Szilágyi Sándor szerk.: Erdélyi Országgyűlési Emlékek 21. 1692-1699 (Budapest, 1898)
35. fejezet: 1692-1699 - XIX. 1698. okt. 20—decz. 12. Fejérvári országgyűlés
1698. OKT. 20— OECZ. 12. 51) az emlékiratnak keletkezéséről azt beszéli, bogy a tisztátalan életű oláh püspököt a gubernium meg akarta büntetni. s ez páter Baranyainál keresett oltalmat, ki meg is igérte neki, ha az unióra vezető néhány pontot aláírják. A pontokat a püspök szívesen elfogadta, csakhogy az oláhok máskülönben ne háborgattassanak vallásukban, s két protopőpával közölte is azokat, sőt egy 1697. február havában tartott zsinat elfogadta az uniót, mely szerint az oláhok a pápát elismerik főnöküknek, hinni fognak a purgatoriumban, beveszik az ostyát s vallani fogják, hogy a szentlélek az atyától és fiútól van, azon feltétel alatt, hogy papjaik a katholikus papokkal egyenlő joggal bírjanak, egyedül a püspököktől függjenek, s minden papjuk kapjon egy paplakot. A kormány és a clerus azt hitte, hogy ilyen kedvező feltételek mellett az összes erdélyi oláhságot megnyerheti az uniónak, s 1698. ápril 14-dikéről biztosította az oláh papokat, hogy, ha a pápát fogják fejüknek elismerni, megnyerik azokat a jogokat, melyekkel a katholikus vagy más vallású papok bírnak. Minthogy ez a dolog az adózással függött össze, szükségképen nyilatkozni kellett a pópáknak. hogy elfogadják-e az uniót? E részben meg is kérdezték őket. A dolog meg volt indítva, s csakugyan sokan találkoztak, kik a kivánt nyilatkozatot megtették. De sokan voltak olyanok is, kik a pápát nem akarták fejüknek elismerni, még a kedvező kilátások fejében sem. A novemberi gyűlésben került először szóba az oláh papok dolga. A 23-diki ülésben elhatározták, hogy ő felsége kegyelmes resolutioja ellen fel fognak irni. A gyűlés deczember 12-dikén oszlott el, a mikor az articulusokat helybenhagyták. Az I-ső articulus az adózás modalitásait szabta meg. Hogy az eddigi egyenetlenséget megszüntessék, a victualék és pénz beszedésében most próbául bizonyos intézkedéseket tettek, s biztosokat küldtek ki az összeírások eszközlésére, oly módon azonban, hogy a kapuszámok felett a szász nemzettel tett megegyezés mellől elállani nem akarnak. A II-dik articulus elhatározta, hogy azon megkárosí-
