Azok a csodás fekete szemék igen mélyen égették be szivébe magukat. Ö ugyan egészen másként gondolta a kifejlett, mint az egyszeri nyárspolgár a „Rosa Dominót,“ de végre is jó arczot kellett vágni a kelletlen játékhoz — — — és Juanita valódi kincs volt! hogy is gondolhatott ő egy pillanatig is egyébre ? — Lelkében szemrehányást tett magának azokért a szerénytelen levelekért, a melyeket frivol hangon mert Írni hozzája. Valódi szerencse volt, hogy ő leányos ártatlanságában, szerelmének tisztaságában nem kétkedett — — — — Ha tudnák a nők, mennyire előnyös az rájuk nézve, ha a férfiakat nem értik meg azonnal. Most már elvolc tökélve a szép leányt szerelme, hűsége és kitartása által megnyerni! — kész lett volna hét évet szolgálni a szép Juanitáért, mint Jákob szolgált Ráchelért — — — és ezzel kopogtatott ajtaján. „Szabad!“ Ah! Isten hozta Rafael ur! Foglaljon helyet. Úgy. Elfogadom ajánlatát! — — Már sürgönyöztetn férjemnek Amerikába. Minden pillanatban várom válaszát, mely biztosan beleegyező lesz — — — — a dolog tisztában van, ön megkapja leányomat. „De asszonyom —- — — —.“ „Kérdezősködtem kegyed felől. Kegyed jóra- való tisztességes ember, mint festő fényes tehetség, nagy jövővel — — — leányomnak tetszik, nekem rokonszenves — — — — Mikor legyen az esküvő ?“ „De asszonyom — — — —.“ „Már néztem csinos lakást számukra, a melyhez műterem is van épitve, az Abbenue de Vil— liers-ben — — —. Ötezer frankért évenkint — — csekélység! „De asszonyom — — — —.“ „Legyen nyugodt, leányom gazdag, nagyon gazdag! — — — Harminczezer frankot adok vele évenkint.“ „De asszonyom — — — —.“ „Mikor legyen az esküvő ?“ „De kérem — — — —.“ „Természetesen, minélelőbb !?“ „De kérem — — — —.“ „Ez rendben van! Csókolja meg menyasz- szonyát. Erre aztán meg sem kísérlett Rafael ellentmondani — de úgy tett, a mint kívánták. Ez volt az első csók, a melyet a jegyesek kicseréltek, és egyszersmind — az utolsó is. Ez a dolog annyira szép volt, hogy bökkenőjének biztosan kellett lenni. A spanyolok ugyan azt állítják, hogy ez spanyolos — spanyol fellegvárak — — — — A mi fiatal barátunk is annak vette, miután gondolkozott felette, mert csakugyan elutazott Dieppébe — - — — vagy talán Munkácsra ? Donna Juanita pedig újra férjet keres.
